Vendégség politika

 Az úgy volt (van), hogy évek óta minden nyáron menetrendszerűen megjelennek nálunk azok a kis vendégek, akiket sok helyre kívánunk, de a házba, lakásba a legkevésbé. Jah, egérékre gondolok. 

Volt olyan évünk, amikor nyolcat(!) fogtunk. Mi, mer' az azóta eltűnt Kamikaze nem volt hajlandó foglalkozni velük. Kis korában fogott jó párat, de erről a szokásáról a későbbiekben letett teljesen. Úgyhogy maradtunk mi, meg a ragasztó. Tudom, nem a leghumánusabb megoldás, na de az egérfogó igen?? 

Szóval, miután az elmúlt héten mindjárt kettőt is sikerült megfogni, felfigyeltünk arra a nem elhanyagolható tényre, hogy valamiért bemásznak a hátsó öveg ajtóra épéntett szúnyoghálós ajtó alatt. Eddig ezt nem tették, mert nem volt helyük hozzá, de újabban valahogy ismét utat találtak maguknak. Miután Bumi rendszeresen jelezte a helyet, ahol közlekednek a kis rohadékok, találtunk egy üreget. Az ajtó alatt... 

Aztán azt is észrevettük, hogy minden nap kisebb, takaros kis föld, és törmelékkupacot ürítenek ki magunknak a lakásfoglalók. Igazából az én trehányságom, hogy eleddig nem dolgoztam be semmiféle anyaggal azt a rést. Gondolhattam vón, hogy hamarost megtalálják valami kis dögök. Ezért első lépésként felöntöttem vízzel a kis barlangot, ha van valaki odabenn, akkor bújjon elő.  

De nem volt, így kezdődhetett a munka. Kiderült mire jó az évek óta stagnáló, flexibilis ragasztó. 

Kicsit darabos már, de azért pompásan felhasználható. Főleg, ha van kéznél egy használaton kívüli virágcserép, meg egy kis kerítésdarabka. Ez utóbbiak mozsárként működtek közre. ( És igen, az ásót kicsit szétzúztam...) Meg a ragasztó darabjait is a rögtönzött mozsárban.  

Némi víz hozzáadásával aztán jó "májjjasra" kevertem, hogy egy örökbecsűt idézzek, oszt a kőmíjes kanalam segedelmével felhordtam a masszát a területre. 

Emígyen hermetice elzárásra került a kialakítandó kis lakás a nagy lakás alatt. 

Oszt még kérdezhetné a nyájas olvasó, hogy mi célt szógál a szúnyoghálós ajtó alsó feliben felerőséntve a négy palló? Hát, kérem szépen, az azé' van ottan, mer' Bumigugya rendszeresen jelzi "kopogással" (ugye tudjuk milyen is az egy gugya résziről) belépési, vagy átal haladási szándékát. Átal haladási igen, mer' rendszeresen csupán azé' folyamodik bebocsáttatásért, me' így hamarabb átér a bejárati ajtóhó (ahun is meg ki kell bocsájtani ütet), mintha megkerülné a házat... Azé nem egy elveszett személy, na. 

Tolóajtó

 Pár hete, amikor komolyabban kezdett el sütni a napocska, elhatározás született, miszerint az eddig a konyhától elválaszthatatlan spájzot elválaszthatóvá kell tenni. 

Az eredeti, hagyományosan nyitható ajtótól azért vagyunk kénytelenek eltekinteni, mert egyszerűen túl sok helyet foglal el, és kevésbé praktikus is. A konyhából a spájzba lépve szembe találjuk magunkat a kombi hűtővel. Ezért egy hagyományos ajtó a nyitásakor valószínű elérné azt, de más problémák is fennállnak. Ha ugyanis az ajtót jobbra nyitom, akkor az északi falra simul az istenadta és gyakorlatilag eltakarom az ablakot, ami a természetes fényforrás volna. És hát a vellankapcsoló is azon a falon van, tehát az ajtó mögé kerülne az is... Bár a fényprobléma könnyen kiküszöbölhető, hiszen ha kinyitom a hűtő ajtaját... 

