Ha már...

Ha már elkezdtétek, nincs visszaút! 

És én kívánom minden kedves olvasómnak és blogger társamnak, hogy hódítsátok meg a csúcsokat az idei esztendőben! Lett légyen szó az élet bármely területéről! S, ha szerencsénk van, akkor mindez egészséggel párosul... Persze ezért is tenni kell. 

Szóval hajrá!! 

"Nyáron mért nincs hó..."...

 Ezen, kicsiny falum hó alatti fotójával kívánok boldog karácsonyt minden kedves idetévedőnek, és bloggertársamnak! 

Barni

Úgy másfél hónapja, hogy kis családunk újabb jövevénnyel bővült. Bár még csak négylábúval...

Ő Barni.

Párom talált rá a neten Barni tesójára, aki szakasztott Brúnó, csak kicsiben. Sajnos ő egy fertőzés miatt elpusztult, amit viszont a kis gézengúz simán átvészelt. 

Hogy milyen fajta? ... Verteli... ahogy baráti körben szoktuk megnevezni... :D Amúgy valami terrieres, vizslás beütésekkel rendelkezik. 

Mint említettem, a tesójára a párom talált a neten. Szerelem volt első látásra. Hirtelen ötlettől vezérelve kerekedtünk fel, s kerestük fel Andreát, aki kutyamentéssel foglalkozik. Ő a Vasi Állatvédők Egyesületének alelnöke. Tőle tudtuk meg, hogy a kiskutyusokat egy erdőben, egy bokor alatt találta meg egy túrázó szlovák fiatal. Ő értesítette az állatvédőket. Andrea aztán, miután az óriásbébiket állatorvos segítségével "rendbe" szedték, posztolta őket, hogy örökbe fogadhatóak. 

(Basszus! Épp most lopkodja a diót...  :D) 

Így kerültünk hát Andreához. Első látogatásunk alkalmával Barni a cipőfűzőm kikötésével kezdett, majd, mint aki jól végezte dolgát, elment és lefeküdt aludni. Akkor még Mollyt, a tesót szerettük volna örökbe fogadni. Néhány nappal később tudtuk meg, hogy ez nem fog sikerülni... Aztán egy héttel később újra felvettük a kapcsolatot Andival, s újra felkerekedtünk. Úgy döntöttünk, ha egyedül ő maradt életben a négy testvér közül, megérdemli, hogy a lehető legszebb életet élhesse...! S ehhez talán hozzájárulhatunk úgy, hogy magunkhoz vesszük, és akár csak Brúnó, ő is családtaggá válik. 

Brúnó ide, s tova 14 éves. Bár nem látszik rajta. Egyöntetű vélemények alapján, legalább 6, 7 évet letagadhat. 

Amikor Barni megjött, Brúnó szinte sokkot kapott. A kiskutya sehova nem mehetett egyedül! Barátság lett első szaglásra. Nem, másodjára, mert a kis szaros először úgy megijedt a nagy böhömtől, hogy szó szerint bepisilt, és bebarnázott. Persze nem ezért lett Barni! :D

Az első napokban még nagyon meghúzta magát. Aztán, ahogy megszokta az új környezetet, családot... Beindult a gépezet. :D Semmi nem szent a számára, minden játék. Legyen az gyújtós, söprű, növény, kavics, ruhadarab... bármi. Akkora kuplerájt képes csinálni az udvarban...! Csak néhány szösszenet:

• -kirángatta a fóliát a ház köré terített nagyszemű kövek alól, teljes hosszban,
• -a kinti teraszos söprűt atomjaira bontotta,
• -minden nap azzal a szétrágott fanyesedékkel gyújtom be a cserépkályhát, amit Barni a bejárati ajtó elé termel,
• -a leandereket kirángatta a cserepeikből,
• -az erdőből hazatelepített páfrányok eltűntek,
• -az udvarban szaporodnak a tankcsapdák,
• -Brúnó hiába alszik édesdeden, Barni ráront és felébreszti, mert játékidő van... ami néha nem tetszik a kisöregnek

• éjszaka minimum kétszer ébreszt. Egyszer mert pisilni kell, néhány órával később, mert jatékidő van... mondjuk hajnali 2.50-kor...

