2014. február 2., vasárnap

A legújabb bútordarab

 Már a bejárati terasz beépítésekor megszületett az igény egy cipőtartó szekrénykére, vagy ládikára. Miután meghánytuk vetettük a dolgot, egy láda mellett döntöttünk, mert arra rá is lehet ülni. Két-három hete megkezdődött a megvalósítás.

Először is kitaláltuk milyen formát látnánk szívesen otthonunkban. Hogy az anyaga fenyő, az már természetes, hiszen előbb-utóbb minden bútorunk abból lesz. Aztán papírra vetettük. Persze senki ne várjon valami komoly tervrajzot. Íme:


Egy olyan ládikát terveztünk, aminek a fogantyúja, markolata két oldalt úgy 10 cm-rel magasabb, mint a láda teste, és a láda ajtaja a kettő közé záródik. Úgy terveztem, hogy az oldalai gyakorlatilag a lábak szerepét is betöltsék a sarkoknál, persze némi díszítés mellett. A díszítés egy, a láda alján körbefutó motívum, amit a tálalószekrényünk lábazatáról lestem el. Egy enyhe hullámmotívum. 
Kiszámoltam az anyagszükségletet, és egy fafeldolgozó cégnél meg is rendeltem a beépítendő mennyiséget. 
Néhány nappal később már boldogan szállítottam haza a nyersanyagot. Ekkor jött a képbe asztalos barátom, Alfonz, akinek a véleményét és segítségét kértem a kivitelezéssel kapcsolatban. Igazából a láda aljának felfüggesztéséről kértem ki a véleményét. Hiszen ahhoz, hogy az oldalak a sarkoknál lábbakként funkcionálhassanak, az alsó darabot magasabbra kell emelni néhány centivel. Miután a szakmai tanácsot megkaptam Alfonz felajánlotta, hogy a műhelyében állítsuk össze a ládát. Legott oda is szállítottam a nyersanyagot. 
Aztán nekiláttunk a méretezésnek, rajzolásnak.

 

Aztán készítettem egy sablont a láda oldalainak alján körbefutó minta kivitelezéséhez.



A berajzolt minta:


Kiszabtam a mintákat az oldalak aljára, aztán átbeszéltük az összeállítás folyamatát, mire rájöttünk, hogy az anyag vastagsága, amit rendeltem, vékony lesz ahhoz, hogy szépen és biztonságosan lehessen összeilleszteni a rövidebb oldalakat a hosszabbakkal. Azt találtuk ki ugyanis, hogy a rövid oldalak belsejébe az illesztéseknél belemarunk úgy kb. centi mélyen egy vájatot, és ebbe a marásba fog beleilleszkedni, belecsúszni a hosszabb oldalak illesztendő éle. Ezáltal sokkal masszívabbá válik a láda, és nem utolsó sorban szebbek az illesztések, mintha simán csavarozva lennének. Én 1.8 cm vastag anyagot vásároltam, de ha ezt a vastagságot bemarjuk, akkor le fog törni az oldal széle a marás mentén, hiszen alig néhány milliméter vastagságú maradna csak. Az meg nem elégséges. Ezért úgy döntöttünk, hogy min. 3 cm vastagságú legyen a láda oldala. Viszont ehhez vágnunk és táblásítanunk kell anyagot. Neki is láttunk hát.
Leszabtuk az anyagot.


Majd táblásítottunk. A fenyő éleit vastagon faragasztóval kentük...


Majd egy direkt erre a célra készült keretbe szorítottuk a leendő oldalakat.

 

Viszont itt meg kellett állnunk a munkálatokkal, hiszen a frissiben táblásított fenyőnek száradnia kellett. Kicsit szomorkásan, de mégis örömmel tértem haza. Szomorkásan, mert a láda nem készült el, viszont nagyon örültem, mert tudtam, hogy sokkal jobb lesz, mint ahogy először megterveztem. Alfonzzal megbeszéltük, hogy következő hétvégén folytatjuk a munkálatokat, s elkészítjük a ládikát. Aztán persze ismét beigazolódott a régi mondás, miszerint "Ember tervez, Isten végez!". Családi okok (egy másfél hetes kórházi kitérő nálunk, illetve Alfonz barátom ikreinek megszületése) miatt a munkálatok csak tolódtak, és tolódtak. Amikorra aztán a dolgok megnyugtatóan rendeződtek, s ismét lehetőség adódott a ládával foglalkozni, kaptam egy telefonhívást... Alfonz kérte, hogy lépjek már át hozzájuk (a harmadik szomszédunk ő), mert egy kis segítségre volna szüksége. Szívesen mentünk át, hiszen a kicsiket is megnézhettük legalább... Aztán meglehetőst nagy meglepetésben volt részünk, amikor Alfonz megkért, segítsek már kivenni valamit az autójából... Már kitaláltátok mi volt az, igaz? 


... Hogy őszinte legyek szebb lett, mint gondoltam... Gyönyörű munka! És az illata...!

 
    

Még egy kis utolsó csiszolás...


Majd néhány lakkréteg. 

 

 


Szerintem gyönyörű! Illatos és gyönyörű! Még egy vékony kis párnát szerkesztek a tetejére, amire kényelmesen rá tudunk ülni, és kész. És ebben már kényelmesen elférnek a dorgók...

12 megjegyzés:

Edit írta...

Gyönyörűséges! :) Imádom a fenyőt, alapjáraton fák illatát.
Ha meg saját maga csinál valamit az ember, az a legjobb!!!! :)

kavics írta...

Gratulálok, nagyon szép! Szinte érzem a fa illatát...

Gandalf írta...

Edit - Köszi! Általában én is jobban becsülöm azt, amit saját kezűleg készítek.
Kavics - Köszönöm! Ez az illat egyedi és jelenleg a legfinomabb!

Annamarie írta...

Hát ez már megint egy csodaszép, saját kezű munka, csak gratulálni tudok hozzá! És a forma is nagyon jó!

Lidike írta...

Hát ez csodálatos, irigykedem rendesen :) Én kb. 3 éve rendeltem Zoltánomtól egy kinti padot, remélem ötéves terven belül elkészül :D De azért haladunk, mert a hálószobába az ágyunk kész, majd mutatom én is.

csibe írta...

Jajj de nagyon szép lett!! :) Csatlakozom az előttem szólókhoz, saját készítésú is, fa is, ennél több nem is kell! És nagyszerűen kivitelezted, gratulálok! :)

Piszke a Birtokról írta...

Ez már megint egy "aztaaaaa" kategória :) Szép lett nagyon.

Gandalf írta...

Annamarie - Bevallom őszintén, először kicsit "féltem" a formájától, attól, hogy a fogantyúk magasabbak két oldalt. Kissé groteszk figura jelent meg a fantáziámban, amikor először elképzeltem... De aztán az eredmény meggyőzött. Nehezen tudok betelni vele... :)

Lidike - Nálunk is lesz egy nagy gardrób szekrény. Majd. Párom napi, heti szinten rágja érte a fülemet. Úgy egy éve. Szóval tudom, milyen az, amikor megrendelnek valamit, s ha lehet, határidőre. :D

Csibe - Köszi! És remélem a blogod további olvasója lehetek!

Piszke - Azér' azzal a lego "raklapbutorral" ti sem panaszkodhattok, na! ;) Érdekes ötlet ezt beltérben megvalósítani!

Detti írta...

Aztaaaaa.... nagyon, nagyon. :)
Szeretnék egy ilyen szépséget. Lécci..valaki! :)

baratella írta...

Mit mondhatnék, csatlakozom az előttem szólókhoz.sok-sok ilyen jó ötletet és megoldást kívánok.
Csodás alkotás!

Gandalf írta...

Detti!
Miért ne lehetne neked is? ;)

Gandalf írta...

Baratella - Köszi! És remélem a madárkáitok már megjöttek!