Gyorsbeavatkozás

 A gyors kifejezés erősen idézőjeles. Hiszen a beavatkozást már az ősz óta tervezzük, de vagy időhiány, vagy az időjárás miatt nem jött eddig össze. Tegnap, azaz vásárnap, aztán végre sikerült. 

A beavatkozásra a néhány éve beépített terasz födémjénél volt szükség. Anno, úgy három éve, az új teraszt hajópadlóval burkoltuk a lakótér felől, ami fölött 15 cm gyapot hőszigetelés kapott helyet. Az utóbbi időben gyakran figyeltünk fel különféle hangokra, melyek a födém felől érkeztek, illetve, amíg nem ütöttük fel a díszlécet a szegélyeknél, addig többször is előfordult, hogy egérszar potyogott alá... No ennek a fele sem tréfa, hiszen nem azért szigeteltünk gyapottal, hogy mindenféle kisebb-nagyobb rágcsálónak teremtsünk otthont. Ezért párommal létrehoztunk egy bizottságot, melynek feladata volt eldönteni, hogy létrehozzunk-e egy vizsgálóbizottságot. Az alakuló ülés után aztán megszületett az elhatározás, miszerint igen, vizsgálóbizottságot állítunk fel, mely elemzi a helyzet komolyságát. Az elemzés után megszülettek a tervek, majd összeállítottuk a kivitelező csapatot. Aztán megszületett az időpont is. 

Reggel fél kilenckor indultak a munkálatok. A létrát felállítottam a műveleti területen,

s épphogy lekaptam néhány cserepet a helyéről, amikor megérkezett Györgyöm, kis családunk egyik cimborája. Ő legott felloholt a tetőre, s átvette a lecserepezés folyamatát. Így feltárult a szűkítettebb műveleti terület. 

Gyorsan levagdostuk azon léceket, melyek útban voltak, majd szikével megbontottuk a fóliát is. És voilá, feltárult a keresett probléma. 

Jól látható milyen szép, formás fészkeket alakítottak ki a gyapotban a hívatlan lakók... Arról nem is beszélve, hogy mindent telepakoltak az ürülékükkel. És, ha már lakhatást alakítottak ki maguknak, hát tették mindezt úgy, hogy a gyapotot szépen össze is igazgatták maguknak, ezáltal a födém néhány helyen már-már erősen a nullához tartó szigeteléssel rendelkezett. Ekkor érkezett meg kis gyors beavatkozású csapatunk hátvédje, Gáborom. Így már teljessé vált létszámmal a védőfelszerelés, azaz kesztyű segedelmével kiszedegettük az ürüléket, a széttúrt részeket pedig újra eligazítottuk. Mivel a gyapotból maradt egy tekercscsel az építkezés óta félretéve, és hőtükrös gyapotból is maradt még egy komolyabb tekercsdarab,  úgy döntöttem, hogy ezeket terítsük rá a már meglévő szigetelésre, ezáltal annak vastagságát megduplázva. Az elhatározást aztán a tettek követték. 

Egész jól felduzzasztottuk a szigetelést. A hőtükörfóliás képen látható, hogy a fal szigetelve vagyon. 10 cm vastagságban, hungival. Így próbáljuk kivédeni a hőhíd kialakulását. Eddig jól működik! Kicsit ugyan letöredezett az éle, mert azon álltam, amikor a szigetelést behelyeztük a helyére. Legalább tudom, hogy a súlyomat is elbírja :) .
Aztán visszafóliáztunk, visszaléceztünk, s a cserepek is újra a helyükre kerültek.

Végül, hogy az állatkák ne tudjanak bejutni többé a tető alá, elfedtük, betömtük a lehetséges megközelítési helyeket. Egyet Györgyöm zárt le a szarufa alatt, ahol tégla és misung segedelmével tömte be a kis rést,

a tetőn pedig én zártam le egy kis rést a régi és az új tetősík között. Erről nem készítettem képanyagot, ezért azt mondok, amit csak akarok...

Ám a munkálatok még nem értek véget teljesen, hiszen a padlás felől is le kell zárnom a lehetséges megközelítési pontokat. Csak még azt nem tudom pontosan, hogy mily anyagot használjak fel ehhez, amin a kis hívatlanok nem tudnak áthatolni. Talán hajópadló lesz a befutó. Még nem tudom, de gyors határozatot kell hoznia kis bizottságunknak, hogy mihamarabb biztonságban tudhassam a födém szigetelését. 

Terasz beépítés, új bejárat

 Tavaly ősszel jutottunk el odáig, hogy egy régi nagy vágyunkat teljesítsük ismét. Úgy döntöttünk, hogy a lakás bejárataként szolgáló kis fedett teraszt beépítjük, s ezzel nyerünk egy valódi előszobát. A tervek már évek óta érlelődtek...

Sajnos az évről évre megerősödő gyönyörű futórózsát ki kellett vágnom ahhoz, hogy a munkálatokat elkezdhessük. Máshol talán új életre kelhet. Talán...

