Terasz 3.0

Harmadkész állapot.

 Igen, elértük az idei tervezett állapot első ütemét. Elkészült a terasz hasznos része, azaz le van lapozva. 

Az előző poszt végén említettem volt, hogy feltöltöm a keretet zúzalékkal, kővel, sóderrel. Íme:

Ebben aztán látható minden, amit beletöltöttünk. Egy régi beton áthidaló is helyet kapott a legmélyén, valamint az összetört beton járda darabjai, nagy szemű kő és sóder. Ez a "massza" képezi a terasz alapját.

A szegélyen kívül látható betonalap, amint említettem az előző posztban, a leendő téglából építendő díszágyásoknak az alapja. Amelyek így közvetlenül kapcsolódnak a teraszhoz. Erről külön posztot tervezek. Meg azt, ha időm engedi, akkor talán még idén azok is elkészülnek...

Következő lépésként, kíváncsiságból, leterítettük az egészet a geotextiliával. 

Na akkor derült ki, hogy egy kevés hibádzik a teljes lefedettséghez. Mivel az üzlet, ahol a textiliát beszereztük, már zárva volt, az OBI-ban pedig nagyon silány minőségű anyagokat találtam, úgy döntöttünk, hogy azt a kis részt dupla rétegben hajtott fóliával pótoljuk. Aztán felszedtük az anyagot, és ahol kellett még töltöttünk az alapba sódert, hogy szépen kiszintezzük.

Másnap reggel, a szomszédok nagy örömére, fél hétkor lapvibrátorozással kezdtünk.

Aztán újra a geotextilia következett, majd jöhetett rá a homokágy. Ami 0.4-es szemcseméretű kavicskákat tartalmaz. 

Az ágyazás végeztével leraktuk a lapokat. Tulajdonképpen ez volt a leggyorsabb mozzanat. Olyan hamar végeztünk vele, hogy nem volt időm fotózni. A lényeg, hogy a sorokat egy fél lap eltolással raktuk le, nem pedig hálóban. Így sokkal szebb! A maradék, vagy hulladék nulla. Helyesek voltak az előzetes számítások. :D
Folytatásként lapvibrátorral újra megjártuk a teraszt, majd kvarchomokkal fugáztunk.

A lapvibrátor hangjára aztán megérkezett Szomszédúr is, akinek már nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogyan is zajlik mindez. Aztán, ha már átilépett, besegített a fugázásba is.

Fugázás után az egész teraszt vízzel árasztottuk el, jól belocsoltuk, hogy a fuga tömörödjön. Több ízben is.

Látható az egymáshoz képest eltolt lapok szerkezete. 

A fugázásnak azonban még nincs vége, hiszen a homoknak, lapoknak egy darabig még eltart mire úgy betömörödnek, hogy nem fognak mozogni. Párszor még fel kell töltenünk a fugákat azokon a helyeken, ahol a tömörödés folyamataként beül a lapok alá, közé. 

Az azonnali MEO nem váratott magára. A vizes lapokon szívesen hűtötte a fenekét. 

Mivel a terasz ugye meg lett emelve, szükség volt néhány, egész pontosan kettő, lépcsőfok kialakítására is a könnyebb megközelíthetőség végett. És, hogy stílusos legyen, azokat is lapokkal fedtük le.

Mindkét lépcsőfok esetén vasakat fúrtunk le a beton járdába, hogy a rétegek ne mozdulhassanak el egymástól. Arra készültek a fokok. Azonnal fugáztuk, és a fugákat azonnal mostuk is, hiszen meglehetősen komoly hőség volt. Közel 37 fokban készült. Sajnos a meleg miatt nem is lett olyan szép, mint terveztem. Egész egyszerűen túl gyorsan száradt.

A felső fok egyik végén rámpa került kialakításra több oknál fogva is. Könnyen feltolható rajta pl. a taliga, amikor a terasz mellett található fatárolóhoz közelítem a fűtőanyagot, de babakocsival is könnyebb közlekedni, és nem utolsó sorban anyósom is, aki kerekes székes, kényelmesebben tud feljönni a teraszra, és onnan a házba.