Tehát még van mit tanulnia a kis perpetum mobilenek. Persze vannak jó dolgok is, amiket a nagytól tanul. Ma már pl nem habzsolja az ételt. Korábban előfordult, hogy annyira falt, hogy utána ugrott a kisróka. És, ami a legfőbb, hogy már vérmesen védi a házat, a birtokot. :D 

Security system on board

Ja, és ő az a szerzet, akinek nincs bajsza. Miért? Mert annyira imádja a kandallót. Ott ül előtte és hosszú perceken keresztül nézi a lángnyelvek játékát... vagy befekszik mögé. De olyan közel, hogy a bajusznak huss...

Néha ugyanígy van a tévével. Elé ül és nézi.... Hihetetlen. :D

Mint ahogy az is, másfél hónap alatt mekkorát nőtt.

Otello

Szárnypróbálgatások

 Igazából már tavasz óta gondolkodom, hogy ezt a posztot megírom, illetve erről a témáról írogatok. Konkrétan borkészítésről van szó... Bár nem vagyok egy gurmé, és nem vagyok valami komoly borissza fazon sem, valamiért már egy jó ideje piszkálja a fantáziám a borkészítés. Talán a hangulata, az eredménye, nem tudom. A utóbbi években kezdett el foglalkoztatni a dolog, hogy felkeressek néhány borászt, néhány híres, rangos, vagy kevésbé rangos, történelemmel rendelkező borászatot, bortermelő vidéket. Így jutottam el idén párommal és szüleimmel karöltve pl Somló-hegyre is. 

 Na, de a lényeg, hogy ebben az esztendőben majdnem teljesen saját kezűleg elkészítettem életem első borát. Az alapanyagot ehhez pedig a jó öreg Otello fajta adja. Az a fajta, amelynek ültetvényeit a ma érvényben lévő bortörvény szerint, vagy 15 évvel ezelőtt ki kellett volna vágni... Az egyik ténylegesen legkedveltebb fajtáról beszélünk. Aminek szaporítása tilos, és az Unión belül kereskedelembe nem hozható. Miért? Mert a jelenleg érvényes szabvány szerint a metilalkohol tartalma meghaladja a határértéket.
Viszont megfelelő eljárással ez a tartalom erősen csökkenthető. Úgymint zárt erjesztéssel történő feldolgozás esetén a metilalkohol tartalom a határérték alá csökken. A zárt erjesztésnek pedig többféle módja ismert.
Nos a mi esetünkben is így készült a borital. Bár házilag, de a vélemények elég egybehangzóak. A visszajelzés pozitív felhangot kapott.

Azt hiszem a jövőben ez irányú bejegyzésekkel is tarkítani fogom az oldaltot. :D

Addig néhány szüret utáni fotó...

Sövény 2. etap

 Tavaly ősszel ígértem egy kíméletlen posztot az idei tavaszra sövény ügyben... tavaszra... A sövény ügyében, ami szépen növöget.
Őszintén szólva kissé meglepett, mert ugyan e helyütt már próbálkoztam korábban is telepítéssel, de teljesen sikertelenül. Igaza volt Piszkének, " gyökereztető hormonpor, nagy jóság..."  

Már tavasszal, az első hajtások megjelenésekor megörültem, pedig akkor még oskolában voltak fagyalék. Aztán, amikor kivettük őket, láttam, micsoda komoly gyökérzetük alakult ki. Többségüknek akkora volt már, mint az öklöm. Akkor már kezdtem sokat várni a kis növénykéktől.
Kb 15 méter hosszan ültettük el őket, egy sorban. Vagyis cikk-cakkban, na. Meg egy jó adaggal ültettem még a fenyő oskola mellé is.

