Káposztás palacsinta

 Az idei esztendőt egy gasztro bejegyzéssel indítom.

Párom kifejezett kérésére készült a következőkben felvázolt káposztás palacsinta, amelyre mondhatnám azt is, hogy saját „találmány”, de nem. Csak kevesen ismerik, még kevesebben fogyasztják. Pedig nagyon finom és nem utolsósorban laktató étel, és az elkészítése sem igényel különösebb hozzáértést. Elnézést az önérzetesebb háziasszonyoktól, szakácsoktól, itt most saját hozzáértésemre célzok.

Tehát a hozzávalók:

- kis fej káposzta (és nem savanyított!, volt idő, mikor erről nekem fogalmam sem volt...),

- 1 fej hagyma (ki mekkorát gondol, és a színe is tetszés szerint),

- tojás – 2 db,

- liszt, vagy 30 deka,

- 2 dl szódavíz (amit én mindig buborékos ásványvízzel helyettesítek),

- 3 dl tej,

- tejföl (fél liter, vagy három pici)

- só,

- bors,

- étolaj (kb fél dl)

- mixelőgép (mondjuk robotmixer, de lehet más is),

- műanyag tál (a palacsintatésztának),

- tányér ( a kisütött palacsintának),

- kés (káposztát szeletelő)

- vágódeszka (hogy azon metszük a friss húst, vagyis ujjunk egy darabkáját a töltelékbe),

- tepsi (vagy tepszi, mittomén)

- ja és pohár, ha pontosan akarjuk kimérni a tejet, szódát...

- ja meg valami eszköz amivel kevergetni tudunk (fakanál)

Legelőször is a lisztből, tojásokból, tejből, szódából(ásványvízből)és izlés szerinti sómennyiségből a mixelőgép segedelmével elkészítjük a palacsintatésztát. Ha frankón kikevertük, akkor tegyünk bele kb fél dl étolajat, és azt is mixeljük el benne, így állítólag a tészta sütéskor nem fog leragadni a sütőben. Mondom állítólag. (A vérprofik a tészta kikeverése után állni hagyják a maszlagot legalább egy fertály órát, hogy a liszt kellően meg tudjon dagadni. Most már ezt is tudom...)

Következő lépésként kisütjük a palacsintákat. Én a gyorsabb munkavégzés szempontját tartva szem előtt két palacsintasütőt használok, így viszonylag hamar kb. fél, háromnegyed óra alatt készek a palacsinták.

Aki elég rutinos, az időközben felszeli a káposztát(atomjaira bontja), és ha van egy szabad égője(gáz), akkor oda felrakja egy lábosban (vagy lábasban, kinek hogy teccik) kevés olajon fonnyadni az időközben rutinosan lecsupaszított hajmát. Midőn a hajma kellően üveges „tekintetűvé” kezd válni, hozzá adagolandó az atomjaira bontott káposzta. Ezt az elegyet így sütjük( tulajdonképpen pároljuk, csak én amatőr volnék), ill. időközben megintcsak izlés szerint meghintjük egy kis borssal. De csínján, mert nagyon el lehet szúrni vele a töltelék ízét! Legjobb, ha a káposztáskocka jól ismert illatát véljük párolás közben felfedezni. Ha így van, jó úton haladunk! Egyébként kb 25-30 percig kell párolni a tölteléket. Inkább 25. És fedő alatt!

Aki meg nem elég rutinos, az a fent leírt műveletet azután hajtsa végre, miután a palacsinták elkészültek.

Ha kész a palacsinta is meg a töltelék is, akkor jön képbe a tepsi. Ugyanis miután a palacsinta megtöltődik (kb másfél evőkanál káposztát szoktam beletömni), majd összegöngyölődik, belekerül a tepsibe. Még töltés előtt gyújtsuk be a sütőt, hogy nagyjából elérje az üzemi hőfokot, mire a teli tepsi belekerül.

Oszt, ha már tele a tepsi, akkor az egészet nyakonöntjük a tejföllel, igazságosan elosztjuk, majd irány a közben üzemire melegedett sűtő.

 Kb fél órát szoktam sütni nem túl nagy lángon! Igazából addig, amíg a tejföl kicsit megpirul a palacsinták tetején. Ha túl nagy lángon sül, akkor a tészta papírszerűen száraz lesz.

Ha kész, tálaljuk, és nagyon finom, behűtött rosébort ihatunk hozzá.

Igen, először én is idegenkedtem a gondolattól, hogy káposzta meg rosébor...! De csak addig, amíg meg nem kóstoltam... Szerintem fenséges.