Komoly gondolkodás, és hosszas mérlegelés után álltunk neki az alapozásnak. Sokat tanakodtunk azon, hogy vajon a már meglévő betonteraszra építsük-e az új falat, vagy teljesen új alapot csináljunk-e neki? Nem  igazán tudjuk, hogy a meglévő beton milyen vastag, és ha arra húzzuk rá a falat elbírja-e a súlyt? Nem okoz-e a későbbiekben szerkezeti problémát? Végül aztán szüleink tanácsát is megfogadva, és kőmíjes barátunkkal is egyetértve az új alap mellett döntöttünk. 

Ahogy az első képen is látható, egy betonjárda halad a házzal párhuzamosan az udvar felé. Szerencsére a járda és a terasz alapja között hagytak egy durván 40 cm széles sávot, amit növényekkel ültetett be az előző tulaj is, és mi is. Így nem kellett betont törnöm ahhoz, hogy az alapot megáshassam. A talaj felső kb 30 cm-je laza volt, ezért könnyen ásható, de onnantól aztán szenvedtem vele rendesen. A talaj nálunk agyagos, ráadásul anno, amikor a terasz épült, jó keményre döngöltek mellette egy vastag réteget homokkal. Egy teljes napig ástam, és este fél 11 után fejeztem be a munkálatokat egy fejlámpával a fejemen. A fenti képen látható, az alapon keresztülhaladó cső egy régi vízcső, ami mára már ki van iktatva, úgyhogy kibombáztam a francba.

Az alapba beledobálhattuk a haszontalanná vált régi beton áthidalókat is.

Egy napos munka után aztán elkészült, s rögtön le is lett meózva.

Következő mozzanatként leszereltük a régi (aminek szép zöld műanyag hullámpala tetejét erősen megtépázta három éve egy jégverés), szögvasból készült építményt, majd lekerült a vízszigetelés, és épülhettek az új falak. A falazáshoz porotherm téglát használtunk.

Aztán nekiugrottunk az új lépcső alapozásának. Mivel egy elő tetőt is beterveztünk az új bejárat fölé, ezért úgy döntöttünk, hogy a lépcsőt is "átalakítjuk", és kihozzuk egészen a házfal utcai frontjáig. 

Betöltöttük, bevasaltuk, bezsaluztuk, megszemléltük.

Elfogadtatott, átvétetett.

A megfelelő famennyiség beszerzése után nekiláttunk sógorom vezérletével a terasz elő tetőjének megépítéséhez.

A félkész új terasz és a mini tüzéptelep.

A terasz mennyezetét 2 cm vastag hajópadlóval burkoltuk. A stáflizás is sajátkezűleg készült.

Sikerült a mesteremberek munkáját összehangolni, így az új ereszcsatornázás és a cserépfedés is gyorsan elkészült. Sógorom segedelmével sikerült ugyanolyan francia cserepet szereznünk a tetőhöz, mint ami a ház tetejének többi részét is fedi, így egységes maradt a tetőkép.

Tudom, azt a villanyoszlopot helyezhették volna máshová is, de amikor odaállították, valószínűleg annyira foglalkoztak a településrendezéssel és településképpel, mint akkor, amikor beépült a Balaton déli partja... Ha egy mód van rá, a jövőben megpróbáljuk áthelyeztetni. Bár sejtésem szerint nem nagyon fog menni, mert biztos horribilis összeget akarnak érte zsebre vágni majd. Meglátjuk. (Tudom, a vak is azt mondta...) Ennek ellenére ez az első kép, ami azt mutatja, hogy kicsit mediterránabb jellegű, vidékiesebb otthon kezd kialakulni.

Még nincs teljesen kész. Az oszlopok tetejéhez apácarácsot, alulra pedig szintén apácarácsos korlátot tervezünk. A lábazatot az egész házon terméskővel szándékozzuk burkolni, miután kapott egy szigetelő réteget. Muszáj, mert az épület nagyon kiemelkedik, magasan fekszik.

Új nyílászárókat vettünk, új hőszigetelt ablakokat és egy új bejárati ajtót, aminek díszmarása megegyezik az új beltéri szobaajtókéval. Így egységesebb az összkép. A falakat kívülről 10 cm vastag hungiréteggel fedtük, és az idén szeretnénk az egész házat körbeszigetelni ugyanezzel a vastagsággal. 

És végre van kültéri konnektorunk is (kis fehér pont a fal szigetelése alatt)! Lehet, most sokan mosolyognak, hogy ennyire örülök neki, de eddig nem volt, és így macerás volt ménkűt csempészni a szabadba. Most viszont probléma kipipálva. 

Ablak, redőny

 Laci, ennek a posztnak az ötletét te vetetted fel bennem. Így egy kis hiányosságot is tudok pótolni, amit egy előző bejegyzésemből kihagytam. 

Szóval Laci felvetette, hogy miként lehetne az eredeti, meghagyott és használatban lévő faredőnytokot szigetelni, mégse az legyen a hőszigetelés gyenge pontja.
Mi is azt szerettük volna, hogy az eredeti tok maradjon beépítve. 

Ezen a képen jól látszik az a bizonyos tok az ablak tetején.

De, sajnos, bármennyire is szerettük volna megtartani, ki kellett bontani, mert elég rossz állapotban volt. 

