2015. március 16., hétfő

Zalai dombság

 És az ő szépségei

 Erdőbirtokosságunk nagybecsű vezetői ismét kiparcellázták a terepet, ahol megszedhetjük a következő télvíz idején felhasználandó tüzelőanyagot. A történethez tartozik, hogy kicsiny falunkhoz közel 2000 Ha erdőterület tartozik, mely változó aranykorona mértékben oszlik meg az erdőbirtokosság tagjai közt. És annak mennyisége szerint szedhetjük a minden évben valahol kitermelt, vagy egészségügyileg gyérített erdőterület maradványait.  Íme - 






Bár szép tavaszi, napsütéses időt jósoltak, nem jött be. Helyette volt olyan szél, hogy úgy nézett ki a képünk, mintha a kora tavaszi Nap megégette volna. Meg a szemünk úgy telement porral, egyebekkel, hogy másnap tiszta csipa voltam reggel ébredéskor. :D
És végül két kép bizonyosságul, hogy dolgoztunk is valamicskét azér'.



Legalábbis ketten dolgoztak, míg én fotózgattam...


2015. március 11., szerda

Imikék

Bár ma pont trutymó üdő vót, azér' megosztom a hétvégi hangulatjavító képeimet, amiket a brendnyú telefonomma csinyátam vót.






Kis Imikék má gyünnek, oszt győjtik, amit tunnak.

2015. február 23., hétfő

Namálmost újla stílbútol

 Namálmost Glóf Esztelházyék újabb meglendeléssel bízták meg szelény személyemet. 
A stílbútol hagyományos kálpitozással, és 95%-ban hagyományos anyagfelhasználással lett felújítava. A fotel váza is lestaulálásla kelült. Ámde szócséplés helyett következzen a képi anyag.
















Végezetül annyit, hogy a család lendkivül elégedett az elvégzett munkával...

2015. január 24., szombat

Apró dizájn

 Már rég terveztem, hogy megmutatom ezt is. Szomszédéktól kaptuk talán szülinapra, asszem, sacc per kábé két éve. De lehet, hogy három.



A folyosónk egyik kapcsolóját díszíti. Mélybordó, kellemes plüss tapintású, öntapadó anyag. A pécsi Praktiból származik amúgy, és, ha jól emlékszem, úgy egy órás játék volt, mire felapplikáltam a falra. Természetesen útmutató fotó segedelmével. 
Azóta már van még egy, ami dupla kapcsolóhoz való, csak még nem volt lelkierőm hozzákezdeni a feladathoz. De lassan felkerül az is a helyére. Oszt azt is jól megposztolom! 

2015. január 19., hétfő

Gyorsbeavatkozás

 A gyors kifejezés erősen idézőjeles. Hiszen a beavatkozást már az ősz óta tervezzük, de vagy időhiány, vagy az időjárás miatt nem jött eddig össze. Tegnap, azaz vásárnap, aztán végre sikerült. 
A beavatkozásra a néhány éve beépített terasz födémjénél volt szükség. Anno, úgy három éve, az új teraszt hajópadlóval burkoltuk a lakótér felől, ami fölött 15 cm gyapot hőszigetelés kapott helyet. Az utóbbi időben gyakran figyeltünk fel különféle hangokra, melyek a födém felől érkeztek, illetve, amíg nem ütöttük fel a díszlécet a szegélyeknél, addig többször is előfordult, hogy egérszar potyogott alá... No ennek a fele sem tréfa, hiszen nem azért szigeteltünk gyapottal, hogy mindenféle kisebb-nagyobb rágcsálónak teremtsünk otthont. Ezért párommal létrehoztunk egy bizottságot, melynek feladata volt eldönteni, hogy létrehozzunk-e egy vizsgálóbizottságot. Az alakuló ülés után aztán megszületett az elhatározás, miszerint igen, vizsgálóbizottságot állítunk fel, mely elemzi a helyzet komolyságát. Az elemzés után megszülettek a tervek, majd összeállítottuk a kivitelező csapatot. Aztán megszületett az időpont is. 
Reggel fél kilenckor indultak a munkálatok. A létrát felállítottam a műveleti területen,


s épphogy lekaptam néhány cserepet a helyéről, amikor megérkezett Györgyöm, kis családunk egyik cimborája. Ő legott felloholt a tetőre, s átvette a lecserepezés folyamatát. Így feltárult a szűkítettebb műveleti terület. 