A fenyők mellettiből egyetlen árva fagyalka maradt, mert az egyik falubéli cimbora nagy buzgóságában, hogy segítsen kicsit, gondolta lekaszálja a kerítésen kívül található telekrészt...  Szomjas nem volt... Örülök, hogy a fenyő megmaradt... Szóval abból a csokrétából mindössze egyetlen egy élte túl a megpróbáltatásokat. Hogy csinálta örök rejtély marad. Valamiért a Mátrix című filmtrilógia legismertebb képsorára asszociálok, amikor a főhős, ugye, lassított felvételen hanyatlik, s kerüli el a gyilkos ólom tölteteket... De a lényeg, hogy él!
Az udvaron belül is telepítettünk egy sort (ugye egyértelmű, hogy cikk-cakkban) Szomszédúrék felől. Ott a ronda drótkerítést szándékozunk kiváltani vele. Azonban ahhoz, hogy sikerrel járjunk, vagyis a fagyalok sikerrel nőjenek, óvintézkedéseket kelletett foganatosítani. Brúnó, ugyebár, azon kerítés mellett halad napjában többször is, amikor szemre vételezi a birtokot. Ezért elővigyázatosságból a fagyalsor elé csirkehálóból telepítettem rögtönzött kerítést.

Nem szép, viszont praktikus. Brúnó az első perctől kezdve, mintha mi sem történt volna, az mellett halad őrjáraton.
És fagyalék köszönik szépen, jól érzik magukat!

Nemrég lebontottam az ideiglenes kerítést, hogy kigyomláljam fagyalék helyét. Titokban ezt a munkafolyamatot is figyelmes szemek követték. :D

Imádom a Pöcsöst!! 

Az udvaron kívüli, legalábbis egyenlőre kívüli, sövény még szebb. Szemmel láthatóan nagyon szeretik a félárnyékot. 

Nem a háttérben! Az elöl elhelyezkedő sort kell figyelni! A hátsó Szaszasszony paradicsomosa.

Nyár elején már egyszer visszacsipkedtem a friss hajtásokat, amit a mai nappal újra ismételtem. Ezáltal elérem, hogy ne csak nőjenek, nyúljanak, de terebélyesedjenek is. 

Oszt egyenlőre így.

Terasz 3.0

Harmadkész állapot.

 Igen, elértük az idei tervezett állapot első ütemét. Elkészült a terasz hasznos része, azaz le van lapozva. 

Az előző poszt végén említettem volt, hogy feltöltöm a keretet zúzalékkal, kővel, sóderrel. Íme:

Ebben aztán látható minden, amit beletöltöttünk. Egy régi beton áthidaló is helyet kapott a legmélyén, valamint az összetört beton járda darabjai, nagy szemű kő és sóder. Ez a "massza" képezi a terasz alapját.

A szegélyen kívül látható betonalap, amint említettem az előző posztban, a leendő téglából építendő díszágyásoknak az alapja. Amelyek így közvetlenül kapcsolódnak a teraszhoz. Erről külön posztot tervezek. Meg azt, ha időm engedi, akkor talán még idén azok is elkészülnek...

Következő lépésként, kíváncsiságból, leterítettük az egészet a geotextiliával. 

Na akkor derült ki, hogy egy kevés hibádzik a teljes lefedettséghez. Mivel az üzlet, ahol a textiliát beszereztük, már zárva volt, az OBI-ban pedig nagyon silány minőségű anyagokat találtam, úgy döntöttünk, hogy azt a kis részt dupla rétegben hajtott fóliával pótoljuk. Aztán felszedtük az anyagot, és ahol kellett még töltöttünk az alapba sódert, hogy szépen kiszintezzük.

Másnap reggel, a szomszédok nagy örömére, fél hétkor lapvibrátorozással kezdtünk.