De, ha megtarthattuk volna, akkor is kellett volna valahogy szigetelni. Sok minden más nem jöhetett volna szóba, minthogy, ahogy eredetileg terveztem is, a redőnytok belső felületének felső és a szoba felé eső részét szigeteltem volna hungival (hungarocell). Ki is méregettem, mennyi hely marad a dobozban, ha a redőny teljesen fel van tekerve. Sajnos talán csak egy 2cm vastagságú szigetelés fért volna el benne úgy, hogy a redőny akadálymentesen működhessen és a szigetelés se sérüljön. Ugyanezen oknál fogva egy hőtükrös üveggyapot megoldás sem jöhetett szóba, arról nem is beszélve, hogy ebben az esetben a gyapot hamar el is porladt volna. Szerintem. Aki már rakott födémre, vagy bárhová üveggyapotot, az tudja miről beszélek. 

A következő illusztráció jól mutatja, hogyan is lehetne szigetelni belülről a faredőnytokot is akár.

De a kép csalóka, mert a redőny a tokban sokkal több helyet foglal, mint a képen látható. Azonkívül eme kép alapján olybá tűnik, hogy a szigetelés bár vékony, de biztos valami spéci anyag. Szerintem azonban vagy gumi jellegű megoldás, vagy valami szivacsos jellegű, mint a hangszigetelés. Esetleg műanyag, szilikonszerű? Ha szivacsos, akkor az nem jó, mert a külső behatásokra az elporlad, elveszti tulajdonságait nagyon rövid idő alatt. Napi szinten dolgozom vele, úgyhogy tudom. Ha műanyag, hát az meg nem hőszigetelő anyag. Ha szilikon, hát az valóban szigetelő anyag is, de nem hőszigetelő annak ellenére, hogy sok fajtája jól bírja a hőingadozásokat.  

Szóval igazából nem találtam én sem maradéktalanul kielégítő megoldást a problémára. De meg tudom mutatni, hogy mi hogyan építettük be az új ablakainkat.

Előző ablakos posztomban már írtam róla, hogy miként is történt, de néhány dolgot kihagytam. Vagy inkább nem illusztráltam. Beszéltem a szoknyáról, azaz arról a régi betonáthidalóról, aminek egyik feladata, hogy eltakarja a redőnytokot, és az ne látszódjon az utcáról.

Ezen a képen jól látszódik (kattints a képre a nagyításért), hogyan is helyezkedik el a két betonáthidaló. Két áthidaló párhuzamosan egymás mellett, de a külső, ha jól emlékszem 36 cm-rel lentebb van csúsztatva a párjához képest. Ennek a feladata, hogy takarja kívülről a tokot.

Az új ablakokra úgy szereltük fel az új redőnytokokat, hogy azok nem az ablakok tetejére, azaz nem föléjük kerültek, hanem a külső felületükre lettek ráerősítve. A redőnytok teteje az ablak tetejével van egy szintben. Az új ablakok szűkebbek pár cm-rel, ezért két oldalt hungival töltöttük ki a réseket 5 cm vastagságban,

kicsit sötét a kép, de azért látni a hungizást kétoldalt

 ill. ugye az ablak purhabbal van körbefújva. Így a szigetelés teljesen jó, hőhíd nincs. 

itt látható a purhabozás és a hungizás is

És szerencsénk azért volt, mert az új ablak a fölszerelt redőnyökkel pontosan illeszkedik a szoknyához. Mintha oda lett volna tervezve. 

Beépítés után maradt az ablak fölött egy közel 20 cm-es rés a régi doboz helyén. Azt a rést ugyanúgy hungival töltöttük ki, így az ablakok fölötti hőszigetelés szintén megoldottá vált.

látszik az ablak fölött a hungitömítés

Mára elmondhatom, hogy az ablakok jól funkcionálnak, jól szigetelnek, nem párásodnak, és könnyen működnek. Jó vétel volt.

Kádárkocka - eszmefuttatás

 A minap olvastam egy cikket, ami érinti a kádárkockákat is.
Többek között azt írja a szerző, hogy a vidéki kádárkockák háromszor annyi energiát használnak fel, mint a panellakások. Ezért ezek a házak a legkomolyabb környezetszennyező épületek az országban. Sajnos a szerző nem fejti ki bővebben, hogy honnan ez az információ, de én most szeretnék egy kicsit eszmét futtatni erről. Nem sértődöttségből teszem ezt, mint kádárkocka tulajdonos, hanem mert már régóta izgatja a fantáziámat ez a dolog, már rég kikívánkozik belőlem. 

