2012. január 28., szombat

Szobák kialakítása 4.

 Az aljzat kialakítása után a villanyvezetékelés felújítása, cseréje volt soron. Gyakorlatilag az egész házban teljesen kicseréltük a villanyvezetékeket modern rézvezetékekre. Viszonylag szerencsém volt a fal vésésével, mert sok helyen olyan vastag a vakolat, hogy elég volt csak azt megvésnem, így nem kellett küszködnöm a téglák vésésével. Tudom, hogy flexxel egyszerűbb és gyorsabb a munka, próbáltam is, de gyorsan letettem róla lévén, hogy bent lakunk a lakásban. Olyan por keletkezett a flexelés nyomán, hogy egymást nem láttuk... Arról nem is beszélve, hogy a por mindenhová "beült", győztük takarítani a bútorokat meg mindent.
Azt eddig nem említettem, hogy a lakást kettéosztottuk felújítás kivitele szempontjából. Egyik fele a vizesblokk, konyha, spájz, nappali. Másik fele az előtér, a szobák és a bejárat. Asszem most már lassan egy alaprajzot is feldobok, hogy láthatóvá váljanak az átalakítások, térszervezések.
Szóval a vellanyszerelés...





Azért az eredeti vellanvezetékelés pár szót érdemel. Érdekes emberke lehetett az, aki azt megcsinálta. Sok helyen derékmagasságban voltak a vezetékek a falban, és ennek megfelelően derékmagasságban a dugaszoló aljzatok, konnektorok. Az egyik szobából a másikba derékmagasságban a válaszfal "mögött" volt áthúzva a vezetékelés. Na ilyet még sehol nem láttam. Eddig. Nagyon fájhatott az egykori villanyszerelő mester dereka, vagy esetleg tériszonya lehetett nem tudom, de egy biztos - ilyet nem csinálunk!! 

A vellanszerelés befejeztével aztán egy nagyon csúnya munkafolyamat következett. Mégpedig a falak lekaparása. Az előző festék, az a szép mintás, mint ahogy a képeken látható, na az a festék enyves, azaz még véletlenül sem "lélegző", és még véletlenül sem átfesthető... Úgyhogy előbb egy használhatatlan régi spaknival, majd a kezdeti szenvedések után egy újonnan beszerzett falkaparóval estünk neki a falnak.


Ezen a képen jól látszanak a nagyjából derékmagasságban lévő régi aljzatok. (A három fekete pont a falon.)

Kb. egy hétig (esténként) tartottak a munkálatok. Amikor is egy festő haverom eljött hozzánk, hogy megnézze a munkát. Fél másodperc alatt kiderült, hogy a plafont is le kell kaparni... Baazzzz.
Másnap egy barátom segedelmével nekiestünk. Mit nekünk szilikózis, vérvörös szemek, szó szerint köpni, nyelni nem tudtunk, és ádvedlettünk a "fehér emberekké", majd hirtelen megőszültünk.





Ketten egy nap alatt megcsináltuk. Nem irigylem a festőket, nem könnyű munka az övék..., bár annál látványosabb. 
Végül aztán két réteg glett, csiszolás, néhány nap és készen álltunk a festésre. 





2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia! Nem akartam én semmit sem kiprovokálni, csak előtte három nap alatt négy bejegyzésed is volt. Aztán meg három hétig semmi, pedig van látogatotságod!
A falat nem kellett volna előtte átkenni vizzel? Ha nem is jön le, legalább kevésbé porozzon. (Azt hiszem, a festők is úgy csinálták nálunk: háromszor-négyszer átguritották langyos vizzel.) A plafonnal kapcsolatban csak a rozetta tisztitása volt feladatom, mert azt nem vállalták. Kb 0,5-1 cm vastag festék volt több rétegben. Két napig tartott egy, de megérte, mert ilyeneket már nem lehet venni.
A derékmagasságban lévő konektoroknak, kapcsolóknak megvolt az az előnye, hogy a bútorozást könnyebb volt variálni. A tanulság, hogy a "gépészeti tervezésnek" együtt kell járni a "lakberendezés" tervezésével. Tapasztalatból mondom, hogy az sem biztos jó, mert a család létszámának bővülésével (és a gyerekek növekedésével együtt) mindig változni fog. Laci

Gandalf írta...

Szia!
Csak viccnek szántam. Tényleg kevesebb időm volt mostanában.
Természetesen a falat folyamatosan vizeztük, ahogy haladtunk előre. Kiürült tisztítószeres, spriccelős flakonokat használtunk. Mindig előre "levizeltünk" úgy 1/2, 1 m2-t, akár többször is, ha szükséges volt, s úgy kapartuk, de úgy is nehéz volt.