Így esett, hogy teraszunk lett. Bár, mint említettem volt, ez még csak harmadkész állapot, azaz az első ütem. Következő lesz a tégla díszágyások megépítése, talán még idén, végül pedig, harmadik ütemként, jövőre a tető, hogy fedett is legyen ez a terasz végre.

Terasz 2.0

 Mint előző posztomban említettem volt, a terasz elkészítéséhez kihasználjuk az adottságokat. 

Az adottság pedig 20 m2P (négyzetpéter) a ház mögött az udvar felé. Eleddig simán fű fedte, és szépen fűnyíróztuk, most viszont ismét építési területté avanzsált.

A képen nagyjából középen látható egy beton alap. Téglák vannak rápakolva. Ez volt az alapja az udvart eredetileg kettéválasztó ronda vas és drót kerítésnek. Anno a legelső mozzanatunk az volt, hogy ezt a kerítést eltávolítottuk.

A fenti régi fotó alján látszik az egykori keréntés, valamint egykoron hogy festett az udvar felső része.

A munkálatok kivitelezésében ismételten Dénes, kőműves barátunk működik közre. Az ő szaktudása nélkül erősen meg lennénk lőve. 

Miután kijelöltük a terasz helyét, Dénessel és az ő slagvízmértékével ki is szinteztük.

Aztán lepucoltuk a terepet. Itt már látszik az is, hogy a fentebb említett régi kerítés alapot tovább folytattuk, kiegészítettük körbe (40 centire mentünk le), ami a leendő téglaágyások falának alapja lett ezáltal. Az udvar felőli felső sarkokba 70 cm mélyen öntöttük a betont, hiszen ezek lesznek a tető tartópillérjeinek alapjai.

Majd a következő lépés, hogy szegélykövekkel határoltuk a teraszt. 

Pompásan látszik a fotókon az agyrém, amit a mai napig nem értek. Azaz egy, vagy több ablak hiánya a  hatalmas falrészről. Már többször említettem, hogy igazán nagy marha volt, aki annak idején kitalálta ezeket a típus terveket, hiszen pont az udvar felé nem terveztek rá ablakokat... édes Istenem!! 

Hát mi pótolni fogjuk! Már csak azért is, mert hülyén venné ki magát, ha nem látnék ki a teraszra... és az udvarra... és a telekre.
Amúgy a fal alján, az aljzatszint felett látható kis barnás elszíneződés nem nedvesedés, hanem kosz. A rengeteg eső, amit az utóbbi időben kaptunk, felverte a földet, sarat a falra.

Az alábbi képeken jól látszik, hogy a szegélyeket betonágyba fektettük, így azok meglehetősen fixen állnak. 

És igen, látszanak a lapok is, amik a teraszt fogják fedni. Szép, majdnem terrakotta árnyalatúak, nagyon jól fog illeni a ház leendő színéhez. Amúgy mosott kavicsos betonlapokról van szó. És persze ezek beszerzése is megér egy sztorizást. 

Nagykanizsán létezik egy beton elemeket gyártó vállalkozás/cég, ahol nagyon sokféle dizájn elemet is állítanak elő, így például mosott kavicsos térköveket is több színben. Megkerestük őket, és miután átnéztük a felhozatalt, mondtuk nekik, hogy a helyi OBI-ban 50 Ft-tal olcsóbban adják a lapok darabját (amikről, úgy tudjuk, ők szállítják be!). A reakció bamba tekintet. Kértük őket, hogy adják ugyanabban az árban a lapokat, és akkor inkább tőlük vásárolnánk meg, hiszen nem 10 darabról van szó egyrészt, másrészt pedig szívesebben hagynánk a pénzünket egy helyi vállalkozásnál. A válasz egy határozott NEM... Jó, mondtuk, viszont akkor költséghatékonyság címén mi megvesszük ugyanazt a multinál. Megvonták a vállukat és nagyon csúnyán néztek, ahogy kiléptünk az irodából, majd kihajtottunk a telephelyről. De nem éreztük magunkat szarul. Ennyit a cég marketing érzékéről és a cég vezetéséről.

