Raklapbútor

 Néhány hete történt, hogy egy nap délutánján a szomszédságunkban megjelent egy furgon megpakolva raklapokkal. Amelyeket aztán jól leraktak az udvarban. Pár nappal később átiléptem hozzájuk csak úgy meginni "ejjó gólát"(egy pohár hideg cola citromkarikával :)), aztán, mivel amúgy is rengeteg mindent megbeszélünk otthonaink felújításával kapcsolatban,csak rákérdeztem mi végre kerültek oda azok a raklapok.

- "Oszt mi lészen ezekbü, Szomszéd?
- Ezekbü? Butor (így rövid ú-val :D)
- Szal... butor-e?
- Ahhát." - jelentette ki nemes egyszerűséggel.

A következőkben pedig felvázolta röviden mit, s hogyan ötölt ki. Megmondom őszintén, én raklap ügyben még leragadtam az évekkel ezelőtt nagy mennyiségben, kis országunk bármely tájegységében fellelhető "EUR raklap vétel itt" feliratoknál. Ámde kedves szomszédom felcsillantotta a pillám, hogy a raklap manapság mennyi mindenre hasznosítható.

- "S, ha már itt tartunk kedves Szomszédúr, szeretnélek megkérni némi szövevényes kárpitozási problematika megoldására..."- s megkért, hogy ugyan már a megépítendő butor (:D) kárpitozási munkálatait elvégezzem...

Gondoltam, bár konkrétan ilyet még nem csináltam, de szép kihívás, és hát barátságból is szívesen elvállaltam.

Hazatérve aztán ugye gúgli, a legjobb barátom segedelmével nekiláttam ötleteket gyöjteni (:D). Konkrétan a 'raklapbútor' szóra rákeresve tengernyi, mit tengernyi, több óceánnyi oldal ugrik fel... csak két példa a bútorokra -  

Talán még ez legutóbbi stílus tetszett leginkább Szomszédéknak, hiszen amúgy is a minimál stílust részesítik előnyben. Újra összeültünk hát egy újabb tapogatózás céljából. Átbeszéltük, azon kívül, hogy ráül az ember, mi mindenféleképpen használható még a raklap, mint "butor". Gyorsan kiderült, hogy egy nagyobbacska darabról lesz itt szó, ahol kényelmesen elférnek a baráti társaság, vagy a család ominózus tagjai egy-egy alkalommal, de kiderült az is, hogy a raklap lécei közti széles rések polcként hasznosíthatók, és kiderült az is, hogy a butornak harmonizálni kell a terasz színvilágával. Valamint az is szóba került, hogy az egyik, a nagyobbik elem, alkalmas legyen pl egy délutáni ejtőzés megejtésére is. És szeretnének egy asztalt is, mint a szabadtéri nappali egyik dísze. Aztán gyorsan kiderült még, hogy a hangulatvilágítás nélkülözhetetlen. Mivel Szomszédúr led világítástechnikával is foglalkozik, így adódott a megoldás - csodálatos led technológia.
Már csak a kivitelezés maradt hátra. Ami természetesen DIY készült teljes egészében.
Miután rögzítettük a butor méretezését, előkerültek a szerszámok úgymint feszítővas..., elektromos szúrófűrész (ez az elnevezés nagyon bejön, gyakorlatilag a dekopír fűrészről van szó), kalapács, flex csiszolókoronggal, ecsetek, csavarhúzó, fúrógép, csavarok, lazúr, miegymás.
Megkezdődött az elemek méretre szabása, a kieső kisebb elemek pótlása, rögzítése. A tervezet szerint egy nagyobb elem, egy közel két és fél méter hosszúságú, és 83 cm mélységű kanapé kerül kialakításra, és egy kisebb, 50 cm mélységű, amely kanapé két oszlop közé épül be. Mindkettő háttámlát kap, de karfát nem. És egy "dohányzó" jellegű asztal is elkészül. A kanapék ülésének éle alá kerül a led világítás, és a tervek szerint az asztal is kapni fog ilyet, de egyenlőre még tervezés alatt van.
A méretre szabás után az elemek csiszolása következett a csiszolókorongos flex segedelmével, utána pedig Szaszasszony lazúrral mahagóni színre hozta őket.

Háttérben a lazúrozott egyik elem

Három-három raklap lett egymásra erősítve csavarokkal, így kényelmes magasságú ülőalkalmatosság alakíttatott ki. Az alsó deszkák eltávolításra kerültek, így a távtartó kockák a butor lábaivá avanzsáltak.

Az egymásra erősített raklapok felső részéről az első deszkalapok le lettek feszegetve, de sajnos mind szétrepedt, ezért pótolni kellett azokat, amik aztán az ülések első elemei lettek. 