Aztán újra a geotextilia következett, majd jöhetett rá a homokágy. Ami 0.4-es szemcseméretű kavicskákat tartalmaz. 

Az ágyazás végeztével leraktuk a lapokat. Tulajdonképpen ez volt a leggyorsabb mozzanat. Olyan hamar végeztünk vele, hogy nem volt időm fotózni. A lényeg, hogy a sorokat egy fél lap eltolással raktuk le, nem pedig hálóban. Így sokkal szebb! A maradék, vagy hulladék nulla. Helyesek voltak az előzetes számítások. :D
Folytatásként lapvibrátorral újra megjártuk a teraszt, majd kvarchomokkal fugáztunk.

A lapvibrátor hangjára aztán megérkezett Szomszédúr is, akinek már nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogyan is zajlik mindez. Aztán, ha már átilépett, besegített a fugázásba is.

Fugázás után az egész teraszt vízzel árasztottuk el, jól belocsoltuk, hogy a fuga tömörödjön. Több ízben is.

Látható az egymáshoz képest eltolt lapok szerkezete. 

A fugázásnak azonban még nincs vége, hiszen a homoknak, lapoknak egy darabig még eltart mire úgy betömörödnek, hogy nem fognak mozogni. Párszor még fel kell töltenünk a fugákat azokon a helyeken, ahol a tömörödés folyamataként beül a lapok alá, közé. 

Az azonnali MEO nem váratott magára. A vizes lapokon szívesen hűtötte a fenekét. 

Mivel a terasz ugye meg lett emelve, szükség volt néhány, egész pontosan kettő, lépcsőfok kialakítására is a könnyebb megközelíthetőség végett. És, hogy stílusos legyen, azokat is lapokkal fedtük le.

Mindkét lépcsőfok esetén vasakat fúrtunk le a beton járdába, hogy a rétegek ne mozdulhassanak el egymástól. Arra készültek a fokok. Azonnal fugáztuk, és a fugákat azonnal mostuk is, hiszen meglehetősen komoly hőség volt. Közel 37 fokban készült. Sajnos a meleg miatt nem is lett olyan szép, mint terveztem. Egész egyszerűen túl gyorsan száradt.

A felső fok egyik végén rámpa került kialakításra több oknál fogva is. Könnyen feltolható rajta pl. a taliga, amikor a terasz mellett található fatárolóhoz közelítem a fűtőanyagot, de babakocsival is könnyebb közlekedni, és nem utolsó sorban anyósom is, aki kerekes székes, kényelmesebben tud feljönni a teraszra, és onnan a házba.

Így esett, hogy teraszunk lett. Bár, mint említettem volt, ez még csak harmadkész állapot, azaz az első ütem. Következő lesz a tégla díszágyások megépítése, talán még idén, végül pedig, harmadik ütemként, jövőre a tető, hogy fedett is legyen ez a terasz végre.

Terasz 2.0

 Mint előző posztomban említettem volt, a terasz elkészítéséhez kihasználjuk az adottságokat. 

Az adottság pedig 20 m2P (négyzetpéter) a ház mögött az udvar felé. Eleddig simán fű fedte, és szépen fűnyíróztuk, most viszont ismét építési területté avanzsált.

A képen nagyjából középen látható egy beton alap. Téglák vannak rápakolva. Ez volt az alapja az udvart eredetileg kettéválasztó ronda vas és drót kerítésnek. Anno a legelső mozzanatunk az volt, hogy ezt a kerítést eltávolítottuk.

A fenti régi fotó alján látszik az egykori keréntés, valamint egykoron hogy festett az udvar felső része.

A munkálatok kivitelezésében ismételten Dénes, kőműves barátunk működik közre. Az ő szaktudása nélkül erősen meg lennénk lőve. 

Miután kijelöltük a terasz helyét, Dénessel és az ő slagvízmértékével ki is szinteztük.

