Barni

Úgy másfél hónapja, hogy kis családunk újabb jövevénnyel bővült. Bár még csak négylábúval...

Ő Barni.

Párom talált rá a neten Barni tesójára, aki szakasztott Brúnó, csak kicsiben. Sajnos ő egy fertőzés miatt elpusztult, amit viszont a kis gézengúz simán átvészelt. 

Hogy milyen fajta? ... Verteli... ahogy baráti körben szoktuk megnevezni... :D Amúgy valami terrieres, vizslás beütésekkel rendelkezik. 

Mint említettem, a tesójára a párom talált a neten. Szerelem volt első látásra. Hirtelen ötlettől vezérelve kerekedtünk fel, s kerestük fel Andreát, aki kutyamentéssel foglalkozik. Ő a Vasi Állatvédők Egyesületének alelnöke. Tőle tudtuk meg, hogy a kiskutyusokat egy erdőben, egy bokor alatt találta meg egy túrázó szlovák fiatal. Ő értesítette az állatvédőket. Andrea aztán, miután az óriásbébiket állatorvos segítségével "rendbe" szedték, posztolta őket, hogy örökbe fogadhatóak. 

(Basszus! Épp most lopkodja a diót...  :D) 

Így kerültünk hát Andreához. Első látogatásunk alkalmával Barni a cipőfűzőm kikötésével kezdett, majd, mint aki jól végezte dolgát, elment és lefeküdt aludni. Akkor még Mollyt, a tesót szerettük volna örökbe fogadni. Néhány nappal később tudtuk meg, hogy ez nem fog sikerülni... Aztán egy héttel később újra felvettük a kapcsolatot Andival, s újra felkerekedtünk. Úgy döntöttünk, ha egyedül ő maradt életben a négy testvér közül, megérdemli, hogy a lehető legszebb életet élhesse...! S ehhez talán hozzájárulhatunk úgy, hogy magunkhoz vesszük, és akár csak Brúnó, ő is családtaggá válik. 

Brúnó ide, s tova 14 éves. Bár nem látszik rajta. Egyöntetű vélemények alapján, legalább 6, 7 évet letagadhat. 

Amikor Barni megjött, Brúnó szinte sokkot kapott. A kiskutya sehova nem mehetