Vendégség politika

 Az úgy volt (van), hogy évek óta minden nyáron menetrendszerűen megjelennek nálunk azok a kis vendégek, akiket sok helyre kívánunk, de a házba, lakásba a legkevésbé. Jah, egérékre gondolok. 

Volt olyan évünk, amikor nyolcat(!) fogtunk. Mi, mer' az azóta eltűnt Kamikaze nem volt hajlandó foglalkozni velük. Kis korában fogott jó párat, de erről a szokásáról a későbbiekben letett teljesen. Úgyhogy maradtunk mi, meg a ragasztó. Tudom, nem a leghumánusabb megoldás, na de az egérfogó igen?? 

Szóval, miután az elmúlt héten mindjárt kettőt is sikerült megfogni, felfigyeltünk arra a nem elhanyagolható tényre, hogy valamiért bemásznak a hátsó öveg ajtóra épéntett szúnyoghálós ajtó alatt. Eddig ezt nem tették, mert nem volt helyük hozzá, de újabban valahogy ismét utat találtak maguknak. Miután Bumi rendszeresen jelezte a helyet, ahol közlekednek a kis rohadékok, találtunk egy üreget. Az ajtó alatt... 

Aztán azt is észrevettük, hogy minden nap kisebb, takaros kis föld, és törmelékkupacot ürítenek ki magunknak a lakásfoglalók. Igazából az én trehányságom, hogy eleddig nem dolgoztam be semmiféle anyaggal azt a rést. Gondolhattam vón, hogy hamarost megtalálják valami kis dögök. Ezért első lépésként felöntöttem vízzel a kis barlangot, ha van valaki odabenn, akkor bújjon elő.  

De nem volt, így kezdődhetett a munka. Kiderült mire jó az évek óta stagnáló, flexibilis ragasztó. 

Kicsit darabos már, de azért pompásan felhasználható. Főleg, ha van kéznél egy használaton kívüli virágcserép, meg egy kis kerítésdarabka. Ez utóbbiak mozsárként működtek közre. ( És igen, az ásót kicsit szétzúztam...) Meg a ragasztó darabjait is a rögtönzött mozsárban.  

Némi víz hozzáadásával aztán jó "májjjasra" kevertem, hogy egy örökbecsűt idézzek, oszt a kőmíjes kanalam segedelmével felhordtam a masszát a területre. 

Emígyen hermetice elzárásra került a kialakítandó kis lakás a nagy lakás alatt. 

Oszt még kérdezhetné a nyájas olvasó, hogy mi célt szógál a szúnyoghálós ajtó alsó feliben felerőséntve a négy palló? Hát, kérem szépen, az azé' van ottan, mer' Bumigugya rendszeresen jelzi "kopogással" (ugye tudjuk milyen is az egy gugya résziről) belépési, vagy átal haladási szándékát. Átal haladási igen, mer' rendszeresen csupán azé' folyamodik bebocsáttatásért, me' így hamarabb átér a bejárati ajtóhó (ahun is meg ki kell bocsájtani ütet), mintha megkerülné a házat... Azé nem egy elveszett személy, na. 

Tolóajtó

 Pár hete, amikor komolyabban kezdett el sütni a napocska, elhatározás született, miszerint az eddig a konyhától elválaszthatatlan spájzot elválaszthatóvá kell tenni. 

Az eredeti, hagyományosan nyitható ajtótól azért vagyunk kénytelenek eltekinteni, mert egyszerűen túl sok helyet foglal el, és kevésbé praktikus is. A konyhából a spájzba lépve szembe találjuk magunkat a kombi hűtővel. Ezért egy hagyományos ajtó a nyitásakor valószínű elérné azt, de más problémák is fennállnak. Ha ugyanis az ajtót jobbra nyitom, akkor az északi falra simul az istenadta és gyakorlatilag eltakarom az ablakot, ami a természetes fényforrás volna. És hát a vellankapcsoló is azon a falon van, tehát az ajtó mögé kerülne az is... Bár a fényprobléma könnyen kiküszöbölhető, hiszen ha kinyitom a hűtő ajtaját... 

