2012. december 24., hétfő

2012. november 11., vasárnap

Alaprajz

 Egyre többen kerestek, kerestetek meg azzal az észrevétellel, hogy nincs poszt az alaprajz változásáról a blogon. Tényleg nincs, ezért most pótlom ezt a hiányosságot. 

6 évvel ezelőtt egy tipikus elrendezésű kockaházat vásároltunk meg. Két szoba az utcafront felé (ha ma építkeznék, biztos nem az utcafront felé néznének a szobák), mellettük fürdő és wc egyben, és a szobákkal szembeni oldalon a konyha, és egy tároló helyiség.


A fenti rajz az eredeti állapotokat mutatja. (Az alaprajzokat egyébként az alaprajz.com oldalon készítettem. Ez egy teljesen ingyenes, könnyen kezelhető felület.)
A két szoba tehát az utcafrontra néz, az udvar pedig a bejárati terasz előtt és a konyha mögött található. Mint látható, a konyhának nincs udvari ablaka(!). Ilyen elhelyezést nagyon sok helyen láttam, látok. Nem tudom ezt anno ki a franc találta ki, de nagy mágus volt az illető, az biztos. Egy ház, aminek nincs az udvarra néző ablaka... semekkora. Ugyanis az ablak, ami található rajta, az a szomszéd ház hátsó falára néz. Csudálatos... Annál inkább érthetetlen ez számomra, hiszen ha belegondolunk, akkor az udvarban voltak a jószágok, ólak, a raktárak, pince, kukoricagóré, miegyebek. Ezekre ugye mind nem kell rálátni, hiszen elég az a szerencsétlen gugya, amelyik egy három méteres láncon éli becses, dicsőséges életét... Na mindegy, ebben nem akarok jobban elmélyedni, mert számosszor megfogadtam, hogy nem akarom megérteni a megérthetetlent.
Az épületen a külső falak kivételével a jelenleg két függőlegesként látható fal a tartófal.Tehát ami a szobákat elválasztja a folyosótól, illetve ami a konyhát elválasztja szintén a folyosótól. Mi ugye mindkettőhöz hozzányúltunk, de előtte kikértük szakember tanácsát. Én azt mondom, hogy jó ötletekkel bátran hozzá lehet nyúlni ezekhez a tartófalakhoz. Mivel az épület maga egy kompakt forma, négyzetalapú, teljesen jól alakítható benne a tér. Sokan ezzel nem értenek egyet. Szerintem viszont a négy főfal közt azt csinálsz, amit akarsz. Úgy gondolom, annak ellenére, hogy óvatosan tettük, de sikerült teljesen modern, jól szeparálható, vagy éppen jól egy légtérbe kerülő tereket kialakítani. Azt hiszem sikerült elég jól rendezni a teret annak ellenére, hogy a lakás egyik fele, a szobák, teljesen megtartotta eredeti funkcióját. Igazából a háznak nincs is olyan része, amihez ne nyúltunk volna hozzá, ne alakítottunk volna rajta. Illetve de van, a padlástér. Az egyenlőre még "érintetlen". 

Íme a jelenlegi alaprajz:


