2015. július 31., péntek

Vidéki otthon - mit fed ez a kifejezés

 Amikor annak idején, ide, s tova 9 éve, megvásároltuk a kádárkockánkat, még nem állt készen semmilyen terv a végső kialakítást illetően. Azt tudtuk, hogy vidékies jelleggel szeretnénk felruházni, de az oda vezető út nagyon a homályba veszett. Főleg, hogy hirtelenjében a vásárlás után tőkénk sem nagyon volt a folytatáshoz. Ezért is akartunk olyan állapotú házat, és persze nekünk megfelelő normális áron, hogy azonnal beköltözhető legyen. A későbbi kényelmetlenségekről akkor még fogalmunk sem volt, azaz arról, milyen egy olyan házban élni, amit folyamatosan átépítesz. Ergo egy építési területen élni éveken keresztül. :)

 Mivel párommal együtt parasztház fanok vagyunk, kis képzavarral élve, eleinte azt képzeltük, hittük, hogy kis kockaházunk előbb-utóbb hasonlítani fog egy olyanra. De minél több oldalt, ojságot, miegyebet nézegettem, olvasgattam, hamarosan rájöttem, miszerint bizony, egy kockaházból sosem lesz parasztház... 
És nem is kell, hogy legyen ahhoz, hogy szép, kényelmes és lakható legyen! Mára letisztult kép él bennünk arról, milyennek is szeretnénk látni az otthonunkat. Érdekes, olykor váratlan visszajelzéseket kapunk a házzal és a birtokkal kapcsolatban, s ez megerősíti, hogy jó irányba haladunk. Bár a ház és a kert nem másoknak, hanem nagyon is magunknak készül, azért fontosnak tartjuk azt is, hogy az alakuló faluképbe megfelelően illeszkedjen, esetleg példaként tekinthessenek rá. 
Mint "mondtam", mára letisztult kép él bennünk arról, milyen otthont akarunk. Ez pedig egy kényelmes, hagyományos, pihenésre, feltöltődésre a legalkalmasabb vidéki otthon. Mint azt a blog címe is jelzi - Kádárkockából vidékit, szépet - . Igazán mára értettem meg én is, hogy amit anno, lassan 6 éve, zsigerből, vagy talán valami belső hang sugallatára címként adtam a blognak, az mennyire a valóságot takarja. Vágy egy burjánzó növényzet által körülvett, hagyományos, vidéki otthon után. Hagyományos alatt nagyszüleink, és az ő eleik által kialakult faluképbe illő otthonra gondolok. Ugyanezért vidéki is. Ami pedig az ötvenes évektől alakult ki az országban, azt gyorsan felejtsük el! Ugyanakkor az otthonnak már modernnek is kell lennie, azaz a mai modern kor vívmányaival felszereltnek, a mai életvitelhez alkalmazkodónak - szennyvízelvezetés, vezetékes víz, gazdaságos háztartási gépek, gazdaságos fenntarthatóság (fűtés-hűtés, vízellátás saját kútról stb.), gazdaságos, energiatakarékos kialakítás (szigetelések, kompakt formák, gépészet, passzív, aktív stb), és természetesen internet.  
Ugyanakkor figyelni kell arra is, hogy ne essünk abba a hibába, hogy olyan otthont teremtsünk, ami a mai modern itthoni városok külvárosaira jellemző kép. Sok esetben, és mondhatni általában, kis, zsebkendőnyi területeken gombamód szaporodó hatalmas házak olyan stíluskavalkádban, hogy rossz nézni... Nem értem, ha az emberek már hitelhez folyamodtak, akár kényszerűségből, akár más okból kifolyólag, akkor miért nem emberi léptékkel tekintve normális, gazdaságosan fenntartható otthonok kialakítására törekedtek. (Persze értem, csak nehezen fogadom el.) Természetesen tisztelet a kivételnek! Hány meg hány helyen állnak a hatalmas, sokszor tetőteres házak kihasználatlanul, csak azért, mert építtetőik annak idején túl nagyot álmodtak, vagy léptek. És hány meg hány helyen lóg kinn az "ELADÓ" tábla... Bár ez utóbbi lehetőség sokak számára, akiknek nincsenek megfelelő anyagi lehetőségeik egy építkezés kivitelezéséhez. Mi is így kezdtük.   
Szerencsére mára az a természetes vágya az embereknek, hogy városi lukak helyett családi házakban éljenek, más életminőséget képviselve, kialakította a vidékiesedés következő lépcsőfokát, azaz olyan otthonok teremtését, amelyek már képesek a mindennapi megélhetést is elősegíteni. Gondolok itt elsősorban természetesen az otthoni gazdaságok kialakítására, de rengeteg más lehetőség is adott. Sokan építik fel otthonaikban, vagy az mellett saját kis vállalkozásukat, amely az idegenforgalomtól kezdődően széles palettát mutat fel. Lehet az bármilyen gazdasági, vagy termelő vállalkozás, de lehet bármely szolgáltatás, vagy "netes" vállalkozás is. Ötletekben nincs, és úgy tűnik lassan már megvalósításban sem lesz hiány. 
És ennek nagyon örülök, mert ez azt hozza magával, hogy az emberek ráébrednek, miszerint nemcsak eleink tudtak vidéken élni, de manapság a világháló, és az újra kialakuló emberi kapcsolatok elterjedésének köszönhetően még több lehetőség adott ehhez. 