(Erről jut eszembe egy kedves kis történet. Pár éve történt, hogy egy téli estén tekemeccs után hazavittem csapattársamat, és barátomat egy személyben, aki egy panelház negyedik szintjén éldegélt akkoriban kis családjával. Ahogy az autóval a ház elé kanyarodtunk azonnal feltűnt, hogy minden látható helyiségben égnek a villanyok, azaz a nappaliban, a gyermek szobájában, de a konyhában is. Mire István:

 - Most felmegyek és kinyitom a hűtő ajtaját. Ha ott is ég a villany, irdatlan perpatvart csinálok!!... :D)

... Ha balra nyitom, akkor meg nem tudok behatolni a spájz belsejébe, mert előbb a hűtőbe kéne belépnem ahhoz, hogy az ajtót betehessem, aztán tovább haladhassak a finom eperlekvárért ami a palacsintához szükségeltetik. Ez pedig egyértelműen fenntarthatatlan állapot, gondolom mindenki egyetért! Viszont a kis helyiséget mindenképp le kell választani a konyháról, hogy például, ha sütés, főzés esete forog fenn, akkor ne melegedjen fel, ezáltal a hűtő is gazdaságosabban működik vala. 

Tehát megszületett a döntés - tolóajtó. Anyagért nem kellett messzire menni, csak a pajtába. Ott ugyanis még akad bőven használható állapotú hajópadló, amivel például a terasz födémjét és az előteret is burkoltuk. Szóval felvettem a méreteket az ajtóhoz, aztán kiválogattam azokat a padlókat, amiket alkalmasnak ítéltem spájzajtóként funkcionálni. "Csokorba kötve", természetesen. 

Előkészéntettem a felhasználandó anyagot tehát, a szerszámokkal és a Meo-sal egyetemben. 

Állandó Meosom előre felkészült, hogy elüthesse az időt, ha én ismét valami komoly munkatempóra váltanék. Az idő elütésére szolgáló hasznosságot maga mellé, elérhető közelségbe készítette, amit egy gömb formájában ismerhetünk fel a képen.

Asztalos barátommal előzőleg megbeszéléseket folytattunk a kivitelezéssel kapcsolatban, ezért nagy nyugalommal láttam a munkálatokhoz. Ő előre el is készített nekem keményfából két sínt, amelyek közül az egyik az ajtót hívatott vezetni, a másik pedig magát az ajtó lapját hívatott tartani. 

Kölcsönadta a körfűrészét is, amivel könnyedén méretre szabtam a padlókat, és a bakon összeállítottam a leendő ajtót.

Aztán széthúztam és a falcokba végig enyvet töltöttem, hogy összeillesztés után többé ne jöjjön szét, és a padlólapok közt ne legyen hézag. 

Következő lépésként a hagyományos "Z" formát alkottam meg az ajtó belső oldalára, vagyis a padlók hátsó felére. Ez adja meg az ajtó végső merevségét és ez akadályozza meg, hogy az ajtó a későbbiekben eldeformálódjon. 

Aztán csavarokkal ráerősítettem a sínt az aljára, de szándékosan fordítva, hogy a görgőket ezáltal be tudjam süllyeszteni a sínbe mart mélyedésbe, így nem emelik olyan magasra az ajtót.

Ide a marásba kerültek a görgők.  

Ezek után felerősítettem az ajtót megvezető sínt a falra, az ajtónyílás fölé, és az ajtót a helyére illesztettem.

Az ajtó alján a sínt szándékosan hosszabbra hagytam. Viszont alulra a járólapra nem akartam sínt tenni, mert akkor szegélyt képeztem volna, ami viszont nem praktikus, mert egyrészt könnyű megbotlani benne, és mondjuk a hűtőt is nehéz átemelni rajta,ha valamiért szükséges volna. Ezért inkább két kis gumiharangot erősítettem a járólapra (lecsavaroztam őket), természetesen nem az ajtónyílásba, hanem a fal felőli oldalra, így azok is vezetik az ajtót gördülés közben, kivédve ezáltal, hogy az ajtó ide oda mászkáljon.