(Erről jut eszembe egy kedves kis történet. Pár éve történt, hogy egy téli estén tekemeccs után hazavittem csapattársamat, és barátomat egy személyben, aki egy panelház negyedik szintjén éldegélt akkoriban kis családjával. Ahogy az autóval a ház elé kanyarodtunk azonnal feltűnt, hogy minden látható helyiségben égnek a villanyok, azaz a nappaliban, a gyermek szobájában, de a konyhában is. Mire István:

 - Most felmegyek és kinyitom a hűtő ajtaját. Ha ott is ég a villany, irdatlan perpatvart csinálok!!... :D)

... Ha balra nyitom, akkor meg nem tudok behatolni a spájz belsejébe, mert előbb a hűtőbe kéne belépnem ahhoz, hogy az ajtót betehessem, aztán tovább haladhassak a finom eperlekvárért ami a palacsintához szükségeltetik. Ez pedig egyértelműen fenntarthatatlan állapot, gondolom mindenki egyetért! Viszont a kis helyiséget mindenképp le kell választani a konyháról, hogy például, ha sütés, főzés esete forog fenn, akkor ne melegedjen fel, ezáltal a hűtő is gazdaságosabban működik vala. 

Tehát megszületett a döntés - tolóajtó. Anyagért nem kellett messzire menni, csak a pajtába. Ott ugyanis még akad bőven használható állapotú hajópadló, amivel például a terasz födémjét és az előteret is burkoltuk. Szóval felvettem a méreteket az ajtóhoz, aztán kiválogattam azokat a padlókat, amiket alkalmasnak ítéltem spájzajtóként funkcionálni. "Csokorba kötve", természetesen. 

Előkészéntettem a felhasználandó anyagot tehát, a szerszámokkal és a Meo-sal egyetemben. 

Állandó Meosom előre felkészült, hogy elüthesse az időt, ha én ismét valami komoly munkatempóra váltanék. Az idő elütésére szolgáló hasznosságot maga mellé, elérhető közelségbe készítette, amit egy gömb formájában ismerhetünk fel a képen.

Asztalos barátommal előzőleg megbeszéléseket folytattunk a kivitelezéssel kapcsolatban, ezért nagy nyugalommal láttam a munkálatokhoz. Ő előre el is készített nekem keményfából két sínt, amelyek közül az egyik az ajtót hívatott vezetni, a másik pedig magát az ajtó lapját hívatott tartani. 

Kölcsönadta a körfűrészét is, amivel könnyedén méretre szabtam a padlókat, és a bakon összeállítottam a leendő ajtót.

Aztán széthúztam és a falcokba végig enyvet töltöttem, hogy összeillesztés után többé ne jöjjön szét, és a padlólapok közt ne legyen hézag. 

Következő lépésként a hagyományos "Z" formát alkottam meg az ajtó belső oldalára, vagyis a padlók hátsó felére. Ez adja meg az ajtó végső merevségét és ez akadályozza meg, hogy az ajtó a későbbiekben eldeformálódjon. 

Aztán csavarokkal ráerősítettem a sínt az aljára, de szándékosan fordítva, hogy a görgőket ezáltal be tudjam süllyeszteni a sínbe mart mélyedésbe, így nem emelik olyan magasra az ajtót.

Ide a marásba kerültek a görgők.  

Ezek után felerősítettem az ajtót megvezető sínt a falra, az ajtónyílás fölé, és az ajtót a helyére illesztettem.

Az ajtó alján a sínt szándékosan hosszabbra hagytam. Viszont alulra a járólapra nem akartam sínt tenni, mert akkor szegélyt képeztem volna, ami viszont nem praktikus, mert egyrészt könnyű megbotlani benne, és mondjuk a hűtőt is nehéz átemelni rajta,ha valamiért szükséges volna. Ezért inkább két kis gumiharangot erősítettem a járólapra (lecsavaroztam őket), természetesen nem az ajtónyílásba, hanem a fal felőli oldalra, így azok is vezetik az ajtót gördülés közben, kivédve ezáltal, hogy az ajtó ide oda mászkáljon.

 A görgőket tekintve az volt a fő szempont, hogy kicsi legyen. Ezzel az a nagy problematika, hogy ekkora méretben és fix formában, azaz nem forgó görgő, mint mondjuk egy fotel esetén, csak műanyagot lehet kapni. Következésképp nagyon hangos gördülés közben, és mivel viszonylag kis méretű, ezért akad a járólap fugáiban. Sőt, szerintem hosszú távon a járólapnak sem tenne jót, ha ezek maradnának fenn. Ezért elhatároztam, hogy a görgőket kicserélem gumikerekűekre, amik nagyobbak ugyan, de pont ezért könnyebben "siklanak", és nem zajosak. A kivitelezést hamarosan megoldom, és akkor Update...:)

Maga az ajtó egyébként maximálisan bevált, hiszen a spájz végre leválasztható, nem melegszik, és nem bámuljuk a hűtőt főzés közben, mondjuk. És, mivel fenyő, ezért látványnak sem utolsó...