És még inkább örülnék, ha az igazi magyar vidéki építészet újra elterjedne az egész országban, és újra az adott tájegységre jellemző stílusú házakkal népesülnének be a falvak, a tanyák... Lett légyen az Balaton felvidéki, zalai, hollókői, vagy rönkház Erdélyből... Nemrég áthaladtunk Devecseren, útban a Somló-hegy felé. Ha már ott jártunk, hát megnéztük az új városrészt, melyet Makovecz Imre, és a Kós Károly Egyesülés tervei alapján építettek, s alakítottak ki. Bár sokaknak kinyílt a bicska a zsebében az építkezés lebonyolításával kapcsolatban, én mégis azt mondom érdemes megnézni. Az utcaképet tekintve valahogy így kellene a falvaknak kinézni manapság. 

2015. július 13., hétfő

Vendégség politika

 Az úgy volt (van), hogy évek óta minden nyáron menetrendszerűen megjelennek nálunk azok a kis vendégek, akiket sok helyre kívánunk, de a házba, lakásba a legkevésbé. Jah, egérékre gondolok. 
Volt olyan évünk, amikor nyolcat(!) fogtunk. Mi, mer' az azóta eltűnt Kamikaze nem volt hajlandó foglalkozni velük. Kis korában fogott jó párat, de erről a szokásáról a későbbiekben letett teljesen. Úgyhogy maradtunk mi, meg a ragasztó. Tudom, nem a leghumánusabb megoldás, na de az egérfogó igen?? 
Szóval, miután az elmúlt héten mindjárt kettőt is sikerült megfogni, felfigyeltünk arra a nem elhanyagolható tényre, hogy valamiért bemásznak a hátsó öveg ajtóra épéntett szúnyoghálós ajtó alatt. Eddig ezt nem tették, mert nem volt helyük hozzá, de újabban valahogy ismét utat találtak maguknak. Miután Bumi rendszeresen jelezte a helyet, ahol közlekednek a kis rohadékok, találtunk egy üreget. Az ajtó alatt... 


Aztán azt is észrevettük, hogy minden nap kisebb, takaros kis föld, és törmelékkupacot ürítenek ki magunknak a lakásfoglalók. Igazából az én trehányságom, hogy eleddig nem dolgoztam be semmiféle anyaggal azt a rést. Gondolhattam vón, hogy hamarost megtalálják valami kis dögök. Ezért első lépésként felöntöttem vízzel a kis barlangot, ha van valaki odabenn, akkor bújjon elő.  


De nem volt, így kezdődhetett a munka. Kiderült mire jó az évek óta stagnáló, flexibilis ragasztó. 


Kicsit darabos már, de azért pompásan felhasználható. Főleg, ha van kéznél egy használaton kívüli virágcserép, meg egy kis kerítésdarabka. Ez utóbbiak mozsárként működtek közre. ( És igen, az ásót kicsit szétzúztam...) Meg a ragasztó darabjait is a rögtönzött mozsárban.  


Némi víz hozzáadásával aztán jó "májjjasra" kevertem, hogy egy örökbecsűt idézzek, oszt a kőmíjes kanalam segedelmével felhordtam a masszát a területre. 


Emígyen hermetice elzárásra került a kialakítandó kis lakás a nagy lakás alatt. 

Oszt még kérdezhetné a nyájas olvasó, hogy mi célt szógál a szúnyoghálós ajtó alsó feliben felerőséntve a négy palló? Hát, kérem szépen, az azé' van ottan, mer' Bumigugya rendszeresen jelzi "kopogással" (ugye tudjuk milyen is az egy gugya résziről) belépési, vagy átal haladási szándékát. Átal haladási igen, mer' rendszeresen csupán azé' folyamodik bebocsáttatásért, me' így hamarabb átér a bejárati ajtóhó (ahun is meg ki kell bocsájtani ütet), mintha megkerülné a házat... Azé nem egy elveszett személy, na. 

2015. július 8., szerda

A múlt hónapban már majdnem

 A múlt hónapban már majdnem sikerült írnom pár sort. De nem. Az ominózus sorok tehát most a piszkozatok közt parkolnak, és várnak. Várnak a befejezésre. Aztán meg a megjelenésre. Nemsoká. Nemsoká jönnek a beszámolók. Nah.