Aztán lepucoltuk a terepet. Itt már látszik az is, hogy a fentebb említett régi kerítés alapot tovább folytattuk, kiegészítettük körbe (40 centire mentünk le), ami a leendő téglaágyások falának alapja lett ezáltal. Az udvar felőli felső sarkokba 70 cm mélyen öntöttük a betont, hiszen ezek lesznek a tető tartópillérjeinek alapjai.

Majd a következő lépés, hogy szegélykövekkel határoltuk a teraszt. 

Pompásan látszik a fotókon az agyrém, amit a mai napig nem értek. Azaz egy, vagy több ablak hiánya a  hatalmas falrészről. Már többször említettem, hogy igazán nagy marha volt, aki annak idején kitalálta ezeket a típus terveket, hiszen pont az udvar felé nem terveztek rá ablakokat... édes Istenem!! 

Hát mi pótolni fogjuk! Már csak azért is, mert hülyén venné ki magát, ha nem látnék ki a teraszra... és az udvarra... és a telekre.
Amúgy a fal alján, az aljzatszint felett látható kis barnás elszíneződés nem nedvesedés, hanem kosz. A rengeteg eső, amit az utóbbi időben kaptunk, felverte a földet, sarat a falra.

Az alábbi képeken jól látszik, hogy a szegélyeket betonágyba fektettük, így azok meglehetősen fixen állnak. 

És igen, látszanak a lapok is, amik a teraszt fogják fedni. Szép, majdnem terrakotta árnyalatúak, nagyon jól fog illeni a ház leendő színéhez. Amúgy mosott kavicsos betonlapokról van szó. És persze ezek beszerzése is megér egy sztorizást. 

Nagykanizsán létezik egy beton elemeket gyártó vállalkozás/cég, ahol nagyon sokféle dizájn elemet is állítanak elő, így például mosott kavicsos térköveket is több színben. Megkerestük őket, és miután átnéztük a felhozatalt, mondtuk nekik, hogy a helyi OBI-ban 50 Ft-tal olcsóbban adják a lapok darabját (amikről, úgy tudjuk, ők szállítják be!). A reakció bamba tekintet. Kértük őket, hogy adják ugyanabban az árban a lapokat, és akkor inkább tőlük vásárolnánk meg, hiszen nem 10 darabról van szó egyrészt, másrészt pedig szívesebben hagynánk a pénzünket egy helyi vállalkozásnál. A válasz egy határozott NEM... Jó, mondtuk, viszont akkor költséghatékonyság címén mi megvesszük ugyanazt a multinál. Megvonták a vállukat és nagyon csúnyán néztek, ahogy kiléptünk az irodából, majd kihajtottunk a telephelyről. De nem éreztük magunkat szarul. Ennyit a cég marketing érzékéről és a cég vezetéséről.

--

Figyelnünk kellett azonban a terepadottságokra is, vagyis mivel az udvar enyhén lejt az utca felé, meg kellett emelnünk a terasz szintjét, hogy a lefolyó esővíz, hólé ne tudjon befolyni és bármilyen kárt okozni. Illetve lejtetni is kellett minimálisan, hiszen amíg nem kap tetőfedést, ami nagy valószínűséggel csak jövőre esedékes, addig szabadon ázhat eső, hó által. És azt is el kell vezetni a háztól! A szint emelése miatt viszont szükségessé válik az udvar felé egy lépcsőfok kialakítása is. Ami természetesen szintén a lapokkal lesz burkolva.

Itt tartunk most. Jelenleg sóderrel és régről megmaradt nagy szemű kővel töltöm fel az alapot. Amire, lapvibrátorozás után, geotextil, arra pedig homokágy kerül, s abban fekszenek majd a lapok.

Update

 Azt teljesen elfelejtettem megemlíteni, hogy a szegélykövek betonzsaluzatának is ástam körbe közel 10 cm mély alapot a lepucolt terep szélei mentén. Így a szegélyköveket tartó beton abba került bele. Sorry, de dokumentációt elfelejtettem róla készíteni...