Sövény 2. etap

 Tavaly ősszel ígértem egy kíméletlen posztot az idei tavaszra sövény ügyben... tavaszra... A sövény ügyében, ami szépen növöget.
Őszintén szólva kissé meglepett, mert ugyan e helyütt már próbálkoztam korábban is telepítéssel, de teljesen sikertelenül. Igaza volt Piszkének, " gyökereztető hormonpor, nagy jóság..."  

Már tavasszal, az első hajtások megjelenésekor megörültem, pedig akkor még oskolában voltak fagyalék. Aztán, amikor kivettük őket, láttam, micsoda komoly gyökérzetük alakult ki. Többségüknek akkora volt már, mint az öklöm. Akkor már kezdtem sokat várni a kis növénykéktől.
Kb 15 méter hosszan ültettük el őket, egy sorban. Vagyis cikk-cakkban, na. Meg egy jó adaggal ültettem még a fenyő oskola mellé is.

A fenyők mellettiből egyetlen árva fagyalka maradt, mert az egyik falubéli cimbora nagy buzgóságában, hogy segítsen kicsit, gondolta lekaszálja a kerítésen kívül található telekrészt...  Szomjas nem volt... Örülök, hogy a fenyő megmaradt... Szóval abból a csokrétából mindössze egyetlen egy élte túl a megpróbáltatásokat. Hogy csinálta örök rejtély marad. Valamiért a Mátrix című filmtrilógia legismertebb képsorára asszociálok, amikor a főhős, ugye, lassított felvételen hanyatlik, s kerüli el a gyilkos ólom tölteteket... De a lényeg, hogy él!
Az udvaron belül is telepítettünk egy sort (ugye egyértelmű, hogy cikk-cakkban) Szomszédúrék felől. Ott a ronda drótkerítést szándékozunk kiváltani vele. Azonban ahhoz, hogy sikerrel járjunk, vagyis a fagyalok sikerrel nőjenek, óvintézkedéseket kelletett foganatosítani. Brúnó, ugyebár, azon kerítés mellett halad napjában többször is, amikor szemre vételezi a birtokot. Ezért elővigyázatosságból a fagyalsor elé csirkehálóból telepítettem rögtönzött kerítést.

Nem szép, viszont praktikus. Brúnó az első perctől kezdve, mintha mi sem történt volna, az mellett halad őrjáraton.
És fagyalék köszönik szépen, jól érzik magukat!

Nemrég lebontottam az ideiglenes kerítést, hogy kigyomláljam fagyalék helyét. Titokban ezt a munkafolyamatot is figyelmes szemek követték. :D

Imádom a Pöcsöst!! 

Az udvaron kívüli, legalábbis egyenlőre kívüli, sövény még szebb. Szemmel láthatóan nagyon szeretik a félárnyékot. 

Nem a háttérben! Az elöl elhelyezkedő sort kell figyelni! A hátsó Szaszasszony paradicsomosa.

Nyár elején már egyszer visszacsipkedtem a friss hajtásokat, amit a mai nappal újra ismételtem. Ezáltal elérem, hogy ne csak nőjenek, nyúljanak, de terebélyesedjenek is. 

Oszt egyenlőre így.

Imikék

Bár ma pont trutymó üdő vót, azér' megosztom a hétvégi hangulatjavító képeimet, amiket a brendnyú telefonomma csinyátam vót.

Kis Imikék má gyünnek, oszt győjtik, amit tunnak.

Sövény

Rég jelentkeztem... Mondhatnám mentségképpen, hogy annyi a dolgom, hogy nincs időm posztolni, (nem tudom mi történt, de rengeteg ember szeretne bútort felújítani... ), de úgy döntöttem, hogy mondom is. Izé, írom is. Na, de a sövény...

 Eddigi "fain" kis életem folyamán kétszer telepítettem nagyobb mennyiségű sövényt. És egy ízben csak pár tövet. 

