Ha már...

Ha már elkezdtétek, nincs visszaút! 

És én kívánom minden kedves olvasómnak és blogger társamnak, hogy hódítsátok meg a csúcsokat az idei esztendőben! Lett légyen szó az élet bármely területéről! S, ha szerencsénk van, akkor mindez egészséggel párosul... Persze ezért is tenni kell. 

Szóval hajrá!! 

Sövény 2. etap

 Tavaly ősszel ígértem egy kíméletlen posztot az idei tavaszra sövény ügyben... tavaszra... A sövény ügyében, ami szépen növöget.
Őszintén szólva kissé meglepett, mert ugyan e helyütt már próbálkoztam korábban is telepítéssel, de teljesen sikertelenül. Igaza volt Piszkének, " gyökereztető hormonpor, nagy jóság..."  

Már tavasszal, az első hajtások megjelenésekor megörültem, pedig akkor még oskolában voltak fagyalék. Aztán, amikor kivettük őket, láttam, micsoda komoly gyökérzetük alakult ki. Többségüknek akkora volt már, mint az öklöm. Akkor már kezdtem sokat várni a kis növénykéktől.
Kb 15 méter hosszan ültettük el őket, egy sorban. Vagyis cikk-cakkban, na. Meg egy jó adaggal ültettem még a fenyő oskola mellé is.

A fenyők mellettiből egyetlen árva fagyalka maradt, mert az egyik falubéli cimbora nagy buzgóságában, hogy segítsen kicsit, gondolta lekaszálja a kerítésen kívül található telekrészt...  Szomjas nem volt... Örülök, hogy a fenyő megmaradt... Szóval abból a csokrétából mindössze egyetlen egy élte túl a megpróbáltatásokat. Hogy csinálta örök rejtély marad. Valamiért a Mátrix című filmtrilógia legismertebb képsorára asszociálok, amikor a főhős, ugye, lassított felvételen hanyatlik, s kerüli el a gyilkos ólom tölteteket... De a lényeg, hogy él!
Az udvaron belül is telepítettünk egy sort (ugye egyértelmű, hogy cikk-cakkban) Szomszédúrék felől. Ott a ronda drótkerítést szándékozunk kiváltani vele. Azonban ahhoz, hogy sikerrel járjunk, vagyis a fagyalok sikerrel nőjenek, óvintézkedéseket kelletett foganatosítani. Brúnó, ugyebár, azon kerítés mellett halad napjában többször is, amikor szemre vételezi a birtokot. Ezért elővigyázatosságból a fagyalsor elé csirkehálóból telepítettem rögtönzött kerítést.

Nem szép, viszont praktikus. Brúnó az első perctől kezdve, mintha mi sem történt volna, az mellett halad őrjáraton.
És fagyalék köszönik szépen, jól érzik magukat!

Nemrég lebontottam az ideiglenes kerítést, hogy kigyomláljam fagyalék helyét. Titokban ezt a munkafolyamatot is figyelmes szemek követték. :D

Imádom a Pöcsöst!! 

Az udvaron kívüli, legalábbis egyenlőre kívüli, sövény még szebb. Szemmel láthatóan nagyon szeretik a félárnyékot. 

Nem a háttérben! Az elöl elhelyezkedő sort kell figyelni! A hátsó Szaszasszony paradicsomosa.

Nyár elején már egyszer visszacsipkedtem a friss hajtásokat, amit a mai nappal újra ismételtem. Ezáltal elérem, hogy ne csak nőjenek, nyúljanak, de terebélyesedjenek is. 

Oszt egyenlőre így.

Terasz 3.0

Harmadkész állapot.

 Igen, elértük az idei tervezett állapot első ütemét. Elkészült a terasz hasznos része, azaz le van lapozva. 

Az előző poszt végén említettem volt, hogy feltöltöm a keretet zúzalékkal, kővel, sóderrel. Íme:

Ebben aztán látható minden, amit beletöltöttünk. Egy régi beton áthidaló is helyet kapott a legmélyén, valamint az összetört beton járda darabjai, nagy szemű kő és sóder. Ez a "massza" képezi a terasz alapját.

A szegélyen kívül látható betonalap, amint említettem az előző posztban, a leendő téglából építendő díszágyásoknak az alapja. Amelyek így közvetlenül kapcsolódnak a teraszhoz. Erről külön posztot tervezek. Meg azt, ha időm engedi, akkor talán még idén azok is elkészülnek...