A visszaerősített lapok 3cm-rel kilógnak a raklapok oldalsíkjához képest, így elrejtik a hangulatvilágításért felelős led szalagokat. Is...

A léceknek csak az első, kilátszó éle lett színezve, mert a felület amúgy burkolva lett szövettel.
Következő lépésként megtörtént a háttámlák lazúrozása.

Időközben pedig megtörtént a "butor" szövetének kiválasztása is. A szövet könnyű, mosható és vízlepergető. Az előzetesen megbeszéltek szerint követtük a minimál stílust, és a bútorok szabad párnások lettek a praktikum jegyében. Azaz a párnákat és habokat le lehet venni a vázról és kényelmesen el lehet tenni a téli pihenő idejére. Az ülőpárnák korábban felújított bútorok megmaradt, de jó állapotú habszivacs matracaiból lettek kiszabva. Így pénzt nem kellett rá költeni. Ezek az ülőpárnák az egyik, az alsó, felületükre kaptak egy vastag fekete szövetet tartásjavítás céljából, illetve, hogy ne süllyedjenek be a raklapok deszkái közé, ezáltal az élettartamukat és kényelmi fokozatukat igyekeztünk növelni. A felső felületükre pedig 1 cm vastagságú viszkóz réteget ragasztottunk, szintén a komfortfokozat emelése érdekében.

 

És végül rákerült a szövet. A szövet, amely színvilágában a következő - az ülőhabok világosak, nagyjából mogyoró színűek, a támlapárnák pedig étcsokoládé színűek. Minta semmin sincs, ez kifejezett kérésük volt Szomszédéknak. A támlapárnák darált habbal kitöltött díszpárna jellegűek.

Aztán elkövetkezett a végső mozzanat, a "butor" összeállítása. Az ülőfelületekre szintén lőttem a fekete vastag szövetből, ami egyrészt ugye süllyedésgátló, másrészt megakadályozza az ülőpárnák elcsúszását.

Az előre megbeszéltek szerint a bútorok oldalait és elejét is bevontam szövettel, melyeket tépőzár segedelmével erősítettem fel.

Mint látható, a tépőzár szintén a perem alá lett felerősítve, így az sem látszik.

Elsődlegesen arról volt szó, hogy a szövetek teljes egészében rá lesznek feszítve a kanapék és asztal oldalaira, de amikor a rövidáru üzletben szembesültem azzal, hogy a tépőzárat aranyárban mérik, azt merészeltem kitalálni, hogy az oldalak szoknyaszerűen lesznek kárpitozva. Asszem a végeredmény azt mutatja, így még vagányabb. 

Következőkben felkerült a ledvilágítás a perem alá.

Majd leterítettük a szintén három egymásra erősített csiszolt raklapból készült asztalt is. A végeredmény -

Még hátravan némi lazúrozás néhány helyen, illetve az asztal lapjának fedése üveglappal, és mint korábban említettem volt, a hangulatvilágítása is tervezés alatt. Egész pontosan azon megy az agyalás, hogyan kivitelezhető, hogy ne látszódjanak vezetékek a konnektor felé kúszva. Valószínűleg egy akkumulátoros megoldás jöhet majd szóba. Ha elkészül, akkor természetesen update...

Winter's last attack

Ma hajnali képek az idei tél utolsó komolyabb támadásáról.

A két héttel ezelőtti támadáskor így néztünk ki -

Imádom a telet, de most már várom a tavaszt...

És végül egy meggyvágó update - 

Még mindig itt van.

Alaprajz

 Egyre többen kerestek, kerestetek meg azzal az észrevétellel, hogy nincs poszt az alaprajz változásáról a blogon. Tényleg nincs, ezért most pótlom ezt a hiányosságot. 

6 évvel ezelőtt egy tipikus elrendezésű kockaházat vásároltunk meg. Két szoba az utcafront felé (ha ma építkeznék, biztos nem az utcafront felé néznének a szobák), mellettük fürdő és wc egyben, és a szobákkal szembeni oldalon a konyha, és egy tároló helyiség.

A fenti rajz az eredeti állapotokat mutatja. (Az alaprajzokat egyébként az alaprajz.com oldalon készítettem. Ez egy teljesen ingyenes, könnyen kezelhető felület.)

A két szoba tehát az utcafrontra néz, az udvar pedig a bejárati terasz előtt és a konyha mögött található. Mint látható, a konyhának nincs udvari ablaka(!). Ilyen elhelyezést nagyon sok helyen láttam, látok. Nem tudom ezt anno ki a franc találta ki, de nagy mágus volt az illető, az biztos. Egy ház, aminek nincs az udvarra néző ablaka... semekkora. Ugyanis az ablak, ami található rajta, az a szomszéd ház hátsó falára néz. Csudálatos... Annál inkább érthetetlen ez számomra, hiszen ha belegondolunk, akkor az udvarban voltak a jószágok, ólak, a raktárak, pince, kukoricagóré, miegyebek. Ezekre ugye mind nem kell rálátni, hiszen elég az a szerencsétlen gugya, amelyik egy három méteres láncon éli becses, dicsőséges életét... Na mindegy, ebben nem akarok jobban elmélyedni, mert számosszor megfogadtam, hogy nem akarom megérteni a megérthetetlent.