--

Figyelnünk kellett azonban a terepadottságokra is, vagyis mivel az udvar enyhén lejt az utca felé, meg kellett emelnünk a terasz szintjét, hogy a lefolyó esővíz, hólé ne tudjon befolyni és bármilyen kárt okozni. Illetve lejtetni is kellett minimálisan, hiszen amíg nem kap tetőfedést, ami nagy valószínűséggel csak jövőre esedékes, addig szabadon ázhat eső, hó által. És azt is el kell vezetni a háztól! A szint emelése miatt viszont szükségessé válik az udvar felé egy lépcsőfok kialakítása is. Ami természetesen szintén a lapokkal lesz burkolva.

Itt tartunk most. Jelenleg sóderrel és régről megmaradt nagy szemű kővel töltöm fel az alapot. Amire, lapvibrátorozás után, geotextil, arra pedig homokágy kerül, s abban fekszenek majd a lapok.

Update

 Azt teljesen elfelejtettem megemlíteni, hogy a szegélykövek betonzsaluzatának is ástam körbe közel 10 cm mély alapot a lepucolt terep szélei mentén. Így a szegélyköveket tartó beton abba került bele. Sorry, de dokumentációt elfelejtettem róla készíteni...  

Járólap - második felvonás

 Folytatván a megkezdett járólapozási munkálkodásokat, elérkeztünk a következő lépéshez. Ami által egy nagy bosszúságtól is megszabadultunk. A bosszúság oka a tavaly elkészült betonozott bejárat és lépcső koszmegfogási és továbbítási együtthatója... Olyan mennyiségű koszt fog meg a sima beton, hogy az elképzelhetetlen, és mindezt önzetlenül tovább is adja, persze a lakás felé. Na ezt már az elkészülte óta szerettük volna kiiktatni. Hát most megtörtént kérem alássan. És elmondhatom, hogy töredék por és egyéb kosz jut már csak be a lakásba, ez tapasztalat, de az új belső járólapon még sokszor így is soknak tűnik... Persze, mert rajtunk kívül Brúnó és Kamikaze is előszeretettel közlekednek ki és be... Oszt egy gugyának,  meg egy macskának magyarázza már el valaki, hogy törölje meg a lábát belépés előtt...

Szóval a kezdő felállás.

Kezdő lépésként teljes tisztítás, lesöprés. Következő mozzanat az előző posztból már ismert Sakret tapadóhíd felvitele a burkolandó felületre. Azzal a különbséggel, hogy itt kültéren nem előző este, hanem a munka megkezdése előtt, részletekben került föl, érthető okok (koszolódás, száradás gyorsasága) miatt. 

Aztán lekerült az első sor...

Szerencsénk volt. Mondhatnám így is, de igazság szerint ki lett számolva előre minden. A kültéri lapok 31x31-es darabok, s mint látható 4 db egymás mellett pontosan kiadta a lépcső szélességét. Ugye nem kell mondanom, anyagtakarékossági és hulladék szempontjából ez mit jelent. Szinte, sőt nem is szinte, hanem valójában, lapra pontosan ki tudtuk számolni a felhasználandó mennyiséget - 120 db. Annyit is vettünk előzetesen.

Maga a lap az utóbbi években divatossá vált mozaikmintás. Bár nem szeretem, ha valamiből tucatárunk van, és előzetesen mást is akartunk, mégis emellett döntöttünk. Ugyanis ennek a lapnak a felülete "dorozmás", ahogy mifelénk mondják. Azaz úgy van kiképezve a felülete, hogy ne csússzon lehetőleg még akkor sem, ha párás, ködös idő van. Hát nem is csúszik.

Sok helyen láttam ebből a típusból, többek közt a szüleim teraszán is, de a legtöbb helyen használt színtől hülyét kapok. Biztos mindenki ismeri - nyers hús szín! Aki azt kitalálta! Príma Primissimát neki!

