Kádárkocka studios presents - Csodálatos led technológia

Produced by                   Szomszéd

Directed and written by    Gandalf (a Szomszéd szomszédja)

Cameraman                    Gandalf

Director of photografy       Gandalf

Special starring:

Trafó von Billenő and Mr. Led

SzomszédÚr

And the kitchen

 ... Őszintén szólva ez a poszt úgy egy éve parkol már a piszkozatok mappában. Két dolog okán. Egyrészt mert nem sikerült igazán jó képeket készítenem hozzá, másrészt meg így egy év távlatából már kijelenthetem, hogy a "hájtek" műkszik. Harmadrészt meg csak.

SzomszédÚr ajánlásával, aki bele-bele kacsintgat e "hájtek" élménydús világába, döntöttünk úgy, hogy a konyhában kialakítandó fényforrás a pult fölött nem a hagyományos fénycső általi technológia leszen. Hanem a led technológia. ;)

Tudni kell erről a technológiáról (oké, többször nem követek el ilyen gyakori szóismétlést... technológia technológia technológia technológia :D ), szóval tudni kelletik eme ööö... technológiáról, hogy az ára megéri a befektetést. A ledek nem termelnek hőt, vagyis csak nagyon-nagyon minimálisat, ami alig-alig érzékelhető, kézzel pl egyáltalán nem, tehát esetükben nincs energiaveszteség. Rendkívül keskeny spektrumú fényt bocsát ki, amely spektrum az infravöröstől az Ultra Ibolyáig terjedhet (tehát a Szomszédékon mindenképp túl... :D). 

... A led gyakorlatilag egy dióda, fényének színe a vele ötvözött anyagoktól függ. A fénykibocsátás úgy keletkezik, hogy a diódára adott áramforrás a dióda anyagában levő atomok elektronjait gerjeszti, ezáltal azok magasabb energiaszintű pályára lépnek, majd miközben visszatérnek eredeti pályájukra, fotonokat bocsátanak ki. Nyitó irányú áram esetén a PN átmeneten az elektronok az N rétegből a P-be, a lyukak a P-ből az N-be diffundálnak (:)). A diffúziós kisebbségi és többségi töltéshordozók között rekombinációs(:D) folyamat indul meg, mely folyamat során a felszabaduló energia fotonok formájában kisugárzódik. Nagyobb feszültség hatására nagyobb a kisugárzott fotonok mennyisége, egészen egy nyitó irányú áramértékig, ahonnan már nem számottevő a változás... :D :D :D 

Szóval a lényeg, hogy a ledek a fény előállításához alacsony áramot és feszültséget igényelnek. Többek között ezért éri meg beruházni erre a technológiára (:D). További előnyei közé tartozik még a sérülékenysége. Mer' az nem nagyon vagyon neki. Esésálló, ütésálló, persze, ha valaki van olyan gyoggyant, hogy összezúzza, az sikerrel tud járni. Aztán örömében elkesereghet azon mekkora baromfi volt, hogy tönkre vágta csak azér', hogy ő megmutassa, hogy de, akkor is... 

Nem utolsósorban említeném az élettartamát, amire 50.000 óra garanciát (!) adnak. Azér' ez na! Pont ezen oknál fogva nem is környezetszennyező technológia, hiszen nem juttat a környezetbe nehéz fémeket. A hagyományos izzókhoz képest 80%-os energiamegtakarítást eredményez, a fényárama, fényereje pedig bekapcsoláskor azonnali, nem szükségeltetik neki felmelegednie, mint ahogy ez kompakt fénycsöves társai esetében viszont fennáll, következésképp nem is vibrál, nem "báncsa" a szümtüket. 

Ezen tulajdonságokat átal latolgatva tettük le voksunkat amellett, hogy e hájtek jelenjen meg mindennapjainkban akkor. Szomszédúr által beszereztük a hozzávalókat úgymint ledszalag, trafó, billenőkapcsolós elosztó. 

A ledszalag egyik nagy előnye, hogy bizonyos közönként vágható, forrasztható, ezáltal bármekkora méretben felhasználható a néhány 10 centitől a több méterig. Egy ilyen led szalagtekercs alapból 5 méter.

A másik nagy előnye a led szalagnak, hogy öntapadós. 

Nehezen kivehető ugyan, de Szomszédúr éppen lehúzza a zubbonyt a szalag aljáról.

A mi esetünkben tehát a konyhapult feletti szekrénysor aljára terveztük felapplikálni. Miután felmértük, hogy mekkora fényszalagra van szükségünk, méretre vágtuk, és Szomszédúr hozzá forrasztotta a trafóhoz, ami azért szükségeltetik, mert az adja az áramot a led szalagnak. 

Még anno a konyha kialakításakor a szekrénysor alá, annak széléhez beszereltünk egy hármas elosztót, hogy a konyhai gépeket könnyebben működtethessük.

Ebbe az elosztóba applikáltam (:)) egy billenőkapcsolós kisebb elosztót, amibe belekerült a mindössze 12(!) voltot fogyasztó trafó (mert egyetlen hiányossága a trafónak, hogy nincs saját kapcsolója...).  Így már teljes a rendszer.

A led szalag alsó felének, azaz öntapadós részének egy teljesen tiszta felületre kell kerülnie ahhoz, hogy ne "penderedjen" le róla, úgyhogy szomszédasszonyok legott nekiláttak a felület tisztításának, majd megkezdődött a nagy művelet... aztán a próba üzemmód...

Majd néhány utolsó simítás és az applikáció készen állt, hogy részt vegyen mindennapi életünkben. 

És a végeredmény:

És végül jól látható a különbség a hagyományos kompakt fénycső által adott fény, és a led fénye között.

Jól látható, mennyire megszünteti az árnyékolódást. Ha együtt ég a led a hagyományos világítással, akkor teljesen kiegyenlíti a fényviszonyokat, ezáltal a fény sokkal barátságosabb a szemünk számára. Ha pedig csak a led szalag világít, olyan, mintha a Nap világítaná meg a pultot... Ezt szeretem a legjobban. Ha tehetem, csak a ledet használom. 

Kiszámoltuk, abban az esetben, ha a ledszalag egész álló nap világít, tehát 0 órától 24 óráig be van kapcsolva, akkor naponta 0.74 Ft-ot fogyaszt...  Elég meggyőző érv a ledek további alkalmazásához a lakás más pontjain is.

End first part.
Special thanks to all of my Readers!

To be continued

Terasz beépítés, új bejárat

 Tavaly ősszel jutottunk el odáig, hogy egy régi nagy vágyunkat teljesítsük ismét. Úgy döntöttünk, hogy a lakás bejárataként szolgáló kis fedett teraszt beépítjük, s ezzel nyerünk egy valódi előszobát. A tervek már évek óta érlelődtek...

Sajnos az évről évre megerősödő gyönyörű futórózsát ki kellett vágnom ahhoz, hogy a munkálatokat elkezdhessük. Máshol talán új életre kelhet. Talán...

Komoly gondolkodás, és hosszas mérlegelés után álltunk neki az alapozásnak. Sokat tanakodtunk azon, hogy vajon a már meglévő betonteraszra építsük-e az új falat, vagy teljesen új alapot csináljunk-e neki? Nem  igazán tudjuk, hogy a meglévő beton milyen vastag, és ha arra húzzuk rá a falat elbírja-e a súlyt? Nem okoz-e a későbbiekben szerkezeti problémát? Végül aztán szüleink tanácsát is megfogadva, és kőmíjes barátunkkal is egyetértve az új alap mellett döntöttünk. 

Ahogy az első képen is látható, egy betonjárda halad a házzal párhuzamosan az udvar felé. Szerencsére a járda és a terasz alapja között hagytak egy durván 40 cm széles sávot, amit növényekkel ültetett be az előző tulaj is, és mi is. Így nem kellett betont törnöm ahhoz, hogy az alapot megáshassam. A talaj felső kb 30 cm-je laza volt, ezért könnyen ásható, de onnantól aztán szenvedtem vele rendesen. A talaj nálunk agyagos, ráadásul anno, amikor a terasz épült, jó keményre döngöltek mellette egy vastag réteget homokkal. Egy teljes napig ástam, és este fél 11 után fejeztem be a munkálatokat egy fejlámpával a fejemen. A fenti képen látható, az alapon keresztülhaladó cső egy régi vízcső, ami mára már ki van iktatva, úgyhogy kibombáztam a francba.

Az alapba beledobálhattuk a haszontalanná vált régi beton áthidalókat is.

Egy napos munka után aztán elkészült, s rögtön le is lett meózva.

Következő mozzanatként leszereltük a régi (aminek szép zöld műanyag hullámpala tetejét erősen megtépázta három éve egy jégverés), szögvasból készült építményt, majd lekerült a vízszigetelés, és épülhettek az új falak. A falazáshoz porotherm téglát használtunk.

Aztán nekiugrottunk az új lépcső alapozásának. Mivel egy elő tetőt is beterveztünk az új bejárat fölé, ezért úgy döntöttünk, hogy a lépcsőt is "átalakítjuk", és kihozzuk egészen a házfal utcai frontjáig. 

Betöltöttük, bevasaltuk, bezsaluztuk, megszemléltük.

Elfogadtatott, átvétetett.

A megfelelő famennyiség beszerzése után nekiláttunk sógorom vezérletével a terasz elő tetőjének megépítéséhez.

A félkész új terasz és a mini tüzéptelep.

A terasz mennyezetét 2 cm vastag hajópadlóval burkoltuk. A stáflizás is sajátkezűleg készült.

Sikerült a mesteremberek munkáját összehangolni, így az új ereszcsatornázás és a cserépfedés is gyorsan elkészült. Sógorom segedelmével sikerült ugyanolyan francia cserepet szereznünk a tetőhöz, mint ami a ház tetejének többi részét is fedi, így egységes maradt a tetőkép.

Tudom, azt a villanyoszlopot helyezhették volna máshová is, de amikor odaállították, valószínűleg annyira foglalkoztak a településrendezéssel és településképpel, mint akkor, amikor beépült a Balaton déli partja... Ha egy mód van rá, a jövőben megpróbáljuk áthelyeztetni. Bár sejtésem szerint nem nagyon fog menni, mert biztos horribilis összeget akarnak érte zsebre vágni majd. Meglátjuk. (Tudom, a vak is azt mondta...) Ennek ellenére ez az első kép, ami azt mutatja, hogy kicsit mediterránabb jellegű, vidékiesebb otthon kezd kialakulni.

Még nincs teljesen kész. Az oszlopok tetejéhez apácarácsot, alulra pedig szintén apácarácsos korlátot tervezünk. A lábazatot az egész házon terméskővel szándékozzuk burkolni, miután kapott egy szigetelő réteget. Muszáj, mert az épület nagyon kiemelkedik, magasan fekszik.

Új nyílászárókat vettünk, új hőszigetelt ablakokat és egy új bejárati ajtót, aminek díszmarása megegyezik az új beltéri szobaajtókéval. Így egységesebb az összkép. A falakat kívülről 10 cm vastag hungiréteggel fedtük, és az idén szeretnénk az egész házat körbeszigetelni ugyanezzel a vastagsággal. 

És végre van kültéri konnektorunk is (kis fehér pont a fal szigetelése alatt)! Lehet, most sokan mosolyognak, hogy ennyire örülök neki, de eddig nem volt, és így macerás volt ménkűt csempészni a szabadba. Most viszont probléma kipipálva. 

Szobák kialakítása 4.

 Az aljzat kialakítása után a villanyvezetékelés felújítása, cseréje volt soron. Gyakorlatilag az egész házban teljesen kicseréltük a villanyvezetékeket modern rézvezetékekre. Viszonylag szerencsém volt a fal vésésével, mert sok helyen olyan vastag a vakolat, hogy elég volt csak azt megvésnem, így nem kellett küszködnöm a téglák vésésével. Tudom, hogy flexxel egyszerűbb és gyorsabb a munka, próbáltam is, de gyorsan letettem róla lévén, hogy bent lakunk a lakásban. Olyan por keletkezett a flexelés nyomán, hogy egymást nem láttuk... Arról nem is beszélve, hogy a por mindenhová "beült", győztük takarítani a bútorokat meg mindent.

Azt eddig nem említettem, hogy a lakást kettéosztottuk felújítás kivitele szempontjából. Egyik fele a vizesblokk, konyha, spájz, nappali. Másik fele az előtér, a szobák és a bejárat. Asszem most már lassan egy alaprajzot is feldobok, hogy láthatóvá váljanak az átalakítások, térszervezések.

Szóval a vellanyszerelés...

Azért az eredeti vellanvezetékelés pár szót érdemel. Érdekes emberke lehetett az, aki azt megcsinálta. Sok helyen derékmagasságban voltak a vezetékek a falban, és ennek megfelelően derékmagasságban a dugaszoló aljzatok, konnektorok. Az egyik szobából a másikba derékmagasságban a válaszfal "mögött" volt áthúzva a vezetékelés. Na ilyet még sehol nem láttam. Eddig. Nagyon fájhatott az egykori villanyszerelő mester dereka, vagy esetleg tériszonya lehetett nem tudom, de egy biztos - ilyet nem csinálunk!! 

A vellanszerelés befejeztével aztán egy nagyon csúnya munkafolyamat következett. Mégpedig a falak lekaparása. Az előző festék, az a szép mintás, mint ahogy a képeken látható, na az a festék enyves, azaz még véletlenül sem "lélegző", és még véletlenül sem átfesthető... Úgyhogy előbb egy használhatatlan régi spaknival, majd a kezdeti szenvedések után egy újonnan beszerzett falkaparóval estünk neki a falnak.

Ezen a képen jól látszanak a nagyjából derékmagasságban lévő régi aljzatok. (A három fekete pont a falon.)

Kb. egy hétig (esténként) tartottak a munkálatok. Amikor is egy festő haverom eljött hozzánk, hogy megnézze a munkát. Fél másodperc alatt kiderült, hogy a plafont is le kell kaparni... Baazzzz.

Másnap egy barátom segedelmével nekiestünk. Mit nekünk szilikózis, vérvörös szemek, szó szerint köpni, nyelni nem tudtunk, és ádvedlettünk a "fehér emberekké", majd hirtelen megőszültünk.

Ketten egy nap alatt megcsináltuk. Nem irigylem a festőket, nem könnyű munka az övék..., bár annál látványosabb. 

Végül aztán két réteg glett, csiszolás, néhány nap és készen álltunk a festésre.