Nos véleményem szerint, valóban sok kádárkockát úgy építettek meg, hogy az mai mércével bizony sok kívánnivalót hagy maga után, de mégis... azt mondom, főleg mivel a vidéki lakásállomány java része (sajnos) ezen épületekből tevődik ki, hogy érdemes lenne egy bizottságot létrehozni kormányzati szinten (ez évek óta úgyis mindennapos dolog), amely bizottság tagjai Trabiba vágnák magukat, oszt hajrá, neki a vidéknek, falvaknak, tanyáknak. Nosza beszélgessenek el a vidéki emberekkel a mindennapjaikról, mit miért tesznek, vagy nem tesznek, miért a régi, ezer éves fagyasztóládát használják a mai napig, miért van megroskadva a tető, miért omladozik sok helyen a vakolat, miért repedeznek az épületek, miért dől be a kerítés, miért csak cementlappal, vagy mázas lappal van burkolva az aljzat, miért nem tudnak azokról a lehetőségekről (pályázatok, akciók), amelyek segítségével modernizálhatnák az otthonukat...? És már el is értünk ahhoz a ponthoz, hogy kijelenthessük, a jelenleg eredeti formájukban és felszereltségükben "pompázó" kádárkockák úgy 25 évvel ezelőtt még nem voltak környezetszennyezők, nem voltak energiazabálók. De miért? Miért az a helyzet, hogy a mai napig ugyanazzal a felszereltséggel működnek a háztartások, mint 20-25 évvel ezelőtt? Miért nem tudnak sokan anyagi forrásokat bevonni a házaik folyamatos felújítására, modernizálására...? 

Ezt természetesen nem az én tisztem eldönteni, és az okok is mindenki előtt ismertek...

De! Még mielőtt nagyon lehúzná bárki is eme épületeket, hadd utaljak vissza Peer András építész cikkére, aki egyértelműen kifejti, mi is a helyzet ezekkel a csudákkal. Igaza van például abban  (tapasztalatból mondom), hogy a téli hidegben a lehető legkisebb falfelület van kitéve a hideg időjárásnak. Mindez az épület kompakt, egyszerű négyzet formája miatt. És ezért a falak hőátbocsájtása azonos. Bár általában kisméretű tömör téglából épültek, ami miatt statikailag biztonságos, és a sima, nem egyszer 3, 4cm vastag vakolaton kívül nincs más homlokzati hőszigetelés (a vakolat sem az), ennek ellenére azt kell mondjam, tapasztalatból, hogy az épület hőszigetelése nem rossz. Ne felejtsük el, hogy a falak legvékonyabb változatban is minimum  30 cm vastagok. Ez az átlag, de több esetben a falak vastagsága eléri a 40 cm vastagságot. Ha máshol nem is, akkor az északi oldalon feltétlenül. Mint a mi esetünkben is, ahol is az északi oldalon a fal eredeti vastagsága 44cm. Úgy gondolom, hogy a hőszigetelés hiányosságáért, vagy inkább nevezzük hőveszteségnek, a nyílászárók és a födémszerkezet állapota a felelős. Ugyanis ha a nyílászárók semmire valók, mint ahogy ez a mi esetünkben is fennállt, akkor a bent megtermelt hőenergia állítom legalább 60-70%-a megy veszendőbe. Legalábbis a hőérzetünk szerint. Az elmúlt öt évben az volt a tapasztalatunk, hogy az este kellemes melegre felfűtött helyiségekben reggelre komoly hőmérséklet csökkenés ment végbe, hiszen fáztunk reggel, amikor felkeltünk. Néha nem kicsit. (Több esetben ez azt hiszem megfázáshoz is vezetett. Legalábbis eleinte.) Nyáron viszont mindenféle elektronikai segédlet nélkül nagyon kellemes, hűvös klímát adnak a falak.  

Tény, hogy a nyílászárók cseréje és az eddigi részleges homlokzat, aljzat és födémszigetelések miatt a fűtésre felhasznált fa, energia mennyisége erősen úgy tűnik, hogy kb. harmada (lesz, hiszen még nincs vége a télnek) az elmúlt években megszokotthoz képest. Mégsem gondolom azt, hogy az eredeti állapot szerinti energiafelhasználásunk pénzben kifejezve háromszor annyi lenne, mint paneltársainké. Többször is szóba került ez az energiafelhasználás téma munkahelyen, baráti társaságban stb.. Munkatársaim hitetlenkedve fogadják, ha elmondom nekik, hogy mennyi rezsiköltséggel kell számolnunk havi lebontásban. Szóval, ha mindent egybe vetünk, akkor pénzben kifejezve kb. harmadannyiba kerül az egy havi rezsiköltségünk,  mint panellakó társainknak. Pedig mi is fogyasztunk gázt, igaz csak főzéshez, sütéshez, mi is fogyasztunk vizet, villanyt, nekünk is fizetni kell a szemét elszállításáért stb.. A felújítások után pedig még nagyobb csökkenésre és ezzel együtt járó kényelemre számíthatunk. Vagyis számíthatnánk, ha nem lenne az áfa, és egyéb energiaár  emelések.
Vidék esetében a legkomolyabb havi megterhelés a közlekedés, illetve annak anyagi vonzata. Ez a mi esetünkben havi szinten úgy 20 ezer Ft körül mozog. Azzal együtt, hogy minden nap autóval közlekedem. ( Ez napi szinten a munkahelyem és az otthonunk között oda-vissza 40 km ingázást jelent. Ezt a költséget majdnem felére csökkenthetném ugyan, ha a tömegközlekedést venném igénybe, de abban az esetben teljesen más időbeosztásra, és bioenergiafelhasználásra lenne szükségem. Itt a saját energiámat értem, amit egy nap, hét, hónap alatt arra kellene fordítsak, hogy elviseljem a tömegközlekedés hátrányait, vesződségeit. Aki közlekedett huzamosabb ideig busszal, aztán autóval, az tudja miről beszélek.) De még ezzel együtt sem érjük el egy panellakás költségeit. Jónéhány ilyen témájú beszélgetésen túl azt mondhatom, hogy egy panellakás havi szinten kb. minimum 50, 60 ezer Ft-ba fáj közlekedési költségek nélkül. Természetesen ez lehet kevesebb is, de úgy vélem ez lehet az átlag. (A villamosenergia felhasználást tekintve pedig azt hiszem nincs nagy különbség, hiszen bármelyik háztartás, legyen az panelban, vagy kádárkockában, könnyen juthat olcsó, gazdaságosabb elektronikai termékekhez, akár mosógép, hűtő, akár tévé az illető. Egyéni beállítottságtól függ minden család villamosenergia fogyasztása.)