A legelső esemény még a szülői házhoz kötődik, ahol is édesapámmal telepítettünk fagyal sövényt. Az eljárás menete az volt, úgy 20 éve, hogy apu beszélt valamelyik cimborájával, akinek már volt sövénye, és az illető elárulta a tutit. Ennek megfelelően egy tavaszon autóba ültünk és elhajtottunk egy közeli diszkont üzlethez, ahol egy elhanyagolt részen egykori térelválasztó elemként vadult a fagyal. Nosza lemetszettünk belőle egy jó vödörre való, kb 30-35 centi hosszú, már fásodott szárú ágakat. A nagyon hosszú, akár méteres ágakat sem hagytuk ki, azokat elvágtuk három felé. Aztán a szerzeménnyel hazatértünk fülig érő vigyorral az orcánkon, miszerint ingyen lesz faxa sövényünk. Arra már nem emlékszem, hogy vízbe tettük-e az ágacskákat. Csak arra, hogy a házunk előtt a néhány évvel korábban befejezett építkezést és tereprendezést követően egy frissen, építési törmelékkel és földdel feltöltött terepre szántuk a sövényt kerítés gyanánt. Emlékszem egy ásó segedelmére. Az ásót a földbe szúrtuk, s az ezáltal keletkezett finom "repedésekbe", hézagokba dugdostuk bele az ágacskákat. Semmi varázsszert nem használtunk. Egyszerűen ledugdostuk őket, persze tudományos formában, apu erre mindig adott :) , azaz a töveket két sorban, szigorúan 30 centire egymástól, és cikk-cakk alakzatban. Illetve de, mégis használtunk egy varázsszert, a centipétert. Ezek után már csak öntöztük, szinte napi rendszerességgel a leendő sövényt, ami szépen, lassan gyökeresedni is kezdett. Ezt jól mutatta az újabb rügyek, majd kis ágkezdemények, levélkék megjelenése. Amikor egy-egy ágacska úgy 10 centinél magasabbra kezdett volna nyúlni, egyszerűen kicsíptük belőle a legújabb hajtáskezdeményt. Így arra sarkalltuk a kis növénykéket, hogy erősödjenek, terebélyesedjenek.

A második esetben egy építési telek (saját) utcai és szomszéd felőli kerítését oldottuk meg. Az eljárás ugyanaz volt, mint a legelső esetben, annyi különbséggel, hogy azt már egyedül telepítettem. Mindkét sövény beváltotta a hozzá fűzött reményeket és gyönyörűen funkcionálnak.
Egy valamit azonban hozzá kell fűznöm a fagyalhoz. Szinte minden fórumon felhozzák, hogy örökzöld. Nos, én ezt cáfolom, bár nem teljes meggyőződéssel. Tényleg sok helyen láttam már télen is zöldellő fagyalt. Ellenben nálunk nem az. Hogy miért? Két dologra tudok gondolni. Vagy azért, mert völgyben élünk, így a fagyal is, és a télen lehúzódó, itt lent a völgyben megrekedő fagy miatt dobja le a lombozatát, vagy az ültetési eljárás folyományaként teszi ezt. Nem tudom. De talán az előző feltevés a helyénvaló, hiszen nagy hidegben fagyási sérülések látszódnak a növényeken, amik azonban a tavaszi napsütés első sugaraival azonnal semmivé foszlanak, és ezer meg ezer szám jelennek meg az apró, életerős rügyek, amik néhány nap, hét leforgása alatt zöldbe borítják újra a növényeket. Szóval no para, csak hát azér' télen is élvezném kicsit a zöldet. Ja, tudom, utazzunk el Új-Zélandra...

Harmadik esetben itthon ültettem néhány tövet a kerítés mellé. Az volt a szándékom, ide s tova már 8 éve, hogy a jelenlegi csodaszép szoci fémkerítésünket váltsam le vele. Azonban Brúnó, aki időközben ideköltözött hozzánk, a kerítés mentén jelölte ki az útvonalat, amit naponta többször is bejár hol egyik, hol másik irányból, s így az útjába eső növényeket nemkívánatosnak ítélte, amiket aztán rövid úton el is távolított. Íly módon mindösszesen 6 tő, 6 növény maradt meg az utcafronton a Vilmoskörtefa társaságában.

metszés után

Ma már tudjuk, hogy a sövény és a fa együttesen fain kis árnyékot ád Őkutyaságának az feje fölé, csökkentve ezáltal az Nap melengető nyári sugarinak kártékony hatását. :D

Tehát a 6 növény élete így megmagyarázódott. :D
Amint az egyik fenti képen is látható, ez a néhány tő egy sorban maradt fenn, és mégis ugyanolyan burjánzó, és gyors, nagy növésű, mint két sorba ültetett társaik. Ezidáig úgy gondoltam, egy húsz éves tapasztalat folyamán, hogy a fagyalt két sorban köll elültetni, mer' csak. Azonban ez az egy sor cáfolja ebbe vetett hitemet. Utána is gúgliztam, oszt találtam is rá magyarázatot. De ettől függetlenül én megmaradok a jól bevált két sorosnál...
Ezt a néhány tövet hagytam megnőni kissé, úgy addig, míg az ágak elérték a fa magasabb lombkoronáját, oszt néhány héttel ezelőtt megmetszettem. Újra a már fásodott ágacskákat részesítem előnyben, de most a telepítés során hagytam benne fás szárú, de zöldben végződő ágakat is. A hosszabb ágakat megint csak két, három felé metszettem el, így kaptam két diszperzites vödörre való ágacskát.

Természetesen a kiválogatás szigorú feltételekkel, szigorú ellenőrzés mellett zajlott.