A bejárattól haladva befelé - 
Az eredeti kis fedett terasz hozzá lett építve, nyitva a lakás belső teréhez, és kapott egy új, fedett lépcsőfeljárót. Tovább haladva a szobák. Amik válaszfala ugye szét lett bombázva, hogy új kémény épülhessen a cserépkályhának, és vasbeton áthidalók új rendszere által magának a cserépkályhának a helye is ki lett alakítva. Aztán megépült a kályha is. A folyosón szemben, a szobák mellett található a fürdőszoba. Ezt ugyan eddig még szintén nem posztoltam, de hatalmas átalakuláson ment keresztül ugyanazon négyzetméternyi területen. Teljesen máshová kerültek a vízvezetékek, a mosdó, a kád, a mosógép. A bojlert, ami a meleg víz előállítására szolgál, pedig kiraktuk innen, ezáltal nem csúnyálkodik a falon, és nem foglal fölöslegesen helyet. Közvetlenül a fürdő mellett, az eredeti állapotokon látható, volt egy hosszú, folyosószerű raktárhelyiség, ami kicsit spájzként is szolgált az előző tulajok idején. Na ebből leválasztottunk egy kis részt, amiből kialakítottuk az új "kétbetűs" helyiséget, a fennmaradó rész pedig valóban spájzzá avanzsált. Ezen munkálatok esetén nem csak falazásról volt ugye szó, hanem teljesen új vízvezetékrendszer kiépítéséről, és teljesen új szennyvízrendszer kiépítéséről. És új villanyrendszerről is...
A cserépkályhával szemben, a tartófalon nyitottunk egy nagy boltívet, így valamelyest megnyitottuk a teret az új nappalihoz, mégis szeparálva van az intim zónától. A nappaliból pedig szintén egy ugyanilyen méretű boltív alatt jutunk az új konyhába, így egy légtérbe került a konyha a nappalival. A hátsó egykori hosszú helyiségből megmaradt rész lett a spájz, ami magában rejti a hűtőt, hogy ne a konyhában foglalja a helyet, és a korábban már említett bojlert is. 
Bár a változás a két alaprajz között nem túl sok, mégis asszem elég szembetűnő. Nem is annyira átalakítással, mint térrendezéssel sikerült kicsit alakítani a belsőn. Bár mindegy minek nevezzük...
Egy dolog, ami zavar, hogy jelenleg nincs külön étkező. Ezt egyenlőre a nappali konyha felőli sarkában oldottuk meg. De a tervek közt szerepel ennek a megfelelő megoldása is.


2012. november 6., kedd

Őszi, ködös sanzon

"Ősz húrja zsong, jajong, búsong e tájon,
s ont monoton bút konokon és fájón."
/Paul Verlaine/

Csak pár hangulatkép egy ködös reggelről. Mostanában nem semmi ködfelhők járnak mifelénk...


Ugyanez másnap reggel.



Ugyanez másnap reggel...








Aztán egy kis napsütés...








2012. október 23., kedd

Járólap - második felvonás

 Folytatván a megkezdett járólapozási munkálkodásokat, elérkeztünk a következő lépéshez. Ami által egy nagy bosszúságtól is megszabadultunk. A bosszúság oka a tavaly elkészült betonozott bejárat és lépcső koszmegfogási és továbbítási együtthatója... Olyan mennyiségű koszt fog meg a sima beton, hogy az elképzelhetetlen, és mindezt önzetlenül tovább is adja, persze a lakás felé. Na ezt már az elkészülte óta szerettük volna kiiktatni. Hát most megtörtént kérem alássan. És elmondhatom, hogy töredék por és egyéb kosz jut már csak be a lakásba, ez tapasztalat, de az új belső járólapon még sokszor így is soknak tűnik... Persze, mert rajtunk kívül Brúnó és Kamikaze is előszeretettel közlekednek ki és be... Oszt egy gugyának,  meg egy macskának magyarázza már el valaki, hogy törölje meg a lábát belépés előtt...

Szóval a kezdő felállás.


Kezdő lépésként teljes tisztítás, lesöprés. Következő mozzanat az előző posztból már ismert Sakret tapadóhíd felvitele a burkolandó felületre. Azzal a különbséggel, hogy itt kültéren nem előző este, hanem a munka megkezdése előtt, részletekben került föl, érthető okok (koszolódás, száradás gyorsasága) miatt. 



Aztán lekerült az első sor...


