Meg akartuk őt menteni és egyúttal azt is szeretnénk elérni, hogy ismét sűrű és virágpompás legyen. Tamás segítőkészen írta le véleményét, még egy kis képet is küldött, hogyan képzeli a növény metszését. Meglehetősen drasztikusan, szinte tövig vágtuk vissza, követve a tanácsokat.
A tetejéről lemetszett ágvégeket tejfölös pohárba tettük úgy, hogy a leveleket ne érje a víz. Ez volt az egyetlen dolog, amiben nem Tamást követtük. Ő ugyanis a saját leandereinek ágait átlátszó pet palackba tette úgy, hogy nem vágta azokat ketté, hanem csak vizet engedett bele és beletolta a kis ágvégeket, aztán a palackokat félárnyékos helyre tette. Ezáltal a palackok, illetve a bennük lévő ágak üvegházi körülmények közé kerültek Aztán szépen meggyökeresedtek. Ellenben a mieinkkel, akik meg szépen elszáradtak...
A megmetszett leandert először átültettük friss földbe, majd vártunk. Valamivel több, mint egy hónap elteltével aztán heti egy, max két alkalommal gyökeresedést segítő tápoldattal kezdtük el locsolni. Tamás a vuxalt ajánlotta, de mi a terrasan nevű tápoldathoz jutottunk hozzá, ami guanot is tartalmaz. Már-már arra gondoltunk, hogy szegény leandert kinyírtuk, amikor a tápoldatozás megkezdése után kb egy héttel megjelentek az első kis pirosas dudorok a tarkopasz szárakon. Na ennek aztán megörültünk. A kis pirosas dudorok pedig zöldesekké váltak, majd kis ágkezdemények kezdtek előbújni. De nem ám egy, sok! Aztán amilyen lassan kezdődött az újjászületés úgy beindult mára. Napi szinten centimétereket nyúlnak a kis ágacskák, és egyre több új kis pirosas, zöldes kezdemény jelenik még meg.
Terveim szerint havonta updatelem majd a fejlődést.
Tamás, köszönet a jótanácsokért ezúttal is!!