Itt kell hozzátennem, hogy én is laktam panelban is és magas belmagasságú polgári lakásban is, és bizony téli viszonylatban csak a gázdíj elérhette az 50 ezret havi szinten. Úgy tudom, hogy Mo-n minimum 800 ezer, 1millió család él panelban. Ne felejtsük el, hogy a panelprogram ellenére ezeknek a házaknak java része még mindig nem hőszigetelt, tehát az ezek felfűtésére használt energia sem kevesebb, ezek környezetszennyezése sem mérsékeltebb kádárkocka társaikénál. Sőt, ha a mennyiséget vesszük alapul, akkor azt kell gondoljam, hogy a társasházak, panelházak, egyéb gázzal fűtő épületek környezetszennyezése nagyságrendekkel nagyobb, mint kádárkocka társainké. Emez kádárkockák java része ugyanis fa fűtéssel rendelkezik, és az ugyebár, annak ellenére, hogy legegyszerűbb formájában, tehát sima kályhafűtéssel értve környezetszennyező, mégis megújuló energiaforrásnak számít. Biztos vagyok benne, hogy a társasházak, panelházak, intézmények, közintézmények nagyteljesítményű kazánjai, sokkal több mérgező égésterméket nyomnak ki a légkörbe, mint a kádárkockák. És azért azt is ismerjük el, hogy a köz, és egyéb intézmények sincsenek hőszigetelve, hiszen 90-95%-uk abban az érában épült, amikor nem volt kitétel a környezetvédelem és energiatudatosság. Mint ilyenek, olyan hatalmas mennyiségű energiát emésztenek fel pazarlóan, amihez mérve a kádárkockák felhasználása elenyésző.
Ez szubjektív vélemény ugyan, de azt hiszem nem áll messze az objektivitástól.

 Valamiért megint az az érzésem az ilyen és ehhez hasonló cikkek olvasása nyomán, hogy a magyar politikusi, közgazdászi, általában vett értelmiségi (ha, klasszikus értelemben, van ilyen ebben az országban) réteg tagjaiban még mindig nem tudatosult, hogy a vidéket nem leépíteni, hanem fejleszteni kell, ugyanis ez a záloga a magyar gazdaság megerősödésének, a társadalom ama hatalmas hányadáról nem is beszélve, akik vidéken élik, vagy képzelik el mindennapjaikat.
Talán véletlen, hogy csak Budapestről kb. ötszázezer(!) ember költözött ki az agglomerációba, vagy el a városból az elmúlt 20 évben?

. 

Szobák kialakítása 2

 Még a nyílászárók cseréje előtt „aljzatcserét” hajtottunk végre. Már ha szabad így fogalmaznom. Végül is csere, hiszen a régi aljzatot megszűntté tettük, s új aljzat került kialakításra.

Legelőször is a tönkre rohadt hajópadló maradványok kihajigálása után 20 cm mélységben kilapátoltuk a homokot és a földet a szoba aljából. A 20 cm mélység a fal szigetelésének magasságától értendő.

Aztán előkészülődtünk,

 és kezdődhetett a nagy meló. Először is egy 10cm vastag betonréteg lett betöltve a szobába.

A beton megkötése után kőmíjes barátom ráolvasztotta arra a bitumenes vízszigetelő réteget úgy, hogy a szélét a falnál a fal szigetelésével hozta egy szintbe. Erre egy 5cm vastag hungiréteg (hungarocell táblák) került, amit végül aztán párazáró fóliaréteggel takartunk be.

S végül még kapott a szoba egy 10cm vastag betonréteget zárásképp. Ezzel aztán végleg kialakult az új aljzat.

Folytatódhattak a további munkálatok.

Nyílászáró - ablak

 Egyre több helyen olvasok az ablakok fontosságáról. Azon belül is arról, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie egy modern, szép, az energiatakarékossághoz jócskán hozzájáruló ablaknak, ablakrendszernek. 

Ugye van itt egy probléma, mégpedig a hőveszteség. Egy ablaknak amellett, hogy sok fényt ereszt a lakásba, a lehető "legjobb" módon hőszigetelőnek is kell lennie. Egyre több fórumon olvashatunk arról, hogy itthon erősen fontolgatják, hogy csak passzívházak épülhessenek, amik a legszigorúbb energiatakarékossági elveknek felelnek meg. (Ha jelenlegi kormányunk ezt fontolgatja, akkor valószínűleg ez bevezetésre is kerül...) Ennek megfelelően érdemes olyan termékeket keresni, választani, amelyek passzívház mínősítésűek.

