2012. március 26., hétfő

Újrahasznosítás

 Sacc per kb két, vagy három hete jártunk Pécsen, or Pécsett a Kikában. Néhány órát, szó szerint, igénybe vett, míg végig sétáltuk az egészet, s gazdagabbak lettünk néhány ötlettel, illetve három darab futó szőnyeggel. A szőnyegekről később, most egy ötletről szeretnék posztolni.





A képen látható egy lapitopi tartó, amelynek az aljára tépőzárral könnyedén feltehető műanyagba burkolt habszivacs található. (A cingarettás doboz csak a méretviszonyok szemléltetése okán került rá.) Az ára 4000 Ft. 
Hát nekem megtetszett ez a kis találmány, de nem akarok adni érte ennyi pénzt. Szerintem túl sok, márcsak azért is, mert tudom, hogy a bekerülési költsége kb 500 Ft. De valószínűleg még ezt sem éri el... Szóval otthon körülnéztem milyen e célra felhasználható anyagom van. Találtam fenyőfa maradékot, bútorlap maradékot, amit azonban nem ajánlok hozzá, mert ha az véletlenül megázik (elég egy pohár víz), akkor vége. Végül ráleltem egy préselt lemez darabkára, aminek aztán nem ártanak igazán a külső mechanikai hatások, és egyáltalán nem görbül. Levágtam belőle egy 50 cm x 40 cm-es darabot, lekerekítettem a sarkait, illetve lecsiszoltam a felületét jó rendesen, mert már teljesen be volt sárgulva.



Az alja közepére ragasztottam egy kisebb darab habot, hogy kényelmesen ölben tartható legyen a lap. A habszivacs darab a munkahelyemről származik hulladékból.



És kész a lapitopi tartó. Nem rossz dolog, ugyanis, ha például ágyban használja az ember gyereke, vagy lánya, akkor ennek a merev lapnak köszönhetően a gép egy sík felületen tud feküdni, és a szellőzése tökéletesen működik. Melegedés miatti problémák kiküszöbölhetőek ilyeténformán.


És a bekerülési költsége erősen a nullához tart, mert otthon fellelhető anyagokat használtam fel újra.



2012. március 25., vasárnap

Tavasz

 Az elmúlt hetekben, napokban megérkezett hozzánk is a tavasz és hozta magával az outsourcing munkálatokat is. Első körben, miután már nagyon idegesítő, elkezdtük felszámolni a tavalyi évben kialakult mini tüzép telepet az udvarban/ból. Máglyát raktam a rengeteg hasznosíthatatlan, ellenben éghető építési törmelékből. Lángoltak a régi, újrahasznosíthatatlan gerendavégek, tetőlécek, cementes, habarcsos zsákok, szúette ősrégi használati tárgyak, mint péklapát, amit sajnos esélytelen voltam megmenteni az előzetes tervekkel szemben.



És ha már égettem, begyújtottam a Szomszéd összehordott diófalevelesét is. 



Amíg a lángok ősi tisztító munkájukat végezték, addig szétnéztem kicsit a birtokon. Pontosabban megnéztem a fenyőfáinkat, hogyan vészelték át a telet. 




Még mielőtt bárki is felhördülne azon képtelenség láttán, miszerint milyen gazban is vannak fenyőink, előre közlöm, direkt. Általában a téli időszakra kissé gazosabbra, füvesebbre hagyom a területet, hogy az ifjonc kis fenyőcsemetéket se bántsa a téli hideg fagy. És ha nem muszáj, akkor a télen gyakran betévedő vadaktól is szeretném megóvni őket. 
A fenyvest 2007 márciusában ültettük, 650 db, 1 éves lucfenyő csemetét tettünk akkor le. Sajnos minden évben veszítettünk belőlük. Leginkább a szárazság nem tett jót nekik. Mindig pótoltuk a veszteségeket, sőt állandóan gyarapodott az állomány létszáma. Tavaly tavasszal 500 db ezüst és Nordmann fajtával lett színesebb a társaság. 
A lucok az előzetes várakozásoknak megfelelően az idei esztendőre érték el a vágásérettséget. Jelenleg a legnagyobbak az én magasságommal vetekszenek (180 cm), de átlagban a mellemig érnek. Ez az idei növekedésükkel kalkulálva mintegy 300-500 db kitermelését vetíti előre az év végére. Azonban, mint a fenti képen látható, már be van tárazva az utánpótlás, tehát jövőre újra telítettek lesznek a fenyősorok. 
Hogy meddig fogunk velük foglalkozni, nem tudom. Két ok miatt sem. Az egyik, hogy az elmúlt években unos-untalan mindenki fenyőt ültetett, akinek már akadt egy kis zsebkendőnyi területe, amivel sikerült elérni a túlkínálatot a piacon, azaz olyan szépen lecsúsztak a felvásárlási árak, hogy no. A másik ok, hogy egy másfajta befektetésben is elkezdtünk gondolkodni párommal. Erről azonban most még nem szeretnék írni, majd később.   