 A görgőket tekintve az volt a fő szempont, hogy kicsi legyen. Ezzel az a nagy problematika, hogy ekkora méretben és fix formában, azaz nem forgó görgő, mint mondjuk egy fotel esetén, csak műanyagot lehet kapni. Következésképp nagyon hangos gördülés közben, és mivel viszonylag kis méretű, ezért akad a járólap fugáiban. Sőt, szerintem hosszú távon a járólapnak sem tenne jót, ha ezek maradnának fenn. Ezért elhatároztam, hogy a görgőket kicserélem gumikerekűekre, amik nagyobbak ugyan, de pont ezért könnyebben "siklanak", és nem zajosak. A kivitelezést hamarosan megoldom, és akkor Update...:)

Maga az ajtó egyébként maximálisan bevált, hiszen a spájz végre leválasztható, nem melegszik, és nem bámuljuk a hűtőt főzés közben, mondjuk. És, mivel fenyő, ezért látványnak sem utolsó...

És a gyönyörűen sötétbarnára zománcfestett ajtókeret is szép fenyő burkolatot fog kapni.

Terasz beépítés, új bejárat

 Tavaly ősszel jutottunk el odáig, hogy egy régi nagy vágyunkat teljesítsük ismét. Úgy döntöttünk, hogy a lakás bejárataként szolgáló kis fedett teraszt beépítjük, s ezzel nyerünk egy valódi előszobát. A tervek már évek óta érlelődtek...

Sajnos az évről évre megerősödő gyönyörű futórózsát ki kellett vágnom ahhoz, hogy a munkálatokat elkezdhessük. Máshol talán új életre kelhet. Talán...

Komoly gondolkodás, és hosszas mérlegelés után álltunk neki az alapozásnak. Sokat tanakodtunk azon, hogy vajon a már meglévő betonteraszra építsük-e az új falat, vagy teljesen új alapot csináljunk-e neki? Nem  igazán tudjuk, hogy a meglévő beton milyen vastag, és ha arra húzzuk rá a falat elbírja-e a súlyt? Nem okoz-e a későbbiekben szerkezeti problémát? Végül aztán szüleink tanácsát is megfogadva, és kőmíjes barátunkkal is egyetértve az új alap mellett döntöttünk. 

Ahogy az első képen is látható, egy betonjárda halad a házzal párhuzamosan az udvar felé. Szerencsére a járda és a terasz alapja között hagytak egy durván 40 cm széles sávot, amit növényekkel ültetett be az előző tulaj is, és mi is. Így nem kellett betont törnöm ahhoz, hogy az alapot megáshassam. A talaj felső kb 30 cm-je laza volt, ezért könnyen ásható, de onnantól aztán szenvedtem vele rendesen. A talaj nálunk agyagos, ráadásul anno, amikor a terasz épült, jó keményre döngöltek mellette egy vastag réteget homokkal. Egy teljes napig ástam, és este fél 11 után fejeztem be a munkálatokat egy fejlámpával a fejemen. A fenti képen látható, az alapon keresztülhaladó cső egy régi vízcső, ami mára már ki van iktatva, úgyhogy kibombáztam a francba.

Az alapba beledobálhattuk a haszontalanná vált régi beton áthidalókat is.

Egy napos munka után aztán elkészült, s rögtön le is lett meózva.

Következő mozzanatként leszereltük a régi (aminek szép zöld műanyag hullámpala tetejét erősen megtépázta három éve egy jégverés), szögvasból készült építményt, majd lekerült a vízszigetelés, és épülhettek az új falak. A falazáshoz porotherm téglát használtunk.

Aztán nekiugrottunk az új lépcső alapozásának. Mivel egy elő tetőt is beterveztünk az új bejárat fölé, ezért úgy döntöttünk, hogy a lépcsőt is "átalakítjuk", és kihozzuk egészen a házfal utcai frontjáig. 

