Tolóajtó

 Pár hete, amikor komolyabban kezdett el sütni a napocska, elhatározás született, miszerint az eddig a konyhától elválaszthatatlan spájzot elválaszthatóvá kell tenni. 

Az eredeti, hagyományosan nyitható ajtótól azért vagyunk kénytelenek eltekinteni, mert egyszerűen túl sok helyet foglal el, és kevésbé praktikus is. A konyhából a spájzba lépve szembe találjuk magunkat a kombi hűtővel. Ezért egy hagyományos ajtó a nyitásakor valószínű elérné azt, de más problémák is fennállnak. Ha ugyanis az ajtót jobbra nyitom, akkor az északi falra simul az istenadta és gyakorlatilag eltakarom az ablakot, ami a természetes fényforrás volna. És hát a vellankapcsoló is azon a falon van, tehát az ajtó mögé kerülne az is... Bár a fényprobléma könnyen kiküszöbölhető, hiszen ha kinyitom a hűtő ajtaját... 

(Erről jut eszembe egy kedves kis történet. Pár éve történt, hogy egy téli estén tekemeccs után hazavittem csapattársamat, és barátomat egy személyben, aki egy panelház negyedik szintjén éldegélt akkoriban kis családjával. Ahogy az autóval a ház elé kanyarodtunk azonnal feltűnt, hogy minden látható helyiségben égnek a villanyok, azaz a nappaliban, a gyermek szobájában, de a konyhában is. Mire István:

 - Most felmegyek és kinyitom a hűtő ajtaját. Ha ott is ég a villany, irdatlan perpatvart csinálok!!... :D)

... Ha balra nyitom, akkor meg nem tudok behatolni a spájz belsejébe, mert előbb a hűtőbe kéne belépnem ahhoz, hogy az ajtót betehessem, aztán tovább haladhassak a finom eperlekvárért ami a palacsintához szükségeltetik. Ez pedig egyértelműen fenntarthatatlan állapot, gondolom mindenki egyetért! Viszont a kis helyiséget mindenképp le kell választani a konyháról, hogy például, ha sütés, főzés esete forog fenn, akkor ne melegedjen fel, ezáltal a hűtő is gazdaságosabban működik vala. 

Tehát megszületett a döntés - tolóajtó. Anyagért nem kellett messzire menni, csak a pajtába. Ott ugyanis még akad bőven használható állapotú hajópadló, amivel például a terasz födémjét és az előteret is burkoltuk. Szóval felvettem a méreteket az ajtóhoz, aztán kiválogattam azokat a padlókat, amiket alkalmasnak ítéltem spájzajtóként funkcionálni. "Csokorba kötve", természetesen. 

Előkészéntettem a felhasználandó anyagot tehát, a szerszámokkal és a Meo-sal egyetemben. 

Állandó Meosom előre felkészült, hogy elüthesse az időt, ha én ismét valami komoly munkatempóra váltanék. Az idő elütésére szolgáló hasznosságot maga mellé, elérhető közelségbe készítette, amit egy gömb formájában ismerhetünk fel a képen.

Asztalos barátommal előzőleg megbeszéléseket folytattunk a kivitelezéssel kapcsolatban, ezért nagy nyugalommal láttam a munkálatokhoz. Ő előre el is készített nekem keményfából két sínt, amelyek közül az egyik az ajtót hívatott vezetni, a másik pedig magát az ajtó lapját hívatott tartani. 

Kölcsönadta a körfűrészét is, amivel könnyedén méretre szabtam a padlókat, és a bakon összeállítottam a leendő ajtót.

Aztán széthúztam és a falcokba végig enyvet töltöttem, hogy összeillesztés után többé ne jöjjön szét, és a padlólapok közt ne legyen hézag. 

Következő lépésként a hagyományos "Z" formát alkottam meg az ajtó belső oldalára, vagyis a padlók hátsó felére. Ez adja meg az ajtó végső merevségét és ez akadályozza meg, hogy az ajtó a későbbiekben eldeformálódjon. 

Aztán csavarokkal ráerősítettem a sínt az aljára, de szándékosan fordítva, hogy a görgőket ezáltal be tudjam süllyeszteni a sínbe mart mélyedésbe, így nem emelik olyan magasra az ajtót.

Ide a marásba kerültek a görgők.  

Ezek után felerősítettem az ajtót megvezető sínt a falra, az ajtónyílás fölé, és az ajtót a helyére illesztettem.

Az ajtó alján a sínt szándékosan hosszabbra hagytam. Viszont alulra a járólapra nem akartam sínt tenni, mert akkor szegélyt képeztem volna, ami viszont nem praktikus, mert egyrészt könnyű megbotlani benne, és mondjuk a hűtőt is nehéz átemelni rajta,ha valamiért szükséges volna. Ezért inkább két kis gumiharangot erősítettem a járólapra (lecsavaroztam őket), természetesen nem az ajtónyílásba, hanem a fal felőli oldalra, így azok is vezetik az ajtót gördülés közben, kivédve ezáltal, hogy az ajtó ide oda mászkáljon.

 A görgőket tekintve az volt a fő szempont, hogy kicsi legyen. Ezzel az a nagy problematika, hogy ekkora méretben és fix formában, azaz nem forgó görgő, mint mondjuk egy fotel esetén, csak műanyagot lehet kapni. Következésképp nagyon hangos gördülés közben, és mivel viszonylag kis méretű, ezért akad a járólap fugáiban. Sőt, szerintem hosszú távon a járólapnak sem tenne jót, ha ezek maradnának fenn. Ezért elhatároztam, hogy a görgőket kicserélem gumikerekűekre, amik nagyobbak ugyan, de pont ezért könnyebben "siklanak", és nem zajosak. A kivitelezést hamarosan megoldom, és akkor Update...:)

Maga az ajtó egyébként maximálisan bevált, hiszen a spájz végre leválasztható, nem melegszik, és nem bámuljuk a hűtőt főzés közben, mondjuk. És, mivel fenyő, ezért látványnak sem utolsó...

És a gyönyörűen sötétbarnára zománcfestett ajtókeret is szép fenyő burkolatot fog kapni.