Barni

Úgy másfél hónapja, hogy kis családunk újabb jövevénnyel bővült. Bár még csak négylábúval...

Ő Barni.

Párom talált rá a neten Barni tesójára, aki szakasztott Brúnó, csak kicsiben. Sajnos ő egy fertőzés miatt elpusztult, amit viszont a kis gézengúz simán átvészelt. 

Hogy milyen fajta? ... Verteli... ahogy baráti körben szoktuk megnevezni... :D Amúgy valami terrieres, vizslás beütésekkel rendelkezik. 

Mint említettem, a tesójára a párom talált a neten. Szerelem volt első látásra. Hirtelen ötlettől vezérelve kerekedtünk fel, s kerestük fel Andreát, aki kutyamentéssel foglalkozik. Ő a Vasi Állatvédők Egyesületének alelnöke. Tőle tudtuk meg, hogy a kiskutyusokat egy erdőben, egy bokor alatt találta meg egy túrázó szlovák fiatal. Ő értesítette az állatvédőket. Andrea aztán, miután az óriásbébiket állatorvos segítségével "rendbe" szedték, posztolta őket, hogy örökbe fogadhatóak. 

(Basszus! Épp most lopkodja a diót...  :D) 

Így kerültünk hát Andreához. Első látogatásunk alkalmával Barni a cipőfűzőm kikötésével kezdett, majd, mint aki jól végezte dolgát, elment és lefeküdt aludni. Akkor még Mollyt, a tesót szerettük volna örökbe fogadni. Néhány nappal később tudtuk meg, hogy ez nem fog sikerülni... Aztán egy héttel később újra felvettük a kapcsolatot Andival, s újra felkerekedtünk. Úgy döntöttünk, ha egyedül ő maradt életben a négy testvér közül, megérdemli, hogy a lehető legszebb életet élhesse...! S ehhez talán hozzájárulhatunk úgy, hogy magunkhoz vesszük, és akár csak Brúnó, ő is családtaggá válik. 

Brúnó ide, s tova 14 éves. Bár nem látszik rajta. Egyöntetű vélemények alapján, legalább 6, 7 évet letagadhat. 

Amikor Barni megjött, Brúnó szinte sokkot kapott. A kiskutya sehova nem mehetett egyedül! Barátság lett első szaglásra. Nem, másodjára, mert a kis szaros először úgy megijedt a nagy böhömtől, hogy szó szerint bepisilt, és bebarnázott. Persze nem ezért lett Barni! :D

Az első napokban még nagyon meghúzta magát. Aztán, ahogy megszokta az új környezetet, családot... Beindult a gépezet. :D Semmi nem szent a számára, minden játék. Legyen az gyújtós, söprű, növény, kavics, ruhadarab... bármi. Akkora kuplerájt képes csinálni az udvarban...! Csak néhány szösszenet:

• -kirángatta a fóliát a ház köré terített nagyszemű kövek alól, teljes hosszban,
• -a kinti teraszos söprűt atomjaira bontotta,
• -minden nap azzal a szétrágott fanyesedékkel gyújtom be a cserépkályhát, amit Barni a bejárati ajtó elé termel,
• -a leandereket kirángatta a cserepeikből,
• -az erdőből hazatelepített páfrányok eltűntek,
• -az udvarban szaporodnak a tankcsapdák,
• -Brúnó hiába alszik édesdeden, Barni ráront és felébreszti, mert játékidő van... ami néha nem tetszik a kisöregnek

• éjszaka minimum kétszer ébreszt. Egyszer mert pisilni kell, néhány órával később, mert jatékidő van... mondjuk hajnali 2.50-kor...

Tehát még van mit tanulnia a kis perpetum mobilenek. Persze vannak jó dolgok is, amiket a nagytól tanul. Ma már pl nem habzsolja az ételt. Korábban előfordult, hogy annyira falt, hogy utána ugrott a kisróka. És, ami a legfőbb, hogy már vérmesen védi a házat, a birtokot. :D 

Security system on board

Ja, és ő az a szerzet, akinek nincs bajsza. Miért? Mert annyira imádja a kandallót. Ott ül előtte és hosszú perceken keresztül nézi a lángnyelvek játékát... vagy befekszik mögé. De olyan közel, hogy a bajusznak huss...

Néha ugyanígy van a tévével. Elé ül és nézi.... Hihetetlen. :D

Mint ahogy az is, másfél hónap alatt mekkorát nőtt.

Csak egy kis tavaszi, már már majdnem nyári, előzetes

 Köszi mindenkinek, akik rám szóltatok, hogy már elmúlt a tél, ideje megébrednem, és újra posztolni. Kicsit félve teszem :D, mert az előző posztban is meghirdettem a tél utolsó próbálkozását, erre Holle anyó még kétszer beterítette a határt úgy, hogy csak néztünk nagy, kompót szemekkel...
Mindenesetre egy kis képes áttekintés az elmúlt egy hónapról. Egy hónapról, mert egy hónap az átmenet a télből a majdnem nyárba...

Itt már egy kis kora tavaszi hajnali ködös derengés látható erősen rügyező, metszett Vilmos körtével, háttérben szilvával.

Ugyanaz a Vilmoskörte virágba borulva.

Varnyúháj kezdeményecske

Az egyik sziklakert is beindult

A babér nem csak, hogy túlélte a telet bármiféle biztonsági intézkedés (takarás) mellőzése mellett, de burjánzik. Szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát.

Az ültetvény :)

Benne mindenféle jósággal úgy mint zöldborsó, dughajma, zöldségek, sárgarépa, patiszon, epör... a nagymamám hítta így, epör... És a hítta sem elírás. Hítta - hívta... A dughajmát már nem is említem.

Idén kísérleti jelleggel készült a hagyományos epörültetvény ( a kompromittáló dokumentum alján bal kéz felől a sok kákiccsal :) - részlet) mellé egy fóliázott epör ágyás is. Állítólag nem gyomosodik, amit már most cáfolok, és ebben a formában állítólag nem lesz koszos, sáros a termés... Hja kérem meg köll aztat mosnyi ám!

 A négy éves bosc cobak körte. Tavaly már termett egy, azaz egy darabot. Ha minden jól megy, idén felülmúlja tavalyi önnön magát. :D

Vegyes cseresznye. Az egyik fele ugyanis korai ropogós, a másik fele júniusi csürdöngölős. Az előző gazdája így ojtotta. 

Ő a cseresznyemeggy. Asszem idén is lesz mit a süteménybe apréttani.

Egy Imike munka közben.

Vilmoskörte labda

Ezt az orgonát három éve ültettem. Tavaly két kis virágot hozott, most úgy tűnik jócskán virágzik. Talán jól érzi magát őkelme?

Golden alma.

A tavaly készült kiskert a lépcső mellett. 

És végül megbújva a menták között.

Őszi, ködös sanzon

"Ősz húrja zsong, jajong, búsong e tájon,
s ont monoton bút konokon és fájón."
/Paul Verlaine/

Csak pár hangulatkép egy ködös reggelről. Mostanában nem semmi ködfelhők járnak mifelénk...

Ugyanez másnap reggel.

Ugyanez másnap reggel...

 

Aztán egy kis napsütés...