Betöltöttük, bevasaltuk, bezsaluztuk, megszemléltük.

Elfogadtatott, átvétetett.

A megfelelő famennyiség beszerzése után nekiláttunk sógorom vezérletével a terasz elő tetőjének megépítéséhez.

A félkész új terasz és a mini tüzéptelep.

A terasz mennyezetét 2 cm vastag hajópadlóval burkoltuk. A stáflizás is sajátkezűleg készült.

Sikerült a mesteremberek munkáját összehangolni, így az új ereszcsatornázás és a cserépfedés is gyorsan elkészült. Sógorom segedelmével sikerült ugyanolyan francia cserepet szereznünk a tetőhöz, mint ami a ház tetejének többi részét is fedi, így egységes maradt a tetőkép.

Tudom, azt a villanyoszlopot helyezhették volna máshová is, de amikor odaállították, valószínűleg annyira foglalkoztak a településrendezéssel és településképpel, mint akkor, amikor beépült a Balaton déli partja... Ha egy mód van rá, a jövőben megpróbáljuk áthelyeztetni. Bár sejtésem szerint nem nagyon fog menni, mert biztos horribilis összeget akarnak érte zsebre vágni majd. Meglátjuk. (Tudom, a vak is azt mondta...) Ennek ellenére ez az első kép, ami azt mutatja, hogy kicsit mediterránabb jellegű, vidékiesebb otthon kezd kialakulni.

Még nincs teljesen kész. Az oszlopok tetejéhez apácarácsot, alulra pedig szintén apácarácsos korlátot tervezünk. A lábazatot az egész házon terméskővel szándékozzuk burkolni, miután kapott egy szigetelő réteget. Muszáj, mert az épület nagyon kiemelkedik, magasan fekszik.

Új nyílászárókat vettünk, új hőszigetelt ablakokat és egy új bejárati ajtót, aminek díszmarása megegyezik az új beltéri szobaajtókéval. Így egységesebb az összkép. A falakat kívülről 10 cm vastag hungiréteggel fedtük, és az idén szeretnénk az egész házat körbeszigetelni ugyanezzel a vastagsággal. 

És végre van kültéri konnektorunk is (kis fehér pont a fal szigetelése alatt)! Lehet, most sokan mosolyognak, hogy ennyire örülök neki, de eddig nem volt, és így macerás volt ménkűt csempészni a szabadba. Most viszont probléma kipipálva. 

Ablak, redőny

 Laci, ennek a posztnak az ötletét te vetetted fel bennem. Így egy kis hiányosságot is tudok pótolni, amit egy előző bejegyzésemből kihagytam. 

Szóval Laci felvetette, hogy miként lehetne az eredeti, meghagyott és használatban lévő faredőnytokot szigetelni, mégse az legyen a hőszigetelés gyenge pontja.
Mi is azt szerettük volna, hogy az eredeti tok maradjon beépítve. 

Ezen a képen jól látszik az a bizonyos tok az ablak tetején.

De, sajnos, bármennyire is szerettük volna megtartani, ki kellett bontani, mert elég rossz állapotban volt. 

De, ha megtarthattuk volna, akkor is kellett volna valahogy szigetelni. Sok minden más nem jöhetett volna szóba, minthogy, ahogy eredetileg terveztem is, a redőnytok belső felületének felső és a szoba felé eső részét szigeteltem volna hungival (hungarocell). Ki is méregettem, mennyi hely marad a dobozban, ha a redőny teljesen fel van tekerve. Sajnos talán csak egy 2cm vastagságú szigetelés fért volna el benne úgy, hogy a redőny akadálymentesen működhessen és a szigetelés se sérüljön. Ugyanezen oknál fogva egy hőtükrös üveggyapot megoldás sem jöhetett szóba, arról nem is beszélve, hogy ebben az esetben a gyapot hamar el is porladt volna. Szerintem. Aki már rakott födémre, vagy bárhová üveggyapotot, az tudja miről beszélek. 

