2012. május 31., csütörtök

Leander

 Valamikor márciusban kértem Tamás tanácsát a rendesen fölkopaszodott leanderünkkel kapcsolatban.


Meg akartuk őt menteni és egyúttal azt is szeretnénk elérni, hogy ismét sűrű és virágpompás legyen. Tamás segítőkészen írta le véleményét, még egy kis képet is küldött, hogyan képzeli a növény metszését. Meglehetősen drasztikusan, szinte tövig vágtuk vissza, követve a tanácsokat. 


A tetejéről lemetszett ágvégeket tejfölös pohárba tettük úgy, hogy a leveleket ne érje a víz. Ez volt az egyetlen dolog, amiben nem Tamást követtük. Ő ugyanis a saját leandereinek ágait átlátszó pet palackba tette úgy, hogy nem vágta azokat ketté, hanem csak vizet engedett bele és beletolta a kis ágvégeket, aztán a palackokat félárnyékos helyre tette. Ezáltal a palackok, illetve a bennük lévő ágak üvegházi körülmények közé kerültek Aztán szépen meggyökeresedtek. Ellenben a mieinkkel, akik meg szépen elszáradtak...
A megmetszett leandert először átültettük friss földbe, majd vártunk. Valamivel több, mint egy hónap elteltével aztán heti egy, max két alkalommal gyökeresedést segítő tápoldattal kezdtük el locsolni. Tamás a vuxalt ajánlotta, de mi a terrasan nevű tápoldathoz jutottunk hozzá, ami guanot is tartalmaz. Már-már arra gondoltunk, hogy szegény leandert kinyírtuk, amikor a tápoldatozás megkezdése után kb egy héttel megjelentek az első kis pirosas dudorok a tarkopasz szárakon. Na ennek aztán megörültünk. A kis pirosas dudorok pedig zöldesekké váltak, majd kis ágkezdemények kezdtek előbújni. De nem ám egy, sok! Aztán amilyen lassan kezdődött az újjászületés úgy beindult mára. Napi szinten centimétereket nyúlnak a kis ágacskák, és egyre több új kis pirosas, zöldes kezdemény jelenik még meg. 



Terveim szerint havonta updatelem majd a fejlődést.
Tamás, köszönet a jótanácsokért ezúttal is!!

Mini sziklakert update

 A múlt heti szutyok idő után a növények jókedvűen nyújtózkodnak szürkület előtt.

Először összehasonlításképpen:
before


after


Úgy néz ki jól érzik magukat:

2012. május 17., csütörtök

Egy bútor új életre kel


 Néhány hete keresett meg egy ismerősöm, hogy nem újítanám-e fel a nappalijában terpeszkedő garnitúrát. Terepszemle után igent mondtam, majd a logisztikai nehézségeket leküzdve állandó segítőtársammal nekiláttunk.




   





És végül felújítva.



2012. május 14., hétfő

Mini sziklakert

 A kora tavaszi fagyokat tényleg tökéletes állapotban átvészelő vilmoskörte fánk (ahogy korábbi posztomban írtam, rezisztens) mellett alig egy méternyire található a vízóraaknánk. Szerettük volna már régóta kevésbé hangsúlyos látvánnyá silányítani jellegzetes betontömbjét, ezért terveztünk mellé, szinte rá, építeni egy kis kertecskét. Az elmúlt szomorú hetekben aztán megvalósítottuk.



A körtefa alatt és az akna közvetlen közelében kb. 15 cm mélyen kiszedtem a földet, ezáltal szeretném elérni, hogy az eredetileg ott élt füvek gyökerei tűnjenek el onnan. Nem szeretném, ha minden óvintézkedés ellenére elgazosodna!
Akácból készült ágyásszegéllyel határoltam, majd következő lépésként belefektettük a sziklákat, amiket Zirc mellől, a Balatonfelvidékről hoztunk pár éve egy barátommal, pontosan ilyen célzattal. Ott szabadon fekszenek a szebbnél szebb sárgás árnyalatú sziklák, csak pattintani kellett belőlük. Azután új termőföld réteggel töltöttük fel a kis gödröcskét. 
Következhetett az előre megvásárolt, illetve saját kertünkből is származó növények elültetése.


Azután vastag fekete fóliával (majdnem tófólia minőség, csak töredéke árban, mindössze 70 Forént/m2) leterítettük a szabadon maradt helyeket.

Majd akciósan vásárolt fenyőkéreggel terítettük be az egészet. 




Az akna felől végül nagy szemű kővel határoltuk. Szerintem elég érdekes kinézete lett, és a funkcióját, miszerint elterelje a figyelmet a betonról és az aknafedélről, betölti. Nemcsak betölti, de előkertünk egy kis gyöngyszemévé vált.

   

Azon gondolkodom, hogy az egész szabadon maradt betonfelületet valahogy be kéne ragasztani ezzel a nagy szemű kaiccsal... Érdekesen hatna az aknafedél a sok kaics közt...

2012. május 9., szerda

In memoriam

 Nehéz e sorokat iderónom a blogba. Amikor anno elkezdtem ezt a blogot írni, eszembe nem jutott volna, hogy valaha is ilyesmit "kell" megélnem. Az elmúlt hetekben sokat gondolkodtam rajta, megírjam-e ezt a bejegyzést. Ám végül is úgy döntöttem, hogy megírom...
Senkinek nem kívánok olyan "ünnepet", mint a mi idei húsvétunk volt...
Húsvét előtt, 6-án, nagypénteken tragikus hirtelenséggel hagyott itt minket párom bátyja... A délelőtt folyamán szívroham végzett vele. Mint később kiderült nem az első volt ez. Mindössze 37 éves volt.
Ő volt az, aki anno eljött velünk megnézni a kiszemelt ház tetőszerkezetét. Ő volt az, akinek az irányítása alatt és a segítségével megépült az új bejáratunk és a tető. Ő volt az, aki segített az újonnan tető alá hozott terasz, előszoba födémszigetelését és burkolását megcsinálni. Segített tavaly a szobák felújításakor, és ő volt az, akivel közösen terveztünk még jó pár dolgot megépíteni, megcsinálni, amik már sajnos őáltala soha nem készülhetnek el... És ő volt az, aki mindig segített a tüzelőanyag beszerzésében, szállításában és feldolgozásában... Ő volt az, akire bárki bármikor számíthatott, mert olyan segítőkész volt, olyan nagy volt a szíve... A szó szoros és átvitt értelmében is...

Ő volt a sógorom...

(Középen, bordó sapkában)