És a gyönyörűen sötétbarnára zománcfestett ajtókeret is szép fenyő burkolatot fog kapni.

Terasz beépítés, új bejárat

 Tavaly ősszel jutottunk el odáig, hogy egy régi nagy vágyunkat teljesítsük ismét. Úgy döntöttünk, hogy a lakás bejárataként szolgáló kis fedett teraszt beépítjük, s ezzel nyerünk egy valódi előszobát. A tervek már évek óta érlelődtek...

Sajnos az évről évre megerősödő gyönyörű futórózsát ki kellett vágnom ahhoz, hogy a munkálatokat elkezdhessük. Máshol talán új életre kelhet. Talán...

Komoly gondolkodás, és hosszas mérlegelés után álltunk neki az alapozásnak. Sokat tanakodtunk azon, hogy vajon a már meglévő betonteraszra építsük-e az új falat, vagy teljesen új alapot csináljunk-e neki? Nem  igazán tudjuk, hogy a meglévő beton milyen vastag, és ha arra húzzuk rá a falat elbírja-e a súlyt? Nem okoz-e a későbbiekben szerkezeti problémát? Végül aztán szüleink tanácsát is megfogadva, és kőmíjes barátunkkal is egyetértve az új alap mellett döntöttünk. 

Ahogy az első képen is látható, egy betonjárda halad a házzal párhuzamosan az udvar felé. Szerencsére a járda és a terasz alapja között hagytak egy durván 40 cm széles sávot, amit növényekkel ültetett be az előző tulaj is, és mi is. Így nem kellett betont törnöm ahhoz, hogy az alapot megáshassam. A talaj felső kb 30 cm-je laza volt, ezért könnyen ásható, de onnantól aztán szenvedtem vele rendesen. A talaj nálunk agyagos, ráadásul anno, amikor a terasz épült, jó keményre döngöltek mellette egy vastag réteget homokkal. Egy teljes napig ástam, és este fél 11 után fejeztem be a munkálatokat egy fejlámpával a fejemen. A fenti képen látható, az alapon keresztülhaladó cső egy régi vízcső, ami mára már ki van iktatva, úgyhogy kibombáztam a francba.

Az alapba beledobálhattuk a haszontalanná vált régi beton áthidalókat is.

Egy napos munka után aztán elkészült, s rögtön le is lett meózva.

Következő mozzanatként leszereltük a régi (aminek szép zöld műanyag hullámpala tetejét erősen megtépázta három éve egy jégverés), szögvasból készült építményt, majd lekerült a vízszigetelés, és épülhettek az új falak. A falazáshoz porotherm téglát használtunk.

Aztán nekiugrottunk az új lépcső alapozásának. Mivel egy elő tetőt is beterveztünk az új bejárat fölé, ezért úgy döntöttünk, hogy a lépcsőt is "átalakítjuk", és kihozzuk egészen a házfal utcai frontjáig. 

Betöltöttük, bevasaltuk, bezsaluztuk, megszemléltük.

Elfogadtatott, átvétetett.

A megfelelő famennyiség beszerzése után nekiláttunk sógorom vezérletével a terasz elő tetőjének megépítéséhez.

A félkész új terasz és a mini tüzéptelep.

A terasz mennyezetét 2 cm vastag hajópadlóval burkoltuk. A stáflizás is sajátkezűleg készült.

Sikerült a mesteremberek munkáját összehangolni, így az új ereszcsatornázás és a cserépfedés is gyorsan elkészült. Sógorom segedelmével sikerült ugyanolyan francia cserepet szereznünk a tetőhöz, mint ami a ház tetejének többi részét is fedi, így egységes maradt a tetőkép.

Tudom, azt a villanyoszlopot helyezhették volna máshová is, de amikor odaállították, valószínűleg annyira foglalkoztak a településrendezéssel és településképpel, mint akkor, amikor beépült a Balaton déli partja... Ha egy mód van rá, a jövőben megpróbáljuk áthelyeztetni. Bár sejtésem szerint nem nagyon fog menni, mert biztos horribilis összeget akarnak érte zsebre vágni majd. Meglátjuk. (Tudom, a vak is azt mondta...) Ennek ellenére ez az első kép, ami azt mutatja, hogy kicsit mediterránabb jellegű, vidékiesebb otthon kezd kialakulni.

Még nincs teljesen kész. Az oszlopok tetejéhez apácarácsot, alulra pedig szintén apácarácsos korlátot tervezünk. A lábazatot az egész házon terméskővel szándékozzuk burkolni, miután kapott egy szigetelő réteget. Muszáj, mert az épület nagyon kiemelkedik, magasan fekszik.