Az ágak tehát vízbe kerültek, ahol is szívták magukat néhány napig. Aztán a sövény, mely most a telek felőli oldalra van szánva, helye kijelöltetett, majd felásatott. Úgy döntöttem, miután több helyen is olvastam, meg hát más növényekkel is így szokás ugye, hogy most megdolgozott, megmozgatott földbe ültetem. 

Legalábbis egy részét, hiszen most nem kell közel negyven méteren telepíteni. A többi rész léckerítéssel van tervezve.
A terep előkészítése után vetettem be a varázsszert, amiről több felől hallottam, és olvastam, s úgy döntöttem idén kipróbálom.

Minden kis ágacskát ebbe a gyökereztető hormonporba mártottam, s úgy tettem a földbe.

Természetesen két sor, cikk-cakk. :D
Néhány sort ültettem a kiskert szélére is.

 Erősen kíváncsi leszek az eredményre. De, hogy biztosra is menjek kicsinyég, ültettem jó pár ágacskát "konténerbe", azaz virágládába is. Ja, meg a fenyőoskola mellé is ültettem ágacskákat, hátha.

Oszt akkor tavasszal majd jön a beszámoló az eredményről. Akármilyen is legyen az. Könyörtelenül. 

Gasztro Gandalf

Gombavacsora és gombareggeli, avagy a gyilkos galócák támadása

 Manapság egyre több szezonális jellegű ételt fogyasztunk, hiszen minden érik a kertben az uborkától a spárgababon át a cukkiniig. Tegnap pedig ihletet kapván készítettem egy kis gombavacsorát, amit most jól posztolok is. 

Hozzávalók -

• paradicsom
• paprika
• tojás
• majomméz
• tejföl
• saó
• jófajta füstölt kolbi
• egynémely fűszerek, amiket én most szándékosan nem használtam, de ízlés szerint bárki bármit beletolhat

Első lépésként jól megfőztem és jó keményre a tojásokat. Igen, az egyik kirepedt, na és!? 

Aztán, miután kihűlt kicsit, félbe vágtam őket...

... és a sárgájukat kipiszkáltam egy mélyebb forma tányérba. A sárgát összezúztam vellával, oszt majommézzel, meg tejfellel, meg csipet saóval jól elkevertem vala. Mikor krémszerűvé vált az állaga, akkor apró kockákra vágott jófajta füstölt kolbit kevertem még hozzá. 

A kikevert krémet visszatöltöttem a félbe vágott tojásokba, és a karikákra vágott paprikával díszítettem vala az edényt. Na jó, a tányért.

Ezek után félbe vágtam a paradicsomokat is, oszt ráfordítottam őket a tojásokra. Tejföllel pedig bepöttyöztem a kalapokat.

Egyszerű és szezonális jellegű vacsoraként tálalva pedig így mutat:

És még maradt belőle ma reggelire is. Na??

Hatalmas aranyos

Pille

 Épp csak hazaértem néhány perce, amikor ő fogadott a kertkapu mellett a kis sziklakertben.

Viszonyításképpen mellé (majdnem :)) lógattam a kulcscsomómat. A szárnyfesztávolsága 15-20 centi körül lehet, ha repül. Így alapjáraton kb 10 cm. 

Ki tudja, hogy ez mi ez? (Na jó, tudom, hogy pille, de melyik?)

A pampák királya (?)

 Kertünkben járva-kelve tettem e felfedezést. Na, jó, kis túlzással élek, hiszen már messziről virít. 

Ez egy "rápce", ahogy mifelénk az öregek mondják.

Elgondolkodtam, vajon mi az összefüggés közte és a következő képek szereplői között? 

Lehetséges, hogy ezek a kis röppentyűk, hálából a téli koszt és kvártély fejében, megsúgják mi a tutti a közeljövőnket tekintve?? :D 

... Most már csak azt nem tudom, termesszem, vagy sajtoljam? Vagy kereskedjem? Vagy...

Vagy más gyümölcsöző üzletág után nézzek? 

Meggyözön...

Almaözön...

 

"Itt van az ősz, itt van újra, szép, mint mindig énnekem..."

 Itt van, eljött, itt van újra! Talán a hangulata, a színei sokfélesége miatt, de ez a kedvenc évszakom. És, hogy eljött, annak első csalhatatlan jelei mutatkoznak.

Először is, hogy Ősz-Autumn bejegyzései újra sokasodnak a Szosöl Médiában. :)

Másodszor, hogy tegnap szinte egész nap lassú eső áztatta kicsiny falunkat, s ma a Nap sugarai próbálnak áthatolni a felhők "fátyolán".

Aztán, hogy "sárgul mán, a kukoricaszár...", és, hogy kiskertünk lassan kiürül, már csak a paprikák, paradicsomok, és a zöldségek tartják magukat...

És csalhatatlan jelek, hogy a gyümölcsök lassan beérnek.

 

A rózsák is még széplenek...

De a gyümölcsök lassan tényleg beérnek...

 

 

Hát így...