A következő illusztráció jól mutatja, hogyan is lehetne szigetelni belülről a faredőnytokot is akár.

De a kép csalóka, mert a redőny a tokban sokkal több helyet foglal, mint a képen látható. Azonkívül eme kép alapján olybá tűnik, hogy a szigetelés bár vékony, de biztos valami spéci anyag. Szerintem azonban vagy gumi jellegű megoldás, vagy valami szivacsos jellegű, mint a hangszigetelés. Esetleg műanyag, szilikonszerű? Ha szivacsos, akkor az nem jó, mert a külső behatásokra az elporlad, elveszti tulajdonságait nagyon rövid idő alatt. Napi szinten dolgozom vele, úgyhogy tudom. Ha műanyag, hát az meg nem hőszigetelő anyag. Ha szilikon, hát az valóban szigetelő anyag is, de nem hőszigetelő annak ellenére, hogy sok fajtája jól bírja a hőingadozásokat.  

Szóval igazából nem találtam én sem maradéktalanul kielégítő megoldást a problémára. De meg tudom mutatni, hogy mi hogyan építettük be az új ablakainkat.

Előző ablakos posztomban már írtam róla, hogy miként is történt, de néhány dolgot kihagytam. Vagy inkább nem illusztráltam. Beszéltem a szoknyáról, azaz arról a régi betonáthidalóról, aminek egyik feladata, hogy eltakarja a redőnytokot, és az ne látszódjon az utcáról.

Ezen a képen jól látszódik (kattints a képre a nagyításért), hogyan is helyezkedik el a két betonáthidaló. Két áthidaló párhuzamosan egymás mellett, de a külső, ha jól emlékszem 36 cm-rel lentebb van csúsztatva a párjához képest. Ennek a feladata, hogy takarja kívülről a tokot.

Az új ablakokra úgy szereltük fel az új redőnytokokat, hogy azok nem az ablakok tetejére, azaz nem föléjük kerültek, hanem a külső felületükre lettek ráerősítve. A redőnytok teteje az ablak tetejével van egy szintben. Az új ablakok szűkebbek pár cm-rel, ezért két oldalt hungival töltöttük ki a réseket 5 cm vastagságban,

kicsit sötét a kép, de azért látni a hungizást kétoldalt

 ill. ugye az ablak purhabbal van körbefújva. Így a szigetelés teljesen jó, hőhíd nincs. 

itt látható a purhabozás és a hungizás is

És szerencsénk azért volt, mert az új ablak a fölszerelt redőnyökkel pontosan illeszkedik a szoknyához. Mintha oda lett volna tervezve. 

Beépítés után maradt az ablak fölött egy közel 20 cm-es rés a régi doboz helyén. Azt a rést ugyanúgy hungival töltöttük ki, így az ablakok fölötti hőszigetelés szintén megoldottá vált.

látszik az ablak fölött a hungitömítés

Mára elmondhatom, hogy az ablakok jól funkcionálnak, jól szigetelnek, nem párásodnak, és könnyen működnek. Jó vétel volt.

Nyílászáró - ablak

 Egyre több helyen olvasok az ablakok fontosságáról. Azon belül is arról, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie egy modern, szép, az energiatakarékossághoz jócskán hozzájáruló ablaknak, ablakrendszernek. 

Ugye van itt egy probléma, mégpedig a hőveszteség. Egy ablaknak amellett, hogy sok fényt ereszt a lakásba, a lehető "legjobb" módon hőszigetelőnek is kell lennie. Egyre több fórumon olvashatunk arról, hogy itthon erősen fontolgatják, hogy csak passzívházak épülhessenek, amik a legszigorúbb energiatakarékossági elveknek felelnek meg. (Ha jelenlegi kormányunk ezt fontolgatja, akkor valószínűleg ez bevezetésre is kerül...) Ennek megfelelően érdemes olyan termékeket keresni, választani, amelyek passzívház mínősítésűek.

