Aztán következett a glettelés két rétegben, csiszolással együtt.
(Igen, ez is saját kezűleg.)
Amint a gletteléssel megvoltunk következhetett a festés. Úgy döntöttünk, hogy először a hálószobát csináljuk meg, hiszen már 5 éve itt élünk és még egyszer sem használtuk. Illetve használtam, de teljesen más funkciót töltött be eddig. Ez volt a műhelyem. Itt készültek a "maszek" kárpitozások, de saját bútoraink egy része is itt született meg, vagy alakult újjá. Mostanra viszont már alig vártuk, hogy végre tényleg elkészüljön, és beköltözhessünk.
El kell mondanom, hogy az évek során rengeteg falszín született meg bennünk, hogy melyiket is szeretnénk a falakon látni. Abban megegyeztünk, hogy mindenképpen meleg tónusú színeket szeretnénk. És abban is biztos voltam, hogy a sárga semmilyen árnyalatát sem akarom a hálóban! És nem akarok mályva színt sem, és bordót sem. Hogy miért? Két oka van: mert ezek a színek hihetetlenül kedveltek lettek az elmúlt pár évben, és én ódzkodom a közkedvelt dolgoktól. Illetve, mert bár meleg földszíneket akarunk, de nem harsányakat. Úgyhogy sok-sok nézelődés, színminta nézegetés, illetve a jó előre (3 éve) megvásárolt laminált parketta színvilága és erezete miatt, és ízlésünk kellő vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a szoba mogyorószínt kap. Csokoládéval megspékelve. A tejcsoki színt az ágyunk mögé terveztük az északi falra. Kettős szerepe van: egyrészt oldja bennünk a szoba északi volta miatti esetleges tudatalatti hidegérzetünket, másrészt pedig a mogyorószínnel növények kontúrjait szeretnénk festetni az ágy mögötti csokoládésávba. Mindkettőnknek nagyon tetszenek az ízléses falmatricák, de matricázni nem akarunk. Szomszédék hálójában festett az egyik falra egy hatalmas ágmotívumot egy közös ismerősünk, akit, látván több munkája precizitását, mi is megbízunk majd a díszítéssel.
Alighogy a festék megszáradott a falon azonnal lefektettük a közepes vastagságú szigetelő habra a világos árnyalatú parkettát. Természetesen szomszéd segedelemmel.
A mogyorószín érdekessége, hogy a fényviszonyok változása szerint változik a fal árnyalata is.
Minden munkálat precíz ellenőrzés mellett zajlott.
Szomszédasszonyok legott ablakpucolásba feledkeztek.
Aztán helyükre kerültek a szegélylécek is.
Ma pedig már így néz ki.
Íme a csoki fal. (Az ágyunk és a "éjjeli szekrények" még a régiek, cserére várnak.)
A másik szoba, leendő gyerkőcbirodalom, közös megegyezés után egy halvány tojáshéj színt kapott. Elsőre nagyon elleneztem, valahogy nem tudtam elképzelni ezt a színt, de engedtem, mert a háló színeiben nem ismertem, ugye, pardont. Na ahogy ment föl a szín a falra, úgy lett egyre barátságosabb, úgy terült egyre szélesebbre a mosoly az orcámon. Végül aztán megdicsértem párom a tökéletes választásért. (Mármint a fal színe miatt, ehe). Féltem, hogy nagyon halvány, nagyon sápadt lesz, de ellenkezőleg, a szín nagyon él. Napfényben pedig egyszerűen csudás. A parketta sötétebb árnyalatú, fa erezetű. Harmonizál a világos fallal, és kellemes melegséget sugároz.
(Saját készítésű gardrób. A fiókok javításra szorulnak, mer' elméreteztem)
A bútorzat ugyan még erősen hiányos, a megfelelő bordűrcsíkokat sem találtuk még meg, a képek sem kerültek még fel a helyükre, de apránként minden elkészül.
Aztá' így. Egyenlőre.