Na végül is teljesen véletlenül sikerült találni egy szép barna árnyalatot. Amíg azt meg nem láttam, addig biztos voltam benne, hogy nálunk ilyen járólap nem lesz! De - barnával nagyon ott van! És amikor rásüt a nap...

De haladjunk tovább.

 

A belső oldalt is "felburkoltuk".

A lépcső szélén, az oszlopok alatt is, 5 cm-re engedtük ki a lapok szélét. 

Ennek oka, hogy a betonfalat és az aljzatot, mint már korábban említettem egyszer, terméskővel fogjuk burkolni, s így a "kilógatás" által a járólap felülről rátakar majd a terméskőre, s egyszerűbb lesz fugázni, illetve esetlegesen a kosz, illetve tisztításkor a víz sem ül meg ezáltal a fugában. 

A pontos előreszámolásnak köszönhetően, amit már akkor elvégeztünk, amikor a terasz készülőfélben volt még csak, viszonylag gyorsan haladtunk, és hamar kész lett a burkolás. És jelentem, mindössze egyetlen egy darab lap tört el. Az is rögtön a munka elején... 

És akkor kész, még fugázás nélkül - 

(Ne a vödröt tessék nézni, ez itt nem a reklám helye.)

Amint látható a fenti képen, az oszlopok alatt a lépcsőzetes törések, de csak a függőleges szakaszok, nem lettek leburkolva. Ennek pedig az az oka, hogy szerintünk úgy lesz szép, ha a terméskő burkolat a fal külső feléről szépen bekanyarodik, ezáltal talán kissé izgalmasabbá téve így a látványt...

Itt talán jobban látszik. Tehát a fal külső oldaláról a terméskő szépen "bekanyarodik", s feldobja a függőleges síkokat. 

Ezen a képen jól kivehető a barna árnyalat. 

A lenyugvó nap fényében... 

A fugázás kezdete...

Természetesen ellenőrzés, és "felvigyázás" mellett. Egy kellemes, őzbarna nevű szint választottunk még a teljes burkolás megkezdése előtt. Így a fuga ugyanaz a szín beltéren és kültéren egyaránt.

És aztán kész. Ködös reggeleken így mutat.

 

A képen látható magasabbik fiatal leander annak a leandernek a "gyermeke", ami tavasszal Tomi segedelmével erőteljes metszésen  ment keresztül, s ami aztán megfiatalodva új életre kelt. A másik, kisebb leanderecske, pedig szintén annak a gyermeke, de már a megfiatalodás utánról. Történt ugyanis, hogy Brúnó nagy örömében lendületes farokcsóválgatással letörte az egyik fiatal ágat, amit legott újfent vízbe tettünk. Oszt meggyökeresedett szépen ő is...

Aztá' egyenlőre így.

Terasz beépítés, új bejárat

 Tavaly ősszel jutottunk el odáig, hogy egy régi nagy vágyunkat teljesítsük ismét. Úgy döntöttünk, hogy a lakás bejárataként szolgáló kis fedett teraszt beépítjük, s ezzel nyerünk egy valódi előszobát. A tervek már évek óta érlelődtek...

Sajnos az évről évre megerősödő gyönyörű futórózsát ki kellett vágnom ahhoz, hogy a munkálatokat elkezdhessük. Máshol talán új életre kelhet. Talán...

Komoly gondolkodás, és hosszas mérlegelés után álltunk neki az alapozásnak. Sokat tanakodtunk azon, hogy vajon a már meglévő betonteraszra építsük-e az új falat, vagy teljesen új alapot csináljunk-e neki? Nem  igazán tudjuk, hogy a meglévő beton milyen vastag, és ha arra húzzuk rá a falat elbírja-e a súlyt? Nem okoz-e a későbbiekben szerkezeti problémát? Végül aztán szüleink tanácsát is megfogadva, és kőmíjes barátunkkal is egyetértve az új alap mellett döntöttünk. 

