2013. december 24., kedd

Nagyon Boldog tavaszias Karácsonyt kíván minden kedves olvasónak a szerkesztőség!




Fröchliche Weihnachten!

Veselé Vánoce!

Caro!

Hyvaa Joulua!

Vrolijk Kerstfeest!

Sretan Bozic!

Nollaig Shona!

Merry Christmas!

2013. december 22., vasárnap

Khm... I'm back...

Öntömjén

Tudom, az elmúlt hónapokban úgy eltűntem volt, mint ama bizonyos szürke. Bokros teendőim, erősen megcsappant energiám, s az alagút hossza azonban nem engedte korábbi megjelenésemet így interaktive. Viszont most ...

Reset

(Anno gimiben, elsősként, az egyik ofőm /ja, mer' volt utána egy másik - a szerk./ számítástechnika szakos tanárnő volt. Történt, hogy egyik ofő órán megkérdezte tőlünk, szerintünk mi a különbség a haverság és a barátság közt... Mivel megfelelően bambán bámultam, persze, hogy engem kért fel először válaszadásra. Ami csak néhány súlyos másodpercet váratott magára -
-"...Szerintem egy haver információellátottsága néhány mega, míg a baráté néhány tera..."
- "Jól van, Viktor, hagyjuk...")


Már 78% áll rendelkezésre (csatlakoztatva, töltődik)
Javasolt a telepcsere...


Az elmúlt hetekben (kettőben, jó?!) elkészült, esténként mindig kicsit haladva, egy "butor". Szerintem egész pofás lett, ezér' "felteszem a netre".

Először egy kis bifor









Aztán meg a áfter






Aztá így...

2013. szeptember 8., vasárnap

Akkó' szüret

Akkó' szüret. Hamarost. De még nem. Elébb az előkészületek.

Az idei szezonra, őszre két 600 literes hordó megtöltése van betervezve. Az egyik fehérbort fog magában rejteni, míg a másik szép pirosssat (így, három "s"-el :), jába, ez a Zala már csak illen nyelvformáló vidék -;)).
Szóval miután MTZ-vel (ő is pirosss), meg apósommal (ő nem) felpöfögtünk a hegyre, alágyojtottunk egy üst víznek felforralás céljábul.
Ja, mindenekelőtt elmondanám, hogy emez előkészületekben az a legszebb, hogy ugyanazon szerszámokat, használati tárgyakat használjuk, amiket eleink is úgy 50-60 évvel ezelőtt, vagy még korábban is.
Tehát a felforralás a pinecében történik egy régi, felül teljesen nyitott kemenceszerűség segedelmével.

kemence a sarokban, vöröslő tűztérrel
Az a nagy valami meg egy muzeális értékű prés és a hozzá faragott hatalmas tölgyfa kád. Már régóta nincs használatban, de szép. A képen nem látszik, de a prés tetejére "1950" van belevésve, mint a gyártási év száma. Tehát a szerkezet 63 éves. 

   A hatalmas prés előtt egy, a földbe ásott mélyedés látható, amibe az egy, két akós, kisebb kádat volt szokás elhelyezni, s abba csurgott a friss must.
Ha már a kádnál tartunk, hát "kihajtottunk" a pincéből egy nagyobb, 600 literes egyedet, meg egy kisebb, 112 literes, tehát két akós darabot. Természetesen mindkettő fa, bevasalva, mint a tölgyfa hordók.


A vizet azért szükségeltetik felforralni, hogy ezek a kádak, és a hordók, meg a prés elemei azzal legyenek kiforrázva. Célja a tisztítás, meg egy kis fertőtlenítés, ugyi. 
Aztán kihajtottuk a hordókat is.


Egy létrát fektettünk a fűbe, az elé állítottam az elsőt, a 611 literes szerénységet. Viszonyításképp - 180 cm magas vagyok, a hordó pedig majdnem mellmagasságig ér, ha mellé állok. Ráhelyeztük az általam csak sajtárnak nevezett "tőccsért" :). 

