2012. január 7., szombat

Cserépkályha, terméskő

 A kályha elkészültével határoztuk el, ami addig csak egy kósza gondolatként lengedezett körbe bennünket, hogy építsünk padkát hozzá, hiszen úgy nagyon mutatós lesz. A padka, ha szépen meg van csinálva, nagyon ki tudja emelni egy ilyen cserépkályha szépségét! Ezért legott azt is elhatároztuk, hogy a két szoba felől is kap szép, hangulatos padkát a mi "drágaszágunk". És az előzetes kósza gondolatok tovább szülték önnön magukat, így előbb derengeni kezdett, majd később elhatározássá változott, hogy szép terméskővel fogjuk burkolni a padkát. Azonnal körül is néztem környékünkön és a neten is terméskő után. Ekkor találtam rá a mi köveinkre a Vaterán. Sikerült nagyon jó áron, 1200 Ft/m2 áron hozzájutni a keszthelyi terméskőhöz (Nagymarko13 - tól vásároltuk, és ha jól tudom még mindig van neki bőven!). S mivel ilyen jó áron volt, hát azonnal vettünk is belőle 10m2-re valót. Az üzletet az első megkereséstől számított néhány órán belül nyélbe is ütöttük, ami egy komoly meglepetést tartogatott számunkra. Nagymarko13 nem lakik messze tőlünk, mindössze kb 30 km, ezért az első telefon után azonnal felkerekedtünk, hogy megnézzük a portékát. Megérkezve egy nagyon kedves, fiatal házaspár fogadott minket. Pillanatok alatt összehaverkodtunk, még a házukat is megmutatták, hiszen ők is nemrég fejezték be az átalakításokat. Aztán miután megegyeztünk, azon tanakodtunk párommal, hogy mikor tudjuk elvinni a köveket, hiszen ennyit nem tudunk elrejteni a Fordunkba. Ekkor ért az a bizonyos komoly meglepetés. Ugyanis Nagymarko felajánlotta számunkra saját utánfutóját kölcsönbe, szállítás céljából. Első csodálkozásunkban elutasítottuk a kedves ajánlatot, mondván nem is ismerjük egymást. Mire ő közölte, hogy tényleg szívesen odaadja a futót, csak az az egy kérése van, hogy vigyem neki vissza valamikor... Mondhatom csodálatos érzés, és bizony nagyon jól esett a májunknak, hogy ilyen röpke ismeretség után, azonnal ennyire megbízik bennünk. Végül is elfogadtuk a kedves ajánlatot, és hazaszállítottuk a köveket, és lepakolás, és a futó letakarítása után azonnal vissza is vittem.
A kályha köré nyilvánvalóan nincs szükség ekkora mennyiségű kőre, de azért vettünk ennyit, mert lelki szemeink előtt kirajzolódott, hogy mi mindent lehet még burkolni a terméskővel a beltérben. 
Első lépésként megépítettük a padkát a kályha köré, aztán megkezdtük a burkolást.



Annyira megtetszett a kő a falon, hogy még további helyeket jelöltünk ki burkolásra. A köveket szigorúan flexibilis ragasztóval erősítettük a falra mindenhol, hogy jól bírja a hőmérséklet ingadozásokat. Főleg a kályha mellett, ugye. Természetesen a munkálatok folyamatos ellenőrzés mellett zajlottak.


Hát a kövek felrakása a falra nem volt könnyű mozzanat. Nagyon aprólékos munka. Először is valamelyest átválogattuk a köveket, mert előfordult köztük néhány szürkébb, vagy éppen rőt vörös darab. Ezeket nem akartuk a kályha mellé, vagy a beltérben bárhová is felrakni. Inkább a sárgás, homokszínárnyalatot akartuk a falon látni, hiszen a továbbiakban is eme arany és homokszínárnyalatokkal akarunk "operálni" a lakásban falon, aljzaton. Aztán aprólékos, tördelős, kalapálós puzzle-ozás kezdődött. Összességében kb. egy teljes hétbe került, ez persze több délutánból adódik össze, amíg a kövek a helyükre kerültek. Lassan ment, mert a munkahelyi elfoglaltságunk miatt kevés volt az idő is, amit esténként itthon is munkával tudtunk tölteni, de ahogy alakult úgy lettünk egyre elégedettebbek. Elégedettek az elvégzett munkával és elégedettek a kialakuló látvánnyal is. Ám ekkor következett a munka legnehezebb, legpepecselősebb része, a fugázás.
Dénes barátom mondta, hogy eddig csak misungot (homok és cement keveréke) használt fugázás gyanánt. Nekem azonban a misung nem is tetszik, illetve gyanakodtunk, hogy a misung nem nagyon bírja el a hőmérséklet ingadozásokat. Márpedig a kályha mellett a fal is, de azon a terméskő is át fog melegedni (ami így is van - a szerk.). Dénes egyik haverja, aki segített nálunk egyszer-kétszer, mondta is, hogy ő is misunggal fugázott, és sima csemperagasztóval ragasztott fel köveket a falra és a kéményre otthonában, és annak bizony egy jó része le is potyogott a fűtési szezon ideje alatt. No hát ebbe a hibába nem akartunk beleesni, ezért utánanéztünk, mivel is lehetne fugázni célszerűen és szépen.
Az egyik kertcentrumban találtunk is flexibilis fugázó anyagot 25 kg -os zsákos kiszerelésben. Egy zsák 7400 Ft, és éppen nem is volt raktáron, hanem várnunk kellett volna 4-5 napot, hogy meghozzák. Kicsit sokalltam az árat is meg a várakozási időt is, úgyhogy továbbálltunk. Jól tettük. Egy másik kőkereskedésben rátaláltunk ugyanarra a zsákos fugázóra 4000 Ft körüli árban (ez nem vicc, majdnem félárban van ma is a másikhoz képest!), több színárnyalatban. A kőkeres srác kiszámolta(!), hogy mennyi fugaanyagra van szükségünk az általunk megadott adatok alapján(hány m2-re való kell), és adott egy papírt, hogy a megmaradt anyagot visszavásárolja. Aztán ajánlott egy olajos kencét, amivel fugázás előtt egyszer át kell kennünk a köveket úgy, hogy a fugákba ne kerüljön, és az olaj kiemeli a kövek színét, illetve nedvességtaszítóvá teszi azokat. Aztán fugázás után, ha teljesen megszáradott a  fuga, akkor még egy rétegben kenjük, de akkor már telibe az egészet fugával együtt. Ennek az anyagszükségletét is kiszámolta, már nem is csodálkoztam, és újra felajánlotta, hogy az esetlegesen megmaradó mennyiséget visszavásárolja.
Így felszerelkezve tértünk haza, és kezdtünk neki a fugázásnak. 