Manapság már elérhetőek a 3 rétegű hőszigetelő ablakok is, és van olyan rendszer is, ami egy speciális bevonatnak és kialakításnak köszönhetően több energiát spórol meg, vagy inkább hoz be a lakásba, mint amit elveszít az üvegfelületen keresztül. Mi emez rendszerhez nem rendelkezünk elég anyagi forrással, ezért egy sokkal könnyebb, de járható utat választottunk - a környékünkön körbejártuk az összes "lomizót". Az ellenérzések ellenére azt azért tudni kell, hogy időnként valódi kincsekre bukkanhatunk e helyeken. Ráadásul fillérekért. Mint ahogy mi is sikerrel jártunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy párom unokatestvére talált rá azokra az ablakokra, amiket aztán megvásároltunk. A lomis Ausztriából, egy felújított épületből hozta el ezeket. Az ablakok tölgyfából készültek, kétrétegűek, hőszigeteltek és a külső felük alumíniumborítású, ezáltal sokkal ellenállóbb a külső mechanikai hatásokkal (jég, eső, napsugárzás) szemben. És mindkettő sérülésmentes olyan szinten, hogy még karcolás sincs rajtuk. Nem tudom, hogyan bontották ki őket, hogy ilyen jó állapotban maradtak, de a lényeg, hogy nekünk tökéletesen megfelelnek, sőt! A méreteik pedig majdnem azonosak a régi ablakokéval. Mindösszesen 4 cm-rel kellett szűkíteni az ablaknyílás szélességét, míg a magassága ugyanaz. Bár ez nem igaz. Az új ablakok magasabbak a régieknél 16 cm-rel, de a végső kialakításnál ez szerencsénkre és előnyünkre vált. Hogy miért? Mutatom - 

Az első képeken remélem jól látható, hogy a mi házunkon is az a tipikus három osztatú, dupla ablak volt beépítve, mint megannyi kádárkockán, és ami az elmúlt 40 évben kissé elöregedett és tönkrement. Komolyabb esőzések esetén befolyt az esővíz, komolyabb hőmérséklet változások esetén pedig állandóan bepárásodott, és hát a hőszigetelése egyenlő volt a nullával. 

Ja és ráadásul tetézendő a dolgokat, gázkonvektorokkal fűtötték a helységeket az előző lakók. A gázkonvektor pedig a leggazdaságtalanabb fűtőtest. A megtermelt hőmennyiség minimum felét kiontja a szabadba, ezért tipikus látvány, amikor télen elmegyünk egy parapetes ház, vagy lakás mellett, hogy a parapet szinte "füstöl", annyi meleget nyom ki a szabadba. Nem valami faxa! Arról meg nem is beszélve, de ez gázkazánok esetén is így van, hogy abban a pillanatban ahogy leáll a fűtés (mert ugye szabályozva vagyon), azonnal hidegérzetünk lesz. Nem a semmiért, jelentem... 

Szóval ezeket a régi, rossz ablakokat szépen kibontottuk.

De előtte még leszereltük a konvektorokat, a parapet helyét pedig kitöltöttük hőszigetelő anyaggal, egész pontosan üveggyapottal, és befalaztuk. A konvektorokat óvatosan bontottuk ki, így a parapettel együtt értékesíteni tudtam a vaterán (30 eze' mingyá vissza is jött!). 

Az eredeti terv az volt, hogy az ablakok felső részét bennhagyjuk, mert tetszik, hogy a redőny egyrészt fa, működőképes, és rejtett, azaz kívülről nem látszik a redőnydoboz. Belülről igen, de az kit zavar, dekorációval eltakarható. Két dolog miatt azonban mégis kibontásra került a régi redőny. Egyrészt, mert nagyon nem energiatakarékos, a benti hő talán legnagyobb része ott megy el, másrészt meg, mert az is ramaty állapotban volt, mint az a bontáskor kiderült. Kissé elszontyolodtunk, mert redőnyt mindenképpen akartunk árnyékolás miatt. Ráadásul maguk a redőnyök jó állapotúak, használhatóak. Miután megérdeklődtük, hogy mibe fájna új redőnydobozokat csináltatni, vagy csinálni, úgy döntöttünk, hogy új műanyag redőnyöket szereltetünk fel. Bár ez nekem nem tetszik, mert műanyag, de belementem. Végül is az eredmény nem lett olyan rossz, már csak attól tartok, hogy az első jégverés mit fog művelni a redőnyökkel. És hogy mi volt a szerencse? Mint említettem, az ablakok 16 cm-rel magasabbak elődeiknél. Ezért az ablakok felső felére, és nem a tetejére szereltük az új redőnydobozokat, így az ablakok helyükre tétele után tökéletesen passzoltak az eredeti keretbe úgy, hogy a dobozokat egyáltalán nem látni az utcafront felől, mert a "szoknya" takarja azokat. Tehát nem csúfítja el az utcafronti ablakok képét a gyönyörű, fehér, műanyag redőnydoboz.
Maga a szoknya egyébként egy tömör beton áthidaló az ablakok felett. - Az ablak felett két áthidaló van beépítve függőlegesen egymás mellé, amik közül az egyik ( a külső) a másikhoz képest el van csúsztatva, pontosabban le van csúsztatva, és pontosan az a funkciója, hogy takarja kívülről a redőnydobozt, azaz az ne legyen látható.

Az új ablakok dupla osztatúak, keskenyebb része csak nyitható, nagyobbik fele viszont bukó-nyíló.
Sok helyen néztünk nyílászárókat, mint ahogy azt egy korábbi posztban már említettem, de ebben az árfekvésben természetesen sehol nem találtunk. És komolyan gondoltam, hogy a lomisoknál néha kincsekre lelhet az ember. A két 155x147-es, sérülésmentes, tölgyfából készült, külső felén alumínium bevonatú ablak ára ugyanis mindössze 30 eze' forént. (A kettő együtt!)

Az eredeti fa redőnyök egyike eladó! Jó állapotú és működőképes. Azért csak az egyikük, mert a másikat a cserépkályhát építő mester megvásálta. (Újabb 10,000 visszagyütt!) Mérete 150x150 - leengedett állapotban.

Közbenső munkálatok

 Végre finishe felé közeledik két szobánk kialakítása. Közbenső munkálatként, mintegy előkészítésképp lekezeltük a beépítendő ajtókat. A kezelés célja ugyebár az esetleges gombásodás, kékgombásodás és penészesedés ellen. A kezelő szer: Helios (ez itt a reklám helye) BORI vékonyrétegű biocid lazúr.

Mindez első impregnáló rétegként szerepel (mindegyik ajtó legalább két rétegben lett kezelve, lekenve), s később a beépítés és a piszkos munkálatok befejezése után az ajtók kapnak egy szép fényes lakkréteget.
Lakkozással kapcsolatban egyébként sokan a fényes lakkokra szavaznak, mert állítólag abba nehezebben, vagy nem ül bele a por. Míg a matt lakkozott felületen könnyebben megül... Állítólag.

Az ajtókat egyébként 22000/db áron vettük, és látszik a képen, hogy nem a manapság annyira divatos kazettás kiképzésű, hanem klasszikus formát idéz a díszítő bemarás. Ez nekünk sokkal sokkal jobban tetszik, sokkal barátságosabb.

És igen.  A képeken jól látszik, hogy elkészült végre a cserépkályha. Ami a mai nap folyamán kapja meg a padkáját, ami nem cseréppel, hanem keszthelyi terméskővel lesz burkolva, miután nagyon jó áron sikerült hozzájutnom a Vaterán. (Nagymarko13-tól vettük 1200Ft/m2 áron! És még van neki, bőven.)

És még egy jó hír a végére (legalábbis számunkra) - asztalos barátom szólt, hogy a héten elkészül és beépítésre kerül végre a fürdőszobabútor is! Hallelujah...!