Új nyílászárókat vettünk, új hőszigetelt ablakokat és egy új bejárati ajtót, aminek díszmarása megegyezik az új beltéri szobaajtókéval. Így egységesebb az összkép. A falakat kívülről 10 cm vastag hungiréteggel fedtük, és az idén szeretnénk az egész házat körbeszigetelni ugyanezzel a vastagsággal. 

És végre van kültéri konnektorunk is (kis fehér pont a fal szigetelése alatt)! Lehet, most sokan mosolyognak, hogy ennyire örülök neki, de eddig nem volt, és így macerás volt ménkűt csempészni a szabadba. Most viszont probléma kipipálva. 

Szobák kialakítása 3

 Egyik korábbi posztomban már említettem, hogy a kőmén kialakításával párhuzamban kialakítottuk az új szobaajtók, és ezzel együtt a cserépkályha helyét. 

Először is kijelöltük a kályha helyét, és ahhoz mérten kőmíjes barátom elkezdte felépíteni a kályha melletti két oszlopot, ami az ajtót hívatott vala elválasztani a kályhatesttől. (Mennyi szóismétlés - kályha, kályha, kályha ...) Az egyik félig kész állapotban a másik harmadkész állapotban volt, amikor is egyre furcsábbnak és bizonytalanabbnak kezdtek tűnni számomra. Egész pontosan nem éreztem, hogy a feladatuknak meg fognak felelni. 

Ez egy kis magyarázatra szorul. A cserépkályha megfelelő elhelyezéséhez, mint már említettem, az ajtókat eredeti állapotukhoz képest

 szét kellett húzni. A képen látható, hogy a jobb oldali ajtót max 20 centit volt lehetőségünk eltolni. A sarok másik oldala ugyanis egy kémény, amibe nem annyira jó ötlet betolni az ajtót. A cserépkályhának viszont kelletett a hely. Tehát kitaláltuk, hogy keskenyebb oszlopot építünk az ajtó és a kályhatest közé. A első képen látni is kehet, hogy az oszlopkezdemények másfél tégla vastagságúak... Igen ám, csakhogy nem tűnt komoly teherhordó szerkezetnek, hiszen ezen oszlopok lesznek hivatottak megtartani a betonáthidalókat. Kőmijes barátom nem is gondolta komolyan, hogy megépíti ezeket, csupán mosolyogva demonstrálni akarta, hogy micsoda baromságot kértem tőle... Beláttam elképzelésem hiányosságát aztán felvonultam a terepre és két jól irányzott rúgással elpusztítottam a csonkokat. Aztán Dénes megépítette azokat az oszlopokat, amik már oszlopok.

Bepucolás után a kész kéménnyel

Közbenső munkálatok

 Végre finishe felé közeledik két szobánk kialakítása. Közbenső munkálatként, mintegy előkészítésképp lekezeltük a beépítendő ajtókat. A kezelés célja ugyebár az esetleges gombásodás, kékgombásodás és penészesedés ellen. A kezelő szer: Helios (ez itt a reklám helye) BORI vékonyrétegű biocid lazúr.

Mindez első impregnáló rétegként szerepel (mindegyik ajtó legalább két rétegben lett kezelve, lekenve), s később a beépítés és a piszkos munkálatok befejezése után az ajtók kapnak egy szép fényes lakkréteget.
Lakkozással kapcsolatban egyébként sokan a fényes lakkokra szavaznak, mert állítólag abba nehezebben, vagy nem ül bele a por. Míg a matt lakkozott felületen könnyebben megül... Állítólag.

Az ajtókat egyébként 22000/db áron vettük, és látszik a képen, hogy nem a manapság annyira divatos kazettás kiképzésű, hanem klasszikus formát idéz a díszítő bemarás. Ez nekünk sokkal sokkal jobban tetszik, sokkal barátságosabb.

És igen.  A képeken jól látszik, hogy elkészült végre a cserépkályha. Ami a mai nap folyamán kapja meg a padkáját, ami nem cseréppel, hanem keszthelyi terméskővel lesz burkolva, miután nagyon jó áron sikerült hozzájutnom a Vaterán. (Nagymarko13-tól vettük 1200Ft/m2 áron! És még van neki, bőven.)

És még egy jó hír a végére (legalábbis számunkra) - asztalos barátom szólt, hogy a héten elkészül és beépítésre kerül végre a fürdőszobabútor is! Hallelujah...!