Gyorsan levagdostuk azon léceket, melyek útban voltak, majd szikével megbontottuk a fóliát is. És voilá, feltárult a keresett probléma. 


Jól látható milyen szép, formás fészkeket alakítottak ki a gyapotban a hívatlan lakók... Arról nem is beszélve, hogy mindent telepakoltak az ürülékükkel. És, ha már lakhatást alakítottak ki maguknak, hát tették mindezt úgy, hogy a gyapotot szépen össze is igazgatták maguknak, ezáltal a födém néhány helyen már-már erősen a nullához tartó szigeteléssel rendelkezett. Ekkor érkezett meg kis gyors beavatkozású csapatunk hátvédje, Gáborom. Így már teljessé vált létszámmal a védőfelszerelés, azaz kesztyű segedelmével kiszedegettük az ürüléket, a széttúrt részeket pedig újra eligazítottuk. Mivel a gyapotból maradt egy tekercscsel az építkezés óta félretéve, és hőtükrös gyapotból is maradt még egy komolyabb tekercsdarab,  úgy döntöttem, hogy ezeket terítsük rá a már meglévő szigetelésre, ezáltal annak vastagságát megduplázva. Az elhatározást aztán a tettek követték. 


Egész jól felduzzasztottuk a szigetelést. A hőtükörfóliás képen látható, hogy a fal szigetelve vagyon. 10 cm vastagságban, hungival. Így próbáljuk kivédeni a hőhíd kialakulását. Eddig jól működik! Kicsit ugyan letöredezett az éle, mert azon álltam, amikor a szigetelést behelyeztük a helyére. Legalább tudom, hogy a súlyomat is elbírja :) .
Aztán visszafóliáztunk, visszaléceztünk, s a cserepek is újra a helyükre kerültek.



Végül, hogy az állatkák ne tudjanak bejutni többé a tető alá, elfedtük, betömtük a lehetséges megközelítési helyeket. Egyet Györgyöm zárt le a szarufa alatt, ahol tégla és misung segedelmével tömte be a kis rést,


a tetőn pedig én zártam le egy kis rést a régi és az új tetősík között. Erről nem készítettem képanyagot, ezért azt mondok, amit csak akarok...

Ám a munkálatok még nem értek véget teljesen, hiszen a padlás felől is le kell zárnom a lehetséges megközelítési pontokat. Csak még azt nem tudom pontosan, hogy mily anyagot használjak fel ehhez, amin a kis hívatlanok nem tudnak áthatolni. Talán hajópadló lesz a befutó. Még nem tudom, de gyors határozatot kell hoznia kis bizottságunknak, hogy mihamarabb biztonságban tudhassam a födém szigetelését. 

2015. január 4., vasárnap

Gárderób

 Na, kérem. Ismét egy régi álom valósul meg. 
Már legalább kettő, de inkább három éve tervezzük egy komolyabb gárderób megépéntését, majd elhelyezését a térben. Skiccpausz barátom ( Fonzi az asztalosmaestro ) ma átlépett kies hajlékunkba, oszt rögvest nekiláttunk a tervezésnek. Első lépésként a terepszemle esett meg... Aztán tanácstalan hümmögés, melybe kezem nyomán állam borostájának fülsértő sercegése illeszkedett. Majd Skiccpausz barátom hozzám fordult és elnyúlt képpel bámult rám... és újabb hümmögés. A zajok sorát két üvegpohár finom csendülése folytatta, majd a beléjük kerülő nedű és amaz szénsavtartalmának halk sziszegése. S már jöttek is az ötletek. Amelyek persze már jó előre léteztek, de a mai napon finom módosításon estek át. És kialakult a végső elképzelés.