Manapság már elérhetőek a 3 rétegű hőszigetelő ablakok is, és van olyan rendszer is, ami egy speciális bevonatnak és kialakításnak köszönhetően több energiát spórol meg, vagy inkább hoz be a lakásba, mint amit elveszít az üvegfelületen keresztül. Mi emez rendszerhez nem rendelkezünk elég anyagi forrással, ezért egy sokkal könnyebb, de járható utat választottunk - a környékünkön körbejártuk az összes "lomizót". Az ellenérzések ellenére azt azért tudni kell, hogy időnként valódi kincsekre bukkanhatunk e helyeken. Ráadásul fillérekért. Mint ahogy mi is sikerrel jártunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy párom unokatestvére talált rá azokra az ablakokra, amiket aztán megvásároltunk. A lomis Ausztriából, egy felújított épületből hozta el ezeket. Az ablakok tölgyfából készültek, kétrétegűek, hőszigeteltek és a külső felük alumíniumborítású, ezáltal sokkal ellenállóbb a külső mechanikai hatásokkal (jég, eső, napsugárzás) szemben. És mindkettő sérülésmentes olyan szinten, hogy még karcolás sincs rajtuk. Nem tudom, hogyan bontották ki őket, hogy ilyen jó állapotban maradtak, de a lényeg, hogy nekünk tökéletesen megfelelnek, sőt! A méreteik pedig majdnem azonosak a régi ablakokéval. Mindösszesen 4 cm-rel kellett szűkíteni az ablaknyílás szélességét, míg a magassága ugyanaz. Bár ez nem igaz. Az új ablakok magasabbak a régieknél 16 cm-rel, de a végső kialakításnál ez szerencsénkre és előnyünkre vált. Hogy miért? Mutatom - 

Az első képeken remélem jól látható, hogy a mi házunkon is az a tipikus három osztatú, dupla ablak volt beépítve, mint megannyi kádárkockán, és ami az elmúlt 40 évben kissé elöregedett és tönkrement. Komolyabb esőzések esetén befolyt az esővíz, komolyabb hőmérséklet változások esetén pedig állandóan bepárásodott, és hát a hőszigetelése egyenlő volt a nullával. 

Ja és ráadásul tetézendő a dolgokat, gázkonvektorokkal fűtötték a helységeket az előző lakók. A gázkonvektor pedig a leggazdaságtalanabb fűtőtest. A megtermelt hőmennyiség minimum felét kiontja a szabadba, ezért tipikus látvány, amikor télen elmegyünk egy parapetes ház, vagy lakás mellett, hogy a parapet szinte "füstöl", annyi meleget nyom ki a szabadba. Nem valami faxa! Arról meg nem is beszélve, de ez gázkazánok esetén is így van, hogy abban a pillanatban ahogy leáll a fűtés (mert ugye szabályozva vagyon), azonnal hidegérzetünk lesz. Nem a semmiért, jelentem... 

Szóval ezeket a régi, rossz ablakokat szépen kibontottuk.

De előtte még leszereltük a konvektorokat, a parapet helyét pedig kitöltöttük hőszigetelő anyaggal, egész pontosan üveggyapottal, és befalaztuk. A konvektorokat óvatosan bontottuk ki, így a parapettel együtt értékesíteni tudtam a vaterán (30 eze' mingyá vissza is jött!). 

Az eredeti terv az volt, hogy az ablakok felső részét bennhagyjuk, mert tetszik, hogy a redőny egyrészt fa, működőképes, és rejtett, azaz kívülről nem látszik a redőnydoboz. Belülről igen, de az kit zavar, dekorációval eltakarható. Két dolog miatt azonban mégis kibontásra került a régi redőny. Egyrészt, mert nagyon nem energiatakarékos, a benti hő talán legnagyobb része ott megy el, másrészt meg, mert az is ramaty állapotban volt, mint az a bontáskor kiderült. Kissé elszontyolodtunk, mert redőnyt mindenképpen akartunk árnyékolás miatt. Ráadásul maguk a redőnyök jó állapotúak, használhatóak. Miután megérdeklődtük, hogy mibe fájna új redőnydobozokat csináltatni, vagy csinálni, úgy döntöttünk, hogy új műanyag redőnyöket szereltetünk fel. Bár ez nekem nem tetszik, mert műanyag, de belementem. Végül is az eredmény nem lett olyan rossz, már csak attól tartok, hogy az első jégverés mit fog művelni a redőnyökkel. És hogy mi volt a szerencse? Mint említettem, az ablakok 16 cm-rel magasabbak elődeiknél. Ezért az ablakok felső felére, és nem a tetejére szereltük az új redőnydobozokat, így az ablakok helyükre tétele után tökéletesen passzoltak az eredeti keretbe úgy, hogy a dobozokat egyáltalán nem látni az utcafront felől, mert a "szoknya" takarja azokat. Tehát nem csúfítja el az utcafronti ablakok képét a gyönyörű, fehér, műanyag redőnydoboz.
Maga a szoknya egyébként egy tömör beton áthidaló az ablakok felett. - Az ablak felett két áthidaló van beépítve függőlegesen egymás mellé, amik közül az egyik ( a külső) a másikhoz képest el van csúsztatva, pontosabban le van csúsztatva, és pontosan az a funkciója, hogy takarja kívülről a redőnydobozt, azaz az ne legyen látható.

Az új ablakok dupla osztatúak, keskenyebb része csak nyitható, nagyobbik fele viszont bukó-nyíló.
Sok helyen néztünk nyílászárókat, mint ahogy azt egy korábbi posztban már említettem, de ebben az árfekvésben természetesen sehol nem találtunk. És komolyan gondoltam, hogy a lomisoknál néha kincsekre lelhet az ember. A két 155x147-es, sérülésmentes, tölgyfából készült, külső felén alumínium bevonatú ablak ára ugyanis mindössze 30 eze' forént. (A kettő együtt!)

Az eredeti fa redőnyök egyike eladó! Jó állapotú és működőképes. Azért csak az egyikük, mert a másikat a cserépkályhát építő mester megvásálta. (Újabb 10,000 visszagyütt!) Mérete 150x150 - leengedett állapotban.

Födémszigetelés - dilemma

 Komoly dilemmához érkeztünk a felújítás során. Több más dologgal együtt ez is menet közben merült fel, az eredeti tervek közt nem szerepelt.

Most, hogy a szobák glettelése zajlik, egy barátunk tette fel a kérdést miért is nem gipszkartonozzuk a plafont. Szigetelés szempontjából is jó, sőt egyenes, könnyen kezelhető felületet képez a plafonon. 

Korábban is szóba került már ez a lehetőség, de mindig elutasítottam. Bár köztudottan a kádárkockák nem arról híresek, legalábbis azok, amelyek fafödémmel rendelkeznek, hogy szép sima plafonjuk van. A födémek deszkázata nem egyforma, huplis, hullámos felületet képez, ami az idő múlásával kicsit még jobban megereszkedik. Ez könnyen észrevehető is meg nem is. Attól függ mire figyelünk, ha belépünk egy kádárkocka valamelyik helyiségébe, észrevesszük-e a hosszabban - rövidebben futó apró repedéseket, enyhe hullámokat. Szóval ezért valóban jónak tartanám a gipszkarton megoldást. Ráadásul a gipszkarton felerősítéséhez szükséges fák és profilok közé 2, 3 cm vastag hungarocell táblák ragaszthatók, ezáltal a födém hőszigetelése is sokat javul. Újra elgondolkodtunk hát ezen az eshetőségen..., és újra elvetettük. Némi kutatás után utánaszámoltunk mennyibe is fájna ez a módszer. Nos szobánként gipszkartonnal, profilokkal (u alakú és L alakú), hungarocellel, párazárófóliával, és a távtartó lécekkel együtt kb 35 - 45 ezer Ft-ra jönne ki. Szobánként! Meg kell említenem, hogy a párazáró fóliára azért lenne szükség, mert a lakás felől felszálló meleg levegő, és a padlástér felől lefelé nyomuló hideg levegő párásodást idézhet elő a födémen. Az a baj, hogy a fólia felrakása esetén is párásodás alakul ki. Ami ugye nem tesz jót a faszerkezetű födémnek, hiszen idő előtti elöregedést okozhat, így sokkal rövidebb élettartamúvá lesz a födém. 

A mi esetünkben viszont, ahogy egy korábbi posztban már említettem, a padlás be van öntve 4 cm vastagságban perlites, hőszigetelő betonnal. Tökéletes alap a kőzet, vagy üveggyapot leterítéséhez. Újabb számolgatás és utánajárás után kiderült, hogy ez a jobbik megoldás. Összességében 60 000 Ft ára gyapottal befedhető az egész padlástér. Az egész! Ezáltal az egész födém (a mi esetünkben ez 80 m2) egyforma hőszigetelő réteget kap. Mi nem használjuk a padlást, tehát nem zavaró, hogy nem lesz rajta pl. OSB lap, vagy egyéb más a járást segítő réteg. És mivel fölülről lesz szigetelve az egész födém, ezért nem fog kialakulni párásodás sem. És a gyapot sem rendelkezik hatalmas fajsúllyal, tehát nem terheli a födémszerkezetet fölöslegesen. 

Igazából akárhány fórumon és szakoldalon néztem utána mindenhol ezt a megoldást ajánlják, és részesítik előnyben. És mi is ezt választjuk, anyagiak okán is, de szakmai szempontból is.     

Kádárkocka

Időszerű kérdés – hőszigetelés

 

 Azért kezdem e blogot, mert szeretném többek közt bemutatni a házunk folyamatban lévő felújítását, átalakítását, modernizálását. Sőt szeretném, ha hozzászólnátok és megvitatnánk egy egy lépés helyességét, hiszen – több szem többet lát, több tanács és több vita pedig több eredményt szül!