MEO-sunk mindent precízen ellenőrzött

Szomszédainktól segedelmet is kaptunk a kezdeti munkákban.


Szomszédúr küszködik




Nagyon lassú, pepecs munkafolyamat következett. A fugázóval kitöltöttük a fugákat, aztán vízzel, szivaccsal, és fogkefével nekiálltunk a fugákat tisztítani, lemosni a kőről. Úgy akartuk kialakítani a fugákat, hogy a lehető legtermészetesebb módon, domborzati jelleggel kövesse a kövek adta lehetőségeket. A kövek ugyanis 2-3 cm vastagságúak és nincsenek felszeletelve, hanem pattintva lettek. Így sokkal szebb! Két képpel feljebb jól látszik szomszédúr előtt, hogy a kövek milyen vastagok és domborúak. Jó másfél heti munka után készültünk el vele.



 Mintegy 6 m2-t fedtünk be kövekkel. Mindezt azt hiszem sikerült úgy megoldanunk, hogy nem tűnik túl soknak sehol. Aki eddig látta, dicsérte. 

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Meg akartam tudni, hogy mitől laktok 30 km-re, de az eladó már nem található!
Elképesztő, hogy a nagy barkács boltok milyen áron árulnak. Én is csak megnézem, hogy mi a választék és van két-három bolt ahol megkérdezem az árát. Sokmindenben megvan féláron is, sőt ahol ismernek ott ÁFA nélkül (vagy feléért) megkapom. (Viszont van amiért vissza kell menni, mert jó az ára / máshol nem kapni.)
A kályha fölötti légrést nem lehet valamivel kitölteni? Eljön majd az az idő, amikor a hangok, szagok miatt kellemetlen lesz. Laci

Gandalf írta...

Szia!
Sármelléktől lakunk kb 30 km-re. Rákerestem én is a Vaterán, de tényleg nincs már ott. Talán majd a tavasszal...
A nagy áruházakban akkor érdemes vásárolni, ha jó akciójuk van. Én általában csak ötletekért szoktam bemenni. Pl az akcióra: Párommal már régóta szerettünk volna vásárolni egy olyan töröző(törölköző)szárítót venni, amire fölfér több fürdőlepedő is. Megnéztem kisebb kereskedésekben, neten, szaniterboltokban, de általában 17.000 körül mozgott, vagy még annál is több. Az obiban viszont találtunk, igaz akcióban, 6000-8000-ig. És még ezt is nagyon sokallom a mai napig, mert tudom, hogy a bekerülési költsége talán 1000 Forént, oszt akkor még lehet sokat is mondtam. Nem is akartam megvenni, de a szülők ellentmondást nem tűrve Karácsonyra jól megajándékoztak minket vele.
Most a 27% Áfával, meg a benzináremelkedéssel azonban még jobban elszaladnak az árak, az új minimál és egyéb bérezés miatt pedig teljesen megszűnik a fizetőképes kereslet. Sakk-matt...

Névtelen írta...

Szia! Kicsit lelassult a blogirásod. Remélem, hogy a felujitás azért halad!
Hogy válaszoljak is: pont nyáron jártunk arra (mármint Sármellek környékén). Az unokatesómékat szálltuk meg nyaralás cimén pár napra. Sok helyre elvittek, ahova bizotosan nem keveredtünk volna. A Kis-Balaton valami csoda volt számomra: olyan nyugalom volt mit már régen nem tapasztaltam. (Közben a kocsi akut sikerült majdnem lemeriteni, mert égve maradt a világitás!!!) És Keszthelyen sem jártam még addig. (És a Balaton nem is hiányzott!) Laci

Gandalf írta...

Szia!
Mostanában kevesebb az időm, de óhajod lőn parancs.
Ha egyszer újra itt jártok a Balatonnál, akkor utazzatok el a Kányavári-Szigetre. Az tényleg csoda...

Névtelen írta...

Ott (is) voltunk!
Laci