Szerencsénk volt. Mondhatnám így is, de igazság szerint ki lett számolva előre minden. A kültéri lapok 31x31-es darabok, s mint látható 4 db egymás mellett pontosan kiadta a lépcső szélességét. Ugye nem kell mondanom, anyagtakarékossági és hulladék szempontjából ez mit jelent. Szinte, sőt nem is szinte, hanem valójában, lapra pontosan ki tudtuk számolni a felhasználandó mennyiséget - 120 db. Annyit is vettünk előzetesen.
Maga a lap az utóbbi években divatossá vált mozaikmintás. Bár nem szeretem, ha valamiből tucatárunk van, és előzetesen mást is akartunk, mégis emellett döntöttünk. Ugyanis ennek a lapnak a felülete "dorozmás", ahogy mifelénk mondják. Azaz úgy van kiképezve a felülete, hogy ne csússzon lehetőleg még akkor sem, ha párás, ködös idő van. Hát nem is csúszik.
Sok helyen láttam ebből a típusból, többek közt a szüleim teraszán is, de a legtöbb helyen használt színtől hülyét kapok. Biztos mindenki ismeri - nyers hús szín! Aki azt kitalálta! Príma Primissimát neki!
Na végül is teljesen véletlenül sikerült találni egy szép barna árnyalatot. Amíg azt meg nem láttam, addig biztos voltam benne, hogy nálunk ilyen járólap nem lesz! De - barnával nagyon ott van! És amikor rásüt a nap...

De haladjunk tovább.





A belső oldalt is "felburkoltuk".
A lépcső szélén, az oszlopok alatt is, 5 cm-re engedtük ki a lapok szélét. 


Ennek oka, hogy a betonfalat és az aljzatot, mint már korábban említettem egyszer, terméskővel fogjuk burkolni, s így a "kilógatás" által a járólap felülről rátakar majd a terméskőre, s egyszerűbb lesz fugázni, illetve esetlegesen a kosz, illetve tisztításkor a víz sem ül meg ezáltal a fugában. 


A pontos előreszámolásnak köszönhetően, amit már akkor elvégeztünk, amikor a terasz készülőfélben volt még csak, viszonylag gyorsan haladtunk, és hamar kész lett a burkolás. És jelentem, mindössze egyetlen egy darab lap tört el. Az is rögtön a munka elején... 

És akkor kész, még fugázás nélkül - 


(Ne a vödröt tessék nézni, ez itt nem a reklám helye.)
Amint látható a fenti képen, az oszlopok alatt a lépcsőzetes törések, de csak a függőleges szakaszok, nem lettek leburkolva. Ennek pedig az az oka, hogy szerintünk úgy lesz szép, ha a terméskő burkolat a fal külső feléről szépen bekanyarodik, ezáltal talán kissé izgalmasabbá téve így a látványt...


Itt talán jobban látszik. Tehát a fal külső oldaláról a terméskő szépen "bekanyarodik", s feldobja a függőleges síkokat. 


Ezen a képen jól kivehető a barna árnyalat. 


A lenyugvó nap fényében... 


A fugázás kezdete...


Természetesen ellenőrzés, és "felvigyázás" mellett. Egy kellemes, őzbarna nevű szint választottunk még a teljes burkolás megkezdése előtt. Így a fuga ugyanaz a szín beltéren és kültéren egyaránt.

És aztán kész. Ködös reggeleken így mutat.




A képen látható magasabbik fiatal leander annak a leandernek a "gyermeke", ami tavasszal Tomi segedelmével erőteljes metszésen  ment keresztül, s ami aztán megfiatalodva új életre kelt. A másik, kisebb leanderecske, pedig szintén annak a gyermeke, de már a megfiatalodás utánról. Történt ugyanis, hogy Brúnó nagy örömében lendületes farokcsóválgatással letörte az egyik fiatal ágat, amit legott újfent vízbe tettünk. Oszt meggyökeresedett szépen ő is...




















Aztá' egyenlőre így.

2012. október 10., szerda

Járólap

 Nos hát akkor több hetes kihagyásom után következzen az a lépés, amit már régóta tervbe vettünk. Járólapozás.
Az anyagbeszerzés ugyanazon bevált módszer szerint történt megint, azaz hétről hétre, hónapról hónapra vásároltunk meg minden anyagot az előre megbeszélt tervezet szerint. Dénes barátommal (kőműves) meghánytuk vetettük a szükségleteket, oszt hajrá.