Ez csak egy skicc, de a lényeg kiolvasható. Azaz a bejárati ajtó és a gyermekszoba ajtaja közti teret, falat építjük be. A két ajtó közti távolság közel három méter. Úgyhogy van helyünk bőven az ötletek kényelmes megvalósításához. És akkor a magyarázat - 

A bejárati ajtótól elhagyunk közel fél méteret. Ahol is kezdődik egy szép, 1 méternél kicsit hosszabb, 45 cm mélységű komód három nagy fiókkal. A magassága szintén 1m körüli. Fölötte egy kétajtós, lapos kisszekrény helyezkedik el, ami a villanyórákat lesz hivatott magába rejteni. A komód mellett jobb oldalt egy hatalmas gárderób szekrény magasodik. Méretei - 245x105x55. Gyakorlatilag a plafonig betölti a teret, bár igaz, két részletben, hiszen a szekrény tetején egy ugyanolyan széles és mély, kétajtós kisebb testvére fog nyugodni. A gárderób és a szoba ajtaja közt ismét kimarad 40cm. Azon a negyven centin díszlik ugyanis egy szép terméskő berakás, ami a skiccen is szerepel a jobb végen.


A fenti kép alján látható az egész felülnézetből. Ennek elkészítésére azért volt szükség, hogy párom is lássa, hogyan alakul a komód és a gárderób mélysége közti különbség áthidalása. Tehát a komód felső lapja hozzá leszen kanyarétva a gárderóbhó.
Mindkét képen kicsit kivehető a középen, hogy a kis szekrény és a gárderób között két kis polcocska hidalja majd át a távolságot. De itt van méecce .


Fölöttük vonalkázva "Fal" felirattal látható az egykori bejárat áthidalója. Az emígyen körbe leszen épénteve.
Holnap megrendelem az anyag egy részét, a többit Skiccpausz alkotja meg, aztán, ha elkészül minden alkotó elem, akkor összeszerelés következik. Végül mindezt egy következő posztban bemutatom, s terveim szerint egy költségvetést is kanyarétok hozzája.
Jah és a lábazat! Az ugyanolyan lesz, mint a kis ládika lábazata, amely úgy egy éve készült.

Oszt így. 

2015. január 1., csütörtök

Jubileum 5

 A szerkesztőség köszönti Önöket a 2015-ös esztendőben! 
Az esztendőben, mely egyben a blog történetének ötödik esztendeje... A szerkesztőség eme jubileumi esztendőben tehát megfogadja, hogy nem fogad meg semmit erre az esztendőre, még azt sem, hogy nem írja ki többé a szót - "esztendő". Szóismétlések, és szócséplés helyett tehát következzen az az esztendő, mely esztendőt a Felemelkedés Esztendeje jegyében kíván eltölteni, de még inkább megtölteni a szerkesztőség! 
Ezzel együtt a szerkesztőség nem fogadja meg azt sem erre az esztendőre, hogy nem ismétli többé a "szerkesztőség" kifejezést emez esztendő első, esztendő és Olvasó köszöntő posztjában. A posztban, mely, elsősége révén az idei esztendőben, arra hivatott, hogy - 
  • szeretettel
  • szerelemmel
  • ötletekkel
  • lehetőségekkel
  • anyagi fellendüléssel
  • jó egészséggel 
(így, kis betűvel mindahány :D) kísért, happyness esztendőt kérjen az istenektől minden kedves elvetemült Olvasó, és minden kedves elvetemült Blogger Társam részére, aki e blog jubileumi ötödik  ( na ba... má' az ötödik... ) esztendejében lesz annyira elvetemült, hogy néha-néha idetéved, "neadjIsten" rendszeresen ide látogat!


Kérjük, kapcsolják be öveiket, oxigénmaszkot fel, mert a jubileumi ötödik esztendőt ezennel megkezdetté nyilvánítom! És finom kis esztendőnk lesz!

A szerk.