  
Aztán mehet bele elébb hideg víz, az átmosáshoz, majd a forró víz, kénnel elegyítve. Aztán megfogtam a hordót, és ide-oda billegtetve, de ezerrel, átmostam őket. Amikor hideg vízzel mossa át a hordót az embör gyeröke, azzal még nincs gond, mert az ide-oda lögybölt vízmennyiség úgy beszívja a hordó dugóját, hogy aztán kalapács segedelmével lehet azt kivenni a liktyábul, hogy a vizet aztán kiereszthessük a hordóbul. Egyébiránt ehhez szükségeltetik az elfektetett lajtorgya. Azon gördítettem a hordókat, hogy ne a sárba kelljen, ugyanis miután kieresztem belü a vízzet, ugye, sár keletkezik a hordó alant. No.
Viszont, amikor a kénes forró vízzel lögyböl az ember... na akkor vigyázni illik erősssen, mer' a forró víz kifelé nyomja a dugót, és bizony az hasba, meg egyéb tájékon lüdözheti a gyanútlan felhasználót. :D Nem annyira kellemes, amikor az embert úgy tíz centi távolságból teljes erővel hasba (mondjuk) lövik egy öklömnyi nagyságú fadarabbal... :)
Amikor benn a forró víz a hordóban, akkor az átlögybölés után elébb az egyik oldalára álléjjuk fel, majd kis idő múltán a másik felére is. Így meglátható, hogy a dongák eresztik-e valahol a vizet. Nos, mi az egyik hordón felleltünk egy kis hibát.


Tetszik látni, kérem? Kibuggyant egy-két-három vízcseppecske.
Úgyhogy a következő lépés, hogy faggyúval eltorlaszoljuk a víznek útját. S akkor a pirosss is biztonságban benn marad.


Magyarul kifugázzuk a dongák közti rést... A dizájnos fehér csíkozás a hordó oldalán mind azért született az elmúlt években. De ne feledjük, ezek is közel 70 éves tölgyfa hordók. Faragottak, díszesek.

 A kis ablak belülről illeszkedik a faragott résbe, s ezzel a faékkel van jó szorosan behúzatva a helyére, hogy ne eresszen a nedűből. Na meg persze fugázva is vagyon. A kis ablak egyébiránt azért van rajta, ugye, hogy a hordó belsejéből a "söprűt" könnyebben ki lehessen szedni. És akkor egy találós kérdés - Ki tudja, mi látható a következő két képen?

Vajon diós grillázs torta?? 
Megfejtéseket kommentben kérem leadni!

Míg a hordók tisztultak, kiforráztam a kádakat is.


Jól látszik a felszálló forró gőz. És a nagyobbik, a 600 literes kádban szépen lemostam forró vízzel a prés elemeit is, meg a "sajtárot" is.


Miután a hordódongák szépen megszívták magukat vízzel, helyre lettek igazítva a vasgyűrűk.



És végül egy-két kép arról,amiből születik a pirosss, meg a fehér:





Szóval így zajlik ez, kérem szépen.



2013. augusztus 25., vasárnap

"Itt van az ősz, itt van újra, szép, mint mindig énnekem..."

 Itt van, eljött, itt van újra! Talán a hangulata, a színei sokfélesége miatt, de ez a kedvenc évszakom. És, hogy eljött, annak első csalhatatlan jelei mutatkoznak.
Először is, hogy Ősz-Autumn bejegyzései újra sokasodnak a Szosöl Médiában. :)
Másodszor, hogy tegnap szinte egész nap lassú eső áztatta kicsiny falunkat, s ma a Nap sugarai próbálnak áthatolni a felhők "fátyolán".


Aztán, hogy "sárgul mán, a kukoricaszár...", és, hogy kiskertünk lassan kiürül, már csak a paprikák, paradicsomok, és a zöldségek tartják magukat...


És csalhatatlan jelek, hogy a gyümölcsök lassan beérnek.


 

A rózsák is még széplenek...



De a gyümölcsök lassan tényleg beérnek...


 

 

Hát így...