Szóval hőszigetelés. Abszolút időszerű téma, bár mikor nem az? Itt most inkább a 30, 40 éve használatban lévő lakóházakról szeretnék szólni, hiszen azért is érint engem mindennapi szinten ez a kérdés, mert négy éve vagyok  felerészben, párommal együtt pedig teljes egészében tulajdonosa egy 36 éves családi háznak. 

Ez egy téglaház. Szerencsére, bár a tömésházak jobb hőszigetelők, csak az a baj velük, hogy az elmúlt 50, 60, 100 évben nagyon elhanyagolták őket. Szóval a miénk egy téglaház abból a qrva szép szocilista kocka fajtából, amint az látszik.

Az előző tulajokról azt tartották a falubeliek, hogy nagyon precíz emberek, akik nagyon odafigyeltek a lakókörnyezetükre és a házra. Háááát...

  

A ház megvásárlásakor pl. így nézett ki az udvar:

 Rozoga vasból és drótból tákolt kerítés. A képen éppen nem látszik, de az udvar gyakorlatilag teljesen be volt lakva, hogy ilyen csúnyán fogalmazzam, sok tikok által. Amint az kivehető, vagy 20, 30 m méterbe vágott fa a kerítések mentén, ill. volt még egy kukoricagóré és egy közel 20 nm-es faház csurig tele vágott fával. Ezeket azóta elbontottuk. A hozzátartozó telek pedig évről évre beültetve kukoricával, ill. egy nagyobb konyhakerti rész is volt (ma is van, csak kisebb és "kultúráltabb"). Egyébként érdekesség, hogy ugyan tele voltak fával, ennek ellenére egy kis sparhelt kivételével mindenhol gázzal fűtöttek. Az a kis sparhelt pedig ugye csak a konyhájukat fűtötte (bár jó meleget csinál, csak hamar leég, a meleget pedig nem tartja meg, hanem azonnal kihűl). Elmentek az erdőre fát szedni, azt eladták, majd az árát gázfűtésre fordították... Hát nem tudom, hogy ez a felállás a kényelmesebb-e, vagy ha összehasogatják a fát, és fűtenek egy központi fűtésrendszerrel. Persze ahhoz ki kellett volna építeni. (Bár megtehették volna, mégsem...) 

Azért nekünk "szerencsénk" van abból a szempontból, hogy az előző tulajoknak volt annyi eszük, vagy igényük, hogy a padlásteret teljes egészében beöntötték hőszigetelő betonnal kb 3, 4 cm vastagságban. Rengeteget számít mind télen, mind nyáron, hiszen télen a felfelé igyekvő meleg levegőt visszatartja, nyáron pedig a hihetetlen padlástéri hőséget nem engedi a lakás felé, tehát külön klimatizálásra nincs szükség. Ami ugye erősen pénztárcakímélő. Szóval nagyon hasznos. A probléma csak azzal van, hogy az épület fafödémes, és bár ez a hőszigetelő beton nem ugyanazzal a fajsúllyal bír, mint az alapozáshoz stb használt beton, de mégis valószínűleg jobban terheli a födémet, mint ahogy azt kéne! Márpedig a régi családi házak padlásainál több dologra is ügyelni méltóztatik!!

A födémre elhelyezett hőszigetelő anyagok önmagukban nem alkalmasak arra, hogy azon járjanak vagy nehezebb tárgyakat is elhelyezzenek rajta. Az általában kis teherbírású – gyakran faszerkezetes – födémek a további terhelést nem bírják, ezért a járófelület képzésére általánosan elterjedt 5 centiméter (sima) betont sem lehet ráhúzni.

Ám szerencsére hőszigetelő anyagok választékában találhatunk többféle olyan megoldást, melyekkel a födém hatékonyan, gazdaságosan, sőt, házilagosan is szigetelhető, miközben a padlás tároló funkciója is megmarad. Ezek rendszerint faforgács lap és terhelhető polisztirolhab hőszigetelő anyagok kombinációi. A vékony teherelosztó faforgács lap megvédi a hőszigetelést a mechanikai hatásoktól, maga a hőszigetelés pedig télen és nyáron egyaránt kellemes klímát biztosít a lakásnak. A legtöbb hőszigetelő rendszer csaphornyos élképzéssel készül, így pontos, hézagmentes illeszkedést biztosít.
Mint arról már szóltam, a hő fölfelé terjed, így egy négyzetméterre vetítve a födémen, a tetőn keresztül távozik a lakásból a legtöbb hőenergia. Éppen ezért ide mindig vastagabb hőszigetelést kell tenni, mint a falakra. A javasolt U=0,2 W/m2K hőátbocsátási értéket 16-18 centiméter vastag hőszigeteléssel érthetjük el, a födémtől függően. A hőátbocsátási tényező egyébként azt az energiát mutatja, ami a (födém)szerkezet 1 négyzetméter felületén 1 fok hőmérsékletkülönbség hatására a szerkezeten áthalad, és minél alacsonyabb ez az érték, annál jobb egy szerkezet hőszigetelő képessége.

Tehát nálunk ez megoldott valamelyest, de közel sem kielégítő, ezért a közeljövőben korszerűsíteni kívánom ezt is. Pláne, hogy a tervek szerint a padlástér egy része használatba lesz véve.