Ahogy az első képen is látható, egy betonjárda halad a házzal párhuzamosan az udvar felé. Szerencsére a járda és a terasz alapja között hagytak egy durván 40 cm széles sávot, amit növényekkel ültetett be az előző tulaj is, és mi is. Így nem kellett betont törnöm ahhoz, hogy az alapot megáshassam. A talaj felső kb 30 cm-je laza volt, ezért könnyen ásható, de onnantól aztán szenvedtem vele rendesen. A talaj nálunk agyagos, ráadásul anno, amikor a terasz épült, jó keményre döngöltek mellette egy vastag réteget homokkal. Egy teljes napig ástam, és este fél 11 után fejeztem be a munkálatokat egy fejlámpával a fejemen. A fenti képen látható, az alapon keresztülhaladó cső egy régi vízcső, ami mára már ki van iktatva, úgyhogy kibombáztam a francba.

Az alapba beledobálhattuk a haszontalanná vált régi beton áthidalókat is.

Egy napos munka után aztán elkészült, s rögtön le is lett meózva.

Következő mozzanatként leszereltük a régi (aminek szép zöld műanyag hullámpala tetejét erősen megtépázta három éve egy jégverés), szögvasból készült építményt, majd lekerült a vízszigetelés, és épülhettek az új falak. A falazáshoz porotherm téglát használtunk.

Aztán nekiugrottunk az új lépcső alapozásának. Mivel egy elő tetőt is beterveztünk az új bejárat fölé, ezért úgy döntöttünk, hogy a lépcsőt is "átalakítjuk", és kihozzuk egészen a házfal utcai frontjáig. 

Betöltöttük, bevasaltuk, bezsaluztuk, megszemléltük.

Elfogadtatott, átvétetett.

A megfelelő famennyiség beszerzése után nekiláttunk sógorom vezérletével a terasz elő tetőjének megépítéséhez.

A félkész új terasz és a mini tüzéptelep.

A terasz mennyezetét 2 cm vastag hajópadlóval burkoltuk. A stáflizás is sajátkezűleg készült.

Sikerült a mesteremberek munkáját összehangolni, így az új ereszcsatornázás és a cserépfedés is gyorsan elkészült. Sógorom segedelmével sikerült ugyanolyan francia cserepet szereznünk a tetőhöz, mint ami a ház tetejének többi részét is fedi, így egységes maradt a tetőkép.

Tudom, azt a villanyoszlopot helyezhették volna máshová is, de amikor odaállították, valószínűleg annyira foglalkoztak a településrendezéssel és településképpel, mint akkor, amikor beépült a Balaton déli partja... Ha egy mód van rá, a jövőben megpróbáljuk áthelyeztetni. Bár sejtésem szerint nem nagyon fog menni, mert biztos horribilis összeget akarnak érte zsebre vágni majd. Meglátjuk. (Tudom, a vak is azt mondta...) Ennek ellenére ez az első kép, ami azt mutatja, hogy kicsit mediterránabb jellegű, vidékiesebb otthon kezd kialakulni.

Még nincs teljesen kész. Az oszlopok tetejéhez apácarácsot, alulra pedig szintén apácarácsos korlátot tervezünk. A lábazatot az egész házon terméskővel szándékozzuk burkolni, miután kapott egy szigetelő réteget. Muszáj, mert az épület nagyon kiemelkedik, magasan fekszik.

Új nyílászárókat vettünk, új hőszigetelt ablakokat és egy új bejárati ajtót, aminek díszmarása megegyezik az új beltéri szobaajtókéval. Így egységesebb az összkép. A falakat kívülről 10 cm vastag hungiréteggel fedtük, és az idén szeretnénk az egész házat körbeszigetelni ugyanezzel a vastagsággal. 

És végre van kültéri konnektorunk is (kis fehér pont a fal szigetelése alatt)! Lehet, most sokan mosolyognak, hogy ennyire örülök neki, de eddig nem volt, és így macerás volt ménkűt csempészni a szabadba. Most viszont probléma kipipálva.