Annak idején a telkünket hosszában három részre osztottuk - kétharmadába fenyőt ültettünk, a másik maradék egy harmadban pedig igyekeztem Boba Fettel (fűkasza), és fűnyíróval kiirtani a gazt a fűből. Igazából ez talán a tavalyi évre sikeredett. Itt most olyan gazokra gondolok, amik disznóürülékkel kerülnek a földbe. Az előző tulajok ugyanis disznóztak, azaz vagy 30-40 disznót neveltek eladás céljából, és az ő trágyájukat juttatták ki a telekbe is, ahol annak idején teljes hosszban és szélességben kukorica pompállott. Nem kell mondani, hogy a disznók mindent megesznek, ezáltal olyan gaznövények magjainak garmadája került ki a földbe trágyázás gyanánt, amik két hét alatt komoly fás szárú növényekké fejlődtek. Na ezeket a gyomokat kelletett kiirtani, így mára már szépen nyírható fű alkotja az aljnövényzetet. Azonban ezt a harmadot arra szánjuk, hogy itt alakítsuk ki a gyümölcsöst, amit nem ipari méretekben szeretnénk termeszteni, csupán saját fogyasztásunkat akarjuk belőle fedezni. 
Három éve ültettük el első gyümölcsfánkat, egy beoltott téli körtét, és úgy tűnik jól érzi magát, mert évről évre szépen fejlődik, virágba borul, tavaly pedig megmutatta nekünk leendő gyümölcsét is egy darab körte formájában. 
Így hát a leendő gyümölcsösünkből eleddig önmagában árválkodó körtefát is megszemléltem kicsit.


De az idei évtől már nem lesz egyedül. 

.

2012. március 4., vasárnap

Hiánypótlás

 Tegnap, kihasználva a jó idő adta lehetőségeket, hiányt pótoltam. Egész pontosan a brand new elő teraszunk szalufái közötti réseket tömködtem be.
Ámde haladjunk időrendben!
Első lépésben állandó meós társammal könnyed terepszemlét tartottunk.

(Ezalatt párom elhúzott dolgozóba, hiszen valakinek hozzá kell járulni a családi büdzséhez, míg a többiek csak szórakoznak.)

(Kis) dolgunk végeztével aztán továbbhaladtunk.  

Bekukkantottunk Szomszédékhoz. Ő Hekki, szomszédunk Jagd terrierje. Legalábbis az egyik, mer' nem egyedül van. Bírom, jó csávó!
De tovább!


A harmadik képen látható kis bokrocska tavaly egyetlen nyamvadt kis ágacska volt, amit, ha jól emlékszem, kétszer nyírtam meg fűnyíróval. Ahhoz képest íme, here I'm!


Ez a kis babér így "meztelenül" szépen átvészelte a telet, és a minusz -15 fokokat is! Remélem szépen beindul, ha eljön az ideje!


(Kis)madártávlat. Bár néha rigók is betársulnak.


Hatalmas ricsajban léptem ki a teraszra. Ez az almafa, ahol az etető lóg (bal oldalt). 29 kismadár csivitelt boldogan az etető körül és benne. Azonnal előkaptam gyorslövetű fotoapparátom, és lőttem. Ha valaki a 29 csivitelő kis élőlényből csak egyet is talál e fotón, kérem kommentelje már meg! (Ennyit az óvatosságomról...)

Na de aztán térjünk a trágya!

 

Mióta tavaly novemberben elkészült, nálam tanultabb és okosabb emberek tanácsára figyelmezve, hagytam a fát, hadd száradjon, alakuljon. Nem is történtek nagy eldeformálódások, változások, leszámítva néhány vékonyabb repedést.



Még az ősszel kapott két rétegben Bori alapozót penészesedés, gombásodás ellen.
A terep előkészítése után aztán nekiláttam a szalufaközöket egyenként lemérni és beszabni a takarást.


10 cm hosszú stáflikat szabtam maradék tetőlécből, amiket becsavaroztam a szalufa belsejéhez, és ahhoz tudtam rögzíteni a 2 cm vastag hajópadlót. De! Hogy már az elején ne induljon simán a dolog, egy kis szervizeléssel kellett folytassam az első lépéseket.


Láncfűrészemen (Makita) van egy kis kézi szívató gombocska. Az a barna dudor a benzinsapka felett. Ez csatlakozik a benzintankból kijövő vékony kis csőhöz, majd ezen keresztül folytatja útját a benzin (keverék) a teljes megsemmisülés, és energialeadás felé. Ez a kis kéziszivató gombocska vákuumot képez, így megnyomva őt benzint szippant fel a tankból a könnyebb, gyorsabb indulás elősegítésére. Na ez a gomb lecsúszott a benzincsőről és csak sima levegőt volt hajlandó szívni. Azzal meg ugye nem annyira szoktak ezek a gépek elindulni. Úgyhogy előbb vissza kelletett szerkesztenem a rendeltetése szerinti helyére. Aztán folytatódhatott a napsütés, madárcsivitelés és a munka is.

Gépparkom legújabb tagja, és az első méretre szabott darab (ami jó is lett! - a szerk.)

Milyen szépen fénylik az új eresz, ugye? Meg a lajtorgya.


Munkálataimat komoly szakértői team kísérte figyelemmel.


Kis idővel később. A háttérben megfigyelhető, ahogy a meo komoly kritikával illeti munkatempómat.


       

Ready, fertig, kész! Íme.
Likak kiiktatva, ide már be nem költözik senki hívatlan! És így már tényleg jól mutat.