Következő lépésként, kíváncsiságból, leterítettük az egészet a geotextiliával. 

Na akkor derült ki, hogy egy kevés hibádzik a teljes lefedettséghez. Mivel az üzlet, ahol a textiliát beszereztük, már zárva volt, az OBI-ban pedig nagyon silány minőségű anyagokat találtam, úgy döntöttünk, hogy azt a kis részt dupla rétegben hajtott fóliával pótoljuk. Aztán felszedtük az anyagot, és ahol kellett még töltöttünk az alapba sódert, hogy szépen kiszintezzük.

Másnap reggel, a szomszédok nagy örömére, fél hétkor lapvibrátorozással kezdtünk.

Aztán újra a geotextilia következett, majd jöhetett rá a homokágy. Ami 0.4-es szemcseméretű kavicskákat tartalmaz. 

Az ágyazás végeztével leraktuk a lapokat. Tulajdonképpen ez volt a leggyorsabb mozzanat. Olyan hamar végeztünk vele, hogy nem volt időm fotózni. A lényeg, hogy a sorokat egy fél lap eltolással raktuk le, nem pedig hálóban. Így sokkal szebb! A maradék, vagy hulladék nulla. Helyesek voltak az előzetes számítások. :D
Folytatásként lapvibrátorral újra megjártuk a teraszt, majd kvarchomokkal fugáztunk.

A lapvibrátor hangjára aztán megérkezett Szomszédúr is, akinek már nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogyan is zajlik mindez. Aztán, ha már átilépett, besegített a fugázásba is.

Fugázás után az egész teraszt vízzel árasztottuk el, jól belocsoltuk, hogy a fuga tömörödjön. Több ízben is.

Látható az egymáshoz képest eltolt lapok szerkezete. 

A fugázásnak azonban még nincs vége, hiszen a homoknak, lapoknak egy darabig még eltart mire úgy betömörödnek, hogy nem fognak mozogni. Párszor még fel kell töltenünk a fugákat azokon a helyeken, ahol a tömörödés folyamataként beül a lapok alá, közé. 

Az azonnali MEO nem váratott magára. A vizes lapokon szívesen hűtötte a fenekét. 

Mivel a terasz ugye meg lett emelve, szükség volt néhány, egész pontosan kettő, lépcsőfok kialakítására is a könnyebb megközelíthetőség végett. És, hogy stílusos legyen, azokat is lapokkal fedtük le.

Mindkét lépcsőfok esetén vasakat fúrtunk le a beton járdába, hogy a rétegek ne mozdulhassanak el egymástól. Arra készültek a fokok. Azonnal fugáztuk, és a fugákat azonnal mostuk is, hiszen meglehetősen komoly hőség volt. Közel 37 fokban készült. Sajnos a meleg miatt nem is lett olyan szép, mint terveztem. Egész egyszerűen túl gyorsan száradt.

A felső fok egyik végén rámpa került kialakításra több oknál fogva is. Könnyen feltolható rajta pl. a taliga, amikor a terasz mellett található fatárolóhoz közelítem a fűtőanyagot, de babakocsival is könnyebb közlekedni, és nem utolsó sorban anyósom is, aki kerekes székes, kényelmesebben tud feljönni a teraszra, és onnan a házba.

Így esett, hogy teraszunk lett. Bár, mint említettem volt, ez még csak harmadkész állapot, azaz az első ütem. Következő lesz a tégla díszágyások megépítése, talán még idén, végül pedig, harmadik ütemként, jövőre a tető, hogy fedett is legyen ez a terasz végre.

Vendégség politika

 Az úgy volt (van), hogy évek óta minden nyáron menetrendszerűen megjelennek nálunk azok a kis vendégek, akiket sok helyre kívánunk, de a házba, lakásba a legkevésbé. Jah, egérékre gondolok. 

Volt olyan évünk, amikor nyolcat(!) fogtunk. Mi, mer' az azóta eltűnt Kamikaze nem volt hajlandó foglalkozni velük. Kis korában fogott jó párat, de erről a szokásáról a későbbiekben letett teljesen. Úgyhogy maradtunk mi, meg a ragasztó. Tudom, nem a leghumánusabb megoldás, na de az egérfogó igen?? 

Szóval, miután az elmúlt héten mindjárt kettőt is sikerült megfogni, felfigyeltünk arra a nem elhanyagolható tényre, hogy valamiért bemásznak a hátsó öveg ajtóra épéntett szúnyoghálós ajtó alatt. Eddig ezt nem tették, mert nem volt helyük hozzá, de újabban valahogy ismét utat találtak maguknak. Miután Bumi rendszeresen jelezte a helyet, ahol közlekednek a kis rohadékok, találtunk egy üreget. Az ajtó alatt... 

