2015. december 25., péntek

"Nyáron mért nincs hó..."...




 Ezen, kicsiny falum hó alatti fotójával kívánok boldog karácsonyt minden kedves idetévedőnek, és bloggertársamnak! 

2015. december 17., csütörtök

Barni

Úgy másfél hónapja, hogy kis családunk újabb jövevénnyel bővült. Bár még csak négylábúval...

Ő Barni.

Párom talált rá a neten Barni tesójára, aki szakasztott Brúnó, csak kicsiben. Sajnos ő egy fertőzés miatt elpusztult, amit viszont a kis gézengúz simán átvészelt. 
Hogy milyen fajta? ... Verteli... ahogy baráti körben szoktuk megnevezni... :D Amúgy valami terrieres, vizslás beütésekkel rendelkezik. 

Mint említettem, a tesójára a párom talált a neten. Szerelem volt első látásra. Hirtelen ötlettől vezérelve kerekedtünk fel, s kerestük fel Andreát, aki kutyamentéssel foglalkozik. Ő a Vasi Állatvédők Egyesületének alelnöke. Tőle tudtuk meg, hogy a kiskutyusokat egy erdőben, egy bokor alatt találta meg egy túrázó szlovák fiatal. Ő értesítette az állatvédőket. Andrea aztán, miután az óriásbébiket állatorvos segítségével "rendbe" szedték, posztolta őket, hogy örökbe fogadhatóak. 

(Basszus! Épp most lopkodja a diót...  :D) 

Így kerültünk hát Andreához. Első látogatásunk alkalmával Barni a cipőfűzőm kikötésével kezdett, majd, mint aki jól végezte dolgát, elment és lefeküdt aludni. Akkor még Mollyt, a tesót szerettük volna örökbe fogadni. Néhány nappal később tudtuk meg, hogy ez nem fog sikerülni... Aztán egy héttel később újra felvettük a kapcsolatot Andival, s újra felkerekedtünk. Úgy döntöttünk, ha egyedül ő maradt életben a négy testvér közül, megérdemli, hogy a lehető legszebb életet élhesse...! S ehhez talán hozzájárulhatunk úgy, hogy magunkhoz vesszük, és akár csak Brúnó, ő is családtaggá válik. 



Brúnó ide, s tova 14 éves. Bár nem látszik rajta. Egyöntetű vélemények alapján, legalább 6, 7 évet letagadhat. 
Amikor Barni megjött, Brúnó szinte sokkot kapott. A kiskutya sehova nem mehetett egyedül! Barátság lett első szaglásra. Nem, másodjára, mert a kis szaros először úgy megijedt a nagy böhömtől, hogy szó szerint bepisilt, és bebarnázott. Persze nem ezért lett Barni! :D



Az első napokban még nagyon meghúzta magát. Aztán, ahogy megszokta az új környezetet, családot... Beindult a gépezet. :D Semmi nem szent a számára, minden játék. Legyen az gyújtós, söprű, növény, kavics, ruhadarab... bármi. Akkora kuplerájt képes csinálni az udvarban...! Csak néhány szösszenet:

  • -kirángatta a fóliát a ház köré terített nagyszemű kövek alól, teljes hosszban,
  • -a kinti teraszos söprűt atomjaira bontotta,
  • -minden nap azzal a szétrágott fanyesedékkel gyújtom be a cserépkályhát, amit Barni a bejárati ajtó elé termel,
  • -a leandereket kirángatta a cserepeikből,
  • -az erdőből hazatelepített páfrányok eltűntek,
  • -az udvarban szaporodnak a tankcsapdák,
  • -Brúnó hiába alszik édesdeden, Barni ráront és felébreszti, mert játékidő van... ami néha nem tetszik a kisöregnek


  • éjszaka minimum kétszer ébreszt. Egyszer mert pisilni kell, néhány órával később, mert jatékidő van... mondjuk hajnali 2.50-kor...
Tehát még van mit tanulnia a kis perpetum mobilenek. Persze vannak jó dolgok is, amiket a nagytól tanul. Ma már pl nem habzsolja az ételt. Korábban előfordult, hogy annyira falt, hogy utána ugrott a kisróka. És, ami a legfőbb, hogy már vérmesen védi a házat, a birtokot. :D 

Security system on board

Ja, és ő az a szerzet, akinek nincs bajsza. Miért? Mert annyira imádja a kandallót. Ott ül előtte és hosszú perceken keresztül nézi a lángnyelvek játékát... vagy befekszik mögé. De olyan közel, hogy a bajusznak huss...



Néha ugyanígy van a tévével. Elé ül és nézi.... Hihetetlen. :D
Mint ahogy az is, másfél hónap alatt mekkorát nőtt.

Otello

Szárnypróbálgatások

 Igazából már tavasz óta gondolkodom, hogy ezt a posztot megírom, illetve erről a témáról írogatok. Konkrétan borkészítésről van szó... Bár nem vagyok egy gurmé, és nem vagyok valami komoly borissza fazon sem, valamiért már egy jó ideje piszkálja a fantáziám a borkészítés. Talán a hangulata, az eredménye, nem tudom. A utóbbi években kezdett el foglalkoztatni a dolog, hogy felkeressek néhány borászt, néhány híres, rangos, vagy kevésbé rangos, történelemmel rendelkező borászatot, bortermelő vidéket. Így jutottam el idén párommal és szüleimmel karöltve pl Somló-hegyre is. 
 Na, de a lényeg, hogy ebben az esztendőben majdnem teljesen saját kezűleg elkészítettem életem első borát. Az alapanyagot ehhez pedig a jó öreg Otello fajta adja. Az a fajta, amelynek ültetvényeit a ma érvényben lévő bortörvény szerint, vagy 15 évvel ezelőtt ki kellett volna vágni... Az egyik ténylegesen legkedveltebb fajtáról beszélünk. Aminek szaporítása tilos, és az Unión belül kereskedelembe nem hozható. Miért? Mert a jelenleg érvényes szabvány szerint a metilalkohol tartalma meghaladja a határértéket.
Viszont megfelelő eljárással ez a tartalom erősen csökkenthető. Úgymint zárt erjesztéssel történő feldolgozás esetén a metilalkohol tartalom a határérték alá csökken. A zárt erjesztésnek pedig többféle módja ismert.
Nos a mi esetünkben is így készült a borital. Bár házilag, de a vélemények elég egybehangzóak. A visszajelzés pozitív felhangot kapott.

Azt hiszem a jövőben ez irányú bejegyzésekkel is tarkítani fogom az oldaltot. :D

Addig néhány szüret utáni fotó...