Az épületen a külső falak kivételével a jelenleg két függőlegesként látható fal a tartófal.Tehát ami a szobákat elválasztja a folyosótól, illetve ami a konyhát elválasztja szintén a folyosótól. Mi ugye mindkettőhöz hozzányúltunk, de előtte kikértük szakember tanácsát. Én azt mondom, hogy jó ötletekkel bátran hozzá lehet nyúlni ezekhez a tartófalakhoz. Mivel az épület maga egy kompakt forma, négyzetalapú, teljesen jól alakítható benne a tér. Sokan ezzel nem értenek egyet. Szerintem viszont a négy főfal közt azt csinálsz, amit akarsz. Úgy gondolom, annak ellenére, hogy óvatosan tettük, de sikerült teljesen modern, jól szeparálható, vagy éppen jól egy légtérbe kerülő tereket kialakítani. Azt hiszem sikerült elég jól rendezni a teret annak ellenére, hogy a lakás egyik fele, a szobák, teljesen megtartotta eredeti funkcióját. Igazából a háznak nincs is olyan része, amihez ne nyúltunk volna hozzá, ne alakítottunk volna rajta. Illetve de van, a padlástér. Az egyenlőre még "érintetlen". 

Íme a jelenlegi alaprajz:

A bejárattól haladva befelé - 

Az eredeti kis fedett terasz hozzá lett építve, nyitva a lakás belső teréhez, és kapott egy új, fedett lépcsőfeljárót. Tovább haladva a szobák. Amik válaszfala ugye szét lett bombázva, hogy új kémény épülhessen a cserépkályhának, és vasbeton áthidalók új rendszere által magának a cserépkályhának a helye is ki lett alakítva. Aztán megépült a kályha is. A folyosón szemben, a szobák mellett található a fürdőszoba. Ezt ugyan eddig még szintén nem posztoltam, de hatalmas átalakuláson ment keresztül ugyanazon négyzetméternyi területen. Teljesen máshová kerültek a vízvezetékek, a mosdó, a kád, a mosógép. A bojlert, ami a meleg víz előállítására szolgál, pedig kiraktuk innen, ezáltal nem csúnyálkodik a falon, és nem foglal fölöslegesen helyet. Közvetlenül a fürdő mellett, az eredeti állapotokon látható, volt egy hosszú, folyosószerű raktárhelyiség, ami kicsit spájzként is szolgált az előző tulajok idején. Na ebből leválasztottunk egy kis részt, amiből kialakítottuk az új "kétbetűs" helyiséget, a fennmaradó rész pedig valóban spájzzá avanzsált. Ezen munkálatok esetén nem csak falazásról volt ugye szó, hanem teljesen új vízvezetékrendszer kiépítéséről, és teljesen új szennyvízrendszer kiépítéséről. És új villanyrendszerről is...

A cserépkályhával szemben, a tartófalon nyitottunk egy nagy boltívet, így valamelyest megnyitottuk a teret az új nappalihoz, mégis szeparálva van az intim zónától. A nappaliból pedig szintén egy ugyanilyen méretű boltív alatt jutunk az új konyhába, így egy légtérbe került a konyha a nappalival. A hátsó egykori hosszú helyiségből megmaradt rész lett a spájz, ami magában rejti a hűtőt, hogy ne a konyhában foglalja a helyet, és a korábban már említett bojlert is. 

Bár a változás a két alaprajz között nem túl sok, mégis asszem elég szembetűnő. Nem is annyira átalakítással, mint térrendezéssel sikerült kicsit alakítani a belsőn. Bár mindegy minek nevezzük...

Egy dolog, ami zavar, hogy jelenleg nincs külön étkező. Ezt egyenlőre a nappali konyha felőli sarkában oldottuk meg. De a tervek közt szerepel ennek a megfelelő megoldása is.

Járólap - második felvonás

 Folytatván a megkezdett járólapozási munkálkodásokat, elérkeztünk a következő lépéshez. Ami által egy nagy bosszúságtól is megszabadultunk. A bosszúság oka a tavaly elkészült betonozott bejárat és lépcső koszmegfogási és továbbítási együtthatója... Olyan mennyiségű koszt fog meg a sima beton, hogy az elképzelhetetlen, és mindezt önzetlenül tovább is adja, persze a lakás felé. Na ezt már az elkészülte óta szerettük volna kiiktatni. Hát most megtörtént kérem alássan. És elmondhatom, hogy töredék por és egyéb kosz jut már csak be a lakásba, ez tapasztalat, de az új belső járólapon még sokszor így is soknak tűnik... Persze, mert rajtunk kívül Brúnó és Kamikaze is előszeretettel közlekednek ki és be... Oszt egy gugyának,  meg egy macskának magyarázza már el valaki, hogy törölje meg a lábát belépés előtt...

Szóval a kezdő felállás.

Kezdő lépésként teljes tisztítás, lesöprés. Következő mozzanat az előző posztból már ismert Sakret tapadóhíd felvitele a burkolandó felületre. Azzal a különbséggel, hogy itt kültéren nem előző este, hanem a munka megkezdése előtt, részletekben került föl, érthető okok (koszolódás, száradás gyorsasága) miatt. 

Aztán lekerült az első sor...

Szerencsénk volt. Mondhatnám így is, de igazság szerint ki lett számolva előre minden. A kültéri lapok 31x31-es darabok, s mint látható 4 db egymás mellett pontosan kiadta a lépcső szélességét. Ugye nem kell mondanom, anyagtakarékossági és hulladék szempontjából ez mit jelent. Szinte, sőt nem is szinte, hanem valójában, lapra pontosan ki tudtuk számolni a felhasználandó mennyiséget - 120 db. Annyit is vettünk előzetesen.

Maga a lap az utóbbi években divatossá vált mozaikmintás. Bár nem szeretem, ha valamiből tucatárunk van, és előzetesen mást is akartunk, mégis emellett döntöttünk. Ugyanis ennek a lapnak a felülete "dorozmás", ahogy mifelénk mondják. Azaz úgy van kiképezve a felülete, hogy ne csússzon lehetőleg még akkor sem, ha párás, ködös idő van. Hát nem is csúszik.

Sok helyen láttam ebből a típusból, többek közt a szüleim teraszán is, de a legtöbb helyen használt színtől hülyét kapok. Biztos mindenki ismeri - nyers hús szín! Aki azt kitalálta! Príma Primissimát neki!

Na végül is teljesen véletlenül sikerült találni egy szép barna árnyalatot. Amíg azt meg nem láttam, addig biztos voltam benne, hogy nálunk ilyen járólap nem lesz! De - barnával nagyon ott van! És amikor rásüt a nap...

De haladjunk tovább.

 

A belső oldalt is "felburkoltuk".

A lépcső szélén, az oszlopok alatt is, 5 cm-re engedtük ki a lapok szélét. 

Ennek oka, hogy a betonfalat és az aljzatot, mint már korábban említettem egyszer, terméskővel fogjuk burkolni, s így a "kilógatás" által a járólap felülről rátakar majd a terméskőre, s egyszerűbb lesz fugázni, illetve esetlegesen a kosz, illetve tisztításkor a víz sem ül meg ezáltal a fugában. 

A pontos előreszámolásnak köszönhetően, amit már akkor elvégeztünk, amikor a terasz készülőfélben volt még csak, viszonylag gyorsan haladtunk, és hamar kész lett a burkolás. És jelentem, mindössze egyetlen egy darab lap tört el. Az is rögtön a munka elején... 

És akkor kész, még fugázás nélkül - 

(Ne a vödröt tessék nézni, ez itt nem a reklám helye.)

Amint látható a fenti képen, az oszlopok alatt a lépcsőzetes törések, de csak a függőleges szakaszok, nem lettek leburkolva. Ennek pedig az az oka, hogy szerintünk úgy lesz szép, ha a terméskő burkolat a fal külső feléről szépen bekanyarodik, ezáltal talán kissé izgalmasabbá téve így a látványt...

Itt talán jobban látszik. Tehát a fal külső oldaláról a terméskő szépen "bekanyarodik", s feldobja a függőleges síkokat. 

Ezen a képen jól kivehető a barna árnyalat. 

A lenyugvó nap fényében... 

A fugázás kezdete...

Természetesen ellenőrzés, és "felvigyázás" mellett. Egy kellemes, őzbarna nevű szint választottunk még a teljes burkolás megkezdése előtt. Így a fuga ugyanaz a szín beltéren és kültéren egyaránt.

És aztán kész. Ködös reggeleken így mutat.

 

A képen látható magasabbik fiatal leander annak a leandernek a "gyermeke", ami tavasszal Tomi segedelmével erőteljes metszésen  ment keresztül, s ami aztán megfiatalodva új életre kelt. A másik, kisebb leanderecske, pedig szintén annak a gyermeke, de már a megfiatalodás utánról. Történt ugyanis, hogy Brúnó nagy örömében lendületes farokcsóválgatással letörte az egyik fiatal ágat, amit legott újfent vízbe tettünk. Oszt meggyökeresedett szépen ő is...

Aztá' egyenlőre így.