Aztán azt is észrevettük, hogy minden nap kisebb, takaros kis föld, és törmelékkupacot ürítenek ki magunknak a lakásfoglalók. Igazából az én trehányságom, hogy eleddig nem dolgoztam be semmiféle anyaggal azt a rést. Gondolhattam vón, hogy hamarost megtalálják valami kis dögök. Ezért első lépésként felöntöttem vízzel a kis barlangot, ha van valaki odabenn, akkor bújjon elő.  

De nem volt, így kezdődhetett a munka. Kiderült mire jó az évek óta stagnáló, flexibilis ragasztó. 

Kicsit darabos már, de azért pompásan felhasználható. Főleg, ha van kéznél egy használaton kívüli virágcserép, meg egy kis kerítésdarabka. Ez utóbbiak mozsárként működtek közre. ( És igen, az ásót kicsit szétzúztam...) Meg a ragasztó darabjait is a rögtönzött mozsárban.  

Némi víz hozzáadásával aztán jó "májjjasra" kevertem, hogy egy örökbecsűt idézzek, oszt a kőmíjes kanalam segedelmével felhordtam a masszát a területre. 

Emígyen hermetice elzárásra került a kialakítandó kis lakás a nagy lakás alatt. 

Oszt még kérdezhetné a nyájas olvasó, hogy mi célt szógál a szúnyoghálós ajtó alsó feliben felerőséntve a négy palló? Hát, kérem szépen, az azé' van ottan, mer' Bumigugya rendszeresen jelzi "kopogással" (ugye tudjuk milyen is az egy gugya résziről) belépési, vagy átal haladási szándékát. Átal haladási igen, mer' rendszeresen csupán azé' folyamodik bebocsáttatásért, me' így hamarabb átér a bejárati ajtóhó (ahun is meg ki kell bocsájtani ütet), mintha megkerülné a házat... Azé nem egy elveszett személy, na. 

Apró dizájn

 Már rég terveztem, hogy megmutatom ezt is. Szomszédéktól kaptuk talán szülinapra, asszem, sacc per kábé két éve. De lehet, hogy három.

A folyosónk egyik kapcsolóját díszíti. Mélybordó, kellemes plüss tapintású, öntapadó anyag. A pécsi Praktiból származik amúgy, és, ha jól emlékszem, úgy egy órás játék volt, mire felapplikáltam a falra. Természetesen útmutató fotó segedelmével. 

Azóta már van még egy, ami dupla kapcsolóhoz való, csak még nem volt lelkierőm hozzákezdeni a feladathoz. De lassan felkerül az is a helyére. Oszt azt is jól megposztolom! 

Gárderób

 Na, kérem. Ismét egy régi álom valósul meg. 

Már legalább kettő, de inkább három éve tervezzük egy komolyabb gárderób megépéntését, majd elhelyezését a térben. Skiccpausz barátom ( Fonzi az asztalosmaestro ) ma átlépett kies hajlékunkba, oszt rögvest nekiláttunk a tervezésnek. Első lépésként a terepszemle esett meg... Aztán tanácstalan hümmögés, melybe kezem nyomán állam borostájának fülsértő sercegése illeszkedett. Majd Skiccpausz barátom hozzám fordult és elnyúlt képpel bámult rám... és újabb hümmögés. A zajok sorát két üvegpohár finom csendülése folytatta, majd a beléjük kerülő nedű és amaz szénsavtartalmának halk sziszegése. S már jöttek is az ötletek. Amelyek persze már jó előre léteztek, de a mai napon finom módosításon estek át. És kialakult a végső elképzelés.

Ez csak egy skicc, de a lényeg kiolvasható. Azaz a bejárati ajtó és a gyermekszoba ajtaja közti teret, falat építjük be. A két ajtó közti távolság közel három méter. Úgyhogy van helyünk bőven az ötletek kényelmes megvalósításához. És akkor a magyarázat - 

A bejárati ajtótól elhagyunk közel fél méteret. Ahol is kezdődik egy szép, 1 méternél kicsit hosszabb, 45 cm mélységű komód három nagy fiókkal. A magassága szintén 1m körüli. Fölötte egy kétajtós, lapos kisszekrény helyezkedik el, ami a villanyórákat lesz hivatott magába rejteni. A komód mellett jobb oldalt egy hatalmas gárderób szekrény magasodik. Méretei - 245x105x55. Gyakorlatilag a plafonig betölti a teret, bár igaz, két részletben, hiszen a szekrény tetején egy ugyanolyan széles és mély, kétajtós kisebb testvére fog nyugodni. A gárderób és a szoba ajtaja közt ismét kimarad 40cm. Azon a negyven centin díszlik ugyanis egy szép terméskő berakás, ami a skiccen is szerepel a jobb végen.

A fenti kép alján látható az egész felülnézetből. Ennek elkészítésére azért volt szükség, hogy párom is lássa, hogyan alakul a komód és a gárderób mélysége közti különbség áthidalása. Tehát a komód felső lapja hozzá leszen kanyarétva a gárderóbhó.
Mindkét képen kicsit kivehető a középen, hogy a kis szekrény és a gárderób között két kis polcocska hidalja majd át a távolságot. De itt van méecce .

Fölöttük vonalkázva "Fal" felirattal látható az egykori bejárat áthidalója. Az emígyen körbe leszen épénteve.
Holnap megrendelem az anyag egy részét, a többit Skiccpausz alkotja meg, aztán, ha elkészül minden alkotó elem, akkor összeszerelés következik. Végül mindezt egy következő posztban bemutatom, s terveim szerint egy költségvetést is kanyarétok hozzája.
Jah és a lábazat! Az ugyanolyan lesz, mint a kis ládika lábazata, amely úgy egy éve készült.

Oszt így. 

Sövény

Rég jelentkeztem... Mondhatnám mentségképpen, hogy annyi a dolgom, hogy nincs időm posztolni, (nem tudom mi történt, de rengeteg ember szeretne bútort felújítani... ), de úgy döntöttem, hogy mondom is. Izé, írom is. Na, de a sövény...

 Eddigi "fain" kis életem folyamán kétszer telepítettem nagyobb mennyiségű sövényt. És egy ízben csak pár tövet. 

A legelső esemény még a szülői házhoz kötődik, ahol is édesapámmal telepítettünk fagyal sövényt. Az eljárás menete az volt, úgy 20 éve, hogy apu beszélt valamelyik cimborájával, akinek már volt sövénye, és az illető elárulta a tutit. Ennek megfelelően egy tavaszon autóba ültünk és elhajtottunk egy közeli diszkont üzlethez, ahol egy elhanyagolt részen egykori térelválasztó elemként vadult a fagyal. Nosza lemetszettünk belőle egy jó vödörre való, kb 30-35 centi hosszú, már fásodott szárú ágakat. A nagyon hosszú, akár méteres ágakat sem hagytuk ki, azokat elvágtuk három felé. Aztán a szerzeménnyel hazatértünk fülig érő vigyorral az orcánkon, miszerint ingyen lesz faxa sövényünk. Arra már nem emlékszem, hogy vízbe tettük-e az ágacskákat. Csak arra, hogy a házunk előtt a néhány évvel korábban befejezett építkezést és tereprendezést követően egy frissen, építési törmelékkel és földdel feltöltött terepre szántuk a sövényt kerítés gyanánt. Emlékszem egy ásó segedelmére. Az ásót a földbe szúrtuk, s az ezáltal keletkezett finom "repedésekbe", hézagokba dugdostuk bele az ágacskákat. Semmi varázsszert nem használtunk. Egyszerűen ledugdostuk őket, persze tudományos formában, apu erre mindig adott :) , azaz a töveket két sorban, szigorúan 30 centire egymástól, és cikk-cakk alakzatban. Illetve de, mégis használtunk egy varázsszert, a centipétert. Ezek után már csak öntöztük, szinte napi rendszerességgel a leendő sövényt, ami szépen, lassan gyökeresedni is kezdett. Ezt jól mutatta az újabb rügyek, majd kis ágkezdemények, levélkék megjelenése. Amikor egy-egy ágacska úgy 10 centinél magasabbra kezdett volna nyúlni, egyszerűen kicsíptük belőle a legújabb hajtáskezdeményt. Így arra sarkalltuk a kis növénykéket, hogy erősödjenek, terebélyesedjenek.

A második esetben egy építési telek (saját) utcai és szomszéd felőli kerítését oldottuk meg. Az eljárás ugyanaz volt, mint a legelső esetben, annyi különbséggel, hogy azt már egyedül telepítettem. Mindkét sövény beváltotta a hozzá fűzött reményeket és gyönyörűen funkcionálnak.
Egy valamit azonban hozzá kell fűznöm a fagyalhoz. Szinte minden fórumon felhozzák, hogy örökzöld. Nos, én ezt cáfolom, bár nem teljes meggyőződéssel. Tényleg sok helyen láttam már télen is zöldellő fagyalt. Ellenben nálunk nem az. Hogy miért? Két dologra tudok gondolni. Vagy azért, mert völgyben élünk, így a fagyal is, és a télen lehúzódó, itt lent a völgyben megrekedő fagy miatt dobja le a lombozatát, vagy az ültetési eljárás folyományaként teszi ezt. Nem tudom. De talán az előző feltevés a helyénvaló, hiszen nagy hidegben fagyási sérülések látszódnak a növényeken, amik azonban a tavaszi napsütés első sugaraival azonnal semmivé foszlanak, és ezer meg ezer szám jelennek meg az apró, életerős rügyek, amik néhány nap, hét leforgása alatt zöldbe borítják újra a növényeket. Szóval no para, csak hát azér' télen is élvezném kicsit a zöldet. Ja, tudom, utazzunk el Új-Zélandra...

Harmadik esetben itthon ültettem néhány tövet a kerítés mellé. Az volt a szándékom, ide s tova már 8 éve, hogy a jelenlegi csodaszép szoci fémkerítésünket váltsam le vele. Azonban Brúnó, aki időközben ideköltözött hozzánk, a kerítés mentén jelölte ki az útvonalat, amit naponta többször is bejár hol egyik, hol másik irányból, s így az útjába eső növényeket nemkívánatosnak ítélte, amiket aztán rövid úton el is távolított. Íly módon mindösszesen 6 tő, 6 növény maradt meg az utcafronton a Vilmoskörtefa társaságában.

metszés után

Ma már tudjuk, hogy a sövény és a fa együttesen fain kis árnyékot ád Őkutyaságának az feje fölé, csökkentve ezáltal az Nap melengető nyári sugarinak kártékony hatását. :D

Tehát a 6 növény élete így megmagyarázódott. :D
Amint az egyik fenti képen is látható, ez a néhány tő egy sorban maradt fenn, és mégis ugyanolyan burjánzó, és gyors, nagy növésű, mint két sorba ültetett társaik. Ezidáig úgy gondoltam, egy húsz éves tapasztalat folyamán, hogy a fagyalt két sorban köll elültetni, mer' csak. Azonban ez az egy sor cáfolja ebbe vetett hitemet. Utána is gúgliztam, oszt találtam is rá magyarázatot. De ettől függetlenül én megmaradok a jól bevált két sorosnál...
Ezt a néhány tövet hagytam megnőni kissé, úgy addig, míg az ágak elérték a fa magasabb lombkoronáját, oszt néhány héttel ezelőtt megmetszettem. Újra a már fásodott ágacskákat részesítem előnyben, de most a telepítés során hagytam benne fás szárú, de zöldben végződő ágakat is. A hosszabb ágakat megint csak két, három felé metszettem el, így kaptam két diszperzites vödörre való ágacskát.

Természetesen a kiválogatás szigorú feltételekkel, szigorú ellenőrzés mellett zajlott.

Az ágak tehát vízbe kerültek, ahol is szívták magukat néhány napig. Aztán a sövény, mely most a telek felőli oldalra van szánva, helye kijelöltetett, majd felásatott. Úgy döntöttem, miután több helyen is olvastam, meg hát más növényekkel is így szokás ugye, hogy most megdolgozott, megmozgatott földbe ültetem. 

Legalábbis egy részét, hiszen most nem kell közel negyven méteren telepíteni. A többi rész léckerítéssel van tervezve.
A terep előkészítése után vetettem be a varázsszert, amiről több felől hallottam, és olvastam, s úgy döntöttem idén kipróbálom.

Minden kis ágacskát ebbe a gyökereztető hormonporba mártottam, s úgy tettem a földbe.

Természetesen két sor, cikk-cakk. :D
Néhány sort ültettem a kiskert szélére is.

 Erősen kíváncsi leszek az eredményre. De, hogy biztosra is menjek kicsinyég, ültettem jó pár ágacskát "konténerbe", azaz virágládába is. Ja, meg a fenyőoskola mellé is ültettem ágacskákat, hátha.

Oszt akkor tavasszal majd jön a beszámoló az eredményről. Akármilyen is legyen az. Könyörtelenül.