2013. január 20., vasárnap

DIY- Madáretető projekt

 Ez a bejegyzés is már kicsit több, mint egy hónapja kuksolt a piszkozatok között, amikor leesett az első kisebb hómennyiség, ám mára abszolút aktualitássá vált, ezért felkerül a közzétett bejegyzések listájára. 
 Úgy kezdődött, hogy Ecsémtől kaptam néhány éve egy kis madárházikót szülinapi ajándékként. Gondoltam egyet, s néhány facsavar segedelmével kis teraszt alakítottam ki a házikóhoz, tetőt fabrikáltam rá, és kész is volt életem első, majdnem teljes egészében saját készítésű madáretetője. A kis alkalmatosságot aztán kiakasztottam a ház mellett álló almafára. Mondhatom az első napok után azonnal hatalmas sikernek örvendett, a blog látogatottsága, a kis etető látogatottsága napról napra nőtt, míg elérte a nagyjából, 20-25 körüli átlagos szintet. Azaz egyszerre kb. 20 kis röppentyűt volt képes kiszolgálni. Bár annyit is csak azért, mert van néhány cinke fajta, akik a magokat magukhoz véve az etető körüli ágakon vernek tanyát, s ott bontogatják nagy hévvel a szotyit. A kis alkalmatosság, asszem, három évet, három telet húzott le, mire olyan állapotba került, hogy bontásra ítéltetett. A kis házikó most is megvan, azt ugyanis lekezeltem még a legelején, hogy bírja az időjárás viszontagságait, viszont a hozzáépített kis terasszal ugyanezt nem tettem meg, s jelenleg arra vár, hogy megtaláljam számára a megfelelő helyet, ahol egy kis röppentyű párocska meleg kis fészke, otthona lehet.
Aztán új elhatározás született, s az igények is párhuzamban álltak eme elhatározással, azaz egy nagyobb, talán szebb etető képében. Kicsit kutakodtam a neten és áruházakban, szigorúan csak ötletelés céljából, hiszen felhasználandó anyagom van bőven, s próbáltam olyat keresni, ami az én igényeimet is kielégíti. Mármint, ami tetszik és elég hatékony egy kisebb röppentyűsereg kiszolgálására. Találtam is egy egész jó dizájnt, ami megtetszett, viszont kicsi. 


De ötletnek nagyszerű, főleg, mert nem klisé. Mivel nekem nagyon tetszenek a nyírfából készült, nádfedeles etetők, ezért úgy döntöttem, hogy hasonló irányban indulok el, s kissé megspékelem egy kis Alpesi dizájnnal. 
Első lépésként összeválogattam hát a felhasználandó anyagokat : 
  • ágfa a faházból
  • egy hosszabb deszka aljzatnak
  • maradék lambéria, ill. 2 cm vastag padló
  • szegek, facsavarok

Első lépésként meghatároztam az etető nagyságát, magasságát, és leszabtam hozzá a megfelelő méretre az anyagokat. Majd szalagfűrésszel, óvatosan, hosszában kettévágtam az ágfákat. Amiket aztán körbe a deszkához erősítettem szegekkel, ez adja a keretet a magoknak. A dizájn pedig, remélem, természetes.


Következő lépésként ráerősítettem csavarok segedelmével négy kis tartó oszlopot az aljzatra, majd a tetősík került kialakításra. A tető maradék padlóból készült úgy, hogy két-két méretre szabott darabot illesztettem egymásba, majd az alján kis fenyő lécekkel egymáshoz rögzítettem őket.



A padlókat természetesen gérbe vágtam, hogy tetősíkként egymáshoz tudjam illeszteni őket. Ezután a kész tetőt csavarok segedelmével felerősítettem az oszlopokra, s kész is lett a madáretető. Ezután jött azonban az Alpesi dizájn kialakítása. Ami roppant egyszerű menet. A tetőgerincnél egy-egy téglalap alakú, méretre szabott padló darabot szegeltem a tetőhöz, és a gerinc mentén egy másik darabbal összekötöttem őket, takarva ezáltal a gerinc esetleges kis réseit a beázás ellen. 


Szemből tehát ekképpen néz ki. Kapott egy kis dizájnt egy fenyőfagöcs formájában is.
Aztán az oszlopok lábához vékony kis ágakat erősítettem, amin meg tudnak ülni a kis röppentyűkök.

 

Letettem a teraszra a kész etetőt, és elindultam valami alkalmatosságot keresni, hogy felakaszthassam az almafára. Mire visszatértem a következő kép fogadott. 


Aztán ez...


Majd ez...


Az egyik szomszéd kandúrkölke úgy döntött, átlép hozzánk kicsit körülnézni. És, ha már itt volt, birtokba vette a kis "lakot". Amúgy szelíd és nagyon böszme, mint az látszik. Elég nehezen tudtam kirimánkodni az etetőből. Viszont újabb tapasztalatként jegyezhettem fel, hogy Brúnó nem bántja a kölök macskákat. Hogy miért, nem tudom, mert a felnőtteket, a sajátunk kivételével, kilométerekre kergeti. 



Na, de aztán az etető a helyére került az almafán, és kezdetét vette a várakozás. Az időjárás közben jobbra fordult, s a kis röppentyűk nem igen akaróztak jönni. Pedig narancshéjat is tettem az etetőre, hogy feltűnőbb legyen számukra.


Míg nem, úgy két hete, igazi hó födte be a tájakat...  
Megjöttek, sokan vannak, hangosak, és termelnek rendesen. Naponta kétszer full üresre eszik az etetőt. Aztán persze jelzik, hogy még, még...














Minden a helyén...

10 megjegyzés:

csibe írta...

Igazán szép lett ez az etető, gratula, megérte ennyit dolgozni vele! :)
És látom meg is hálálják a madarak :) Olyan jó dolog gondoskodni róluk no meg gyönyörködni bennük... :)

Gandalf írta...

Bizony, Csibe! Ők is jókedvre derítenek...:D

Frater Thomas írta...

Szép lett, grat! Ezután átnyergelsz láthatatlan madárfotóssá? :)

Gandalf írta...

Próbálkozom, próbálkozom...

Szilvai írta...

Idén a nagy hóban most láttam először zöldikét a kertben! Vörösbegy már tavaly is volt, de csak télen kerül elő a kajára.

Gandalf írta...

Nálunk a cinkék, cinegék a fő vendégek néhány rozsdafarkú párral, és rigókkal együtt. Idén látok egy kicsit nagyobb testű, kb. mint egy rigó, sárgás-barnás színű madarat is. De nem tudom beazonosítani.

Szilvai írta...

Bocs, csak most olvastam. Rozsdafarkú nálunk is van, tavaly nyáron a lakásba is berepült egy, de sikerült hamar kimenekülnie. Feketerigó mintha kevesebb lenne nálunk mostanában. Érdekes, hogy a verebek néhány éve teljesen eltűntek.
Nagyobb testű madárra nincs ötletem, de utánanézek! :)

Edit írta...

Hűűű de jó lett ez a kis etető. Na majd nekiveselkedem, összerittyentek én is egyet :) Olyan soknak találom, amit elkérnek érte, akár nagyáruházakban, akár virágboltokban, aztán nézem, hogy mennyi faanyag kell hozzá.......

Gandalf írta...

Edit - A bolti árak nem tükrözik a valóságot. És amint látod, otthon is készíthető jó, és praktikus dolog maradékokból...

Gandalf írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.