Néhány héttel ezelőtt aztán összeállt minden és nekiláttunk.
Íme a kezdő felállás:



Az első képen látható az új beépítés és egy betoncsík. Eme csíkra azért volt szükség, mert néhány sor cementlapot fel kelletett szednem, hogy a régi terasz és a folyosó közötti szintkülönbséget megpróbáljam semlegesíteni. (Csak próbáltam, mint kiderült.)
Természetesen mindent szét kellett pakolni.


Előkészülni, felhasználandó anyagokat bekészíteni.


Üzemanyag feltöltés.



Munkaplaccok kialakítása, úgymint csempevágó -


flexpad -



keverőplacc -
Ide tessék elképzelni egy Skil márkájú, kétkezes keverőszárat, néhány zsák flexibilis ragasztót, néhány vödröt vízzel, kettőt pedig bekevert maszórival, mindez egy betonplaccon. (Valahogy elfeledtem lefotózni na.)
És akkor a lépések.
Először is minden burkolandó felületet előző este lefekvés előtt lekentem Sakret tapadóhíddal, ami megszáradva egy érdekes gyöngyházfényű felületet alkot és nagyban elősegíti a ragasztóanyagok megtapadását. Egészen pontosan három helyiség burkolását végeztük el - konyha, nappali, előtér (vagy előszoba-folyosó, mindegy).

 

Aztán megkezdtük a burkolást.
Lekerültek az első lapok - a konyhával kezdtünk -


Majd a többi - 

Aztán a nappali következett - 



Ja és természetesen minden diagonálban. A háromnaposra tervezett munkaturné első napja ezzel lezárult. Másnap kora reggel a konyha és a nappali fugázásával kezdtünk. Viszonylag gyorsan, úgy kettő és fél, három óra alatt végeztünk is.  


Aztán következett az előtér.


Sakrettel az előző este utolsó mozzanataként persze lekenve. Aztán a lapok...


A terméskőhöz és a kályhához érve kezdődtek a problémák, illetve a pepecs munka. A lapokat úgy vágtuk, hogy azok kövessék a terméskövek íveit, vonalait. Erősen belassult a munkatempó emiatt, de nem mondom, hogy nem számoltunk ezzel.


A poszt elején jelzett betoncsíkot végül, kőműves barátunk ajánlatára, nem diagonálban fektettük végül, hanem hálóban. Kettős szerepe van e hálónak, egyrészt jelöli a térbeni funkcióváltást előszoba és folyosó között, másrészt így volt célszerű áthidalni az enyhe szintkülönbséget a folyosó és a tavaly beépített terasz között. Először nagyon idegenkedtem a dologtól, de aztán ma már kifejezetten tetszik.


És végül elkészült ez a rész is.

 

Minden térbeni elválasztást végül hálóban lerakott burkolattal "jelöltünk".




És ezzel a mozzanattal zárult a turné második napja. 
A harmadik napra az előtér kifugázása, és a konyha csempézése volt betervezve. A néhány éve újonnan felvakolt konyhafalat meg kellett kaparni, hogy a flexibilis ragasztó rendesen "üljön" meg rajta, s a csempék ne csússzanak le.


 
És igen az egyik lap megmozdult, így újra le kellett rakni.
A lekapart falrészt is lekentük a tapadóhíddal, aztán mehetett rá a csempe.


Néhány gyümölccsel díszítve.


A csempézéskor estek be pesti barátaink is kicsit körülnézni. Megvendégelni ugyan hirtelen nem tudtuk őket, de végül is nem bánták. (Elmondásuk szerint pihenni érkeztek három napra kis falunkba, de az első nap kora reggelén már a kisflex hangjára ébredtek a szomszédban... :D )

Végül, rövid tanakodás után, az ablakpárkányok belső felére is ugyanez a homokszínű lap került.


Így kellemesebb hangulatot kelt.
Befejezésként kifugáztuk a csempét is és ezzel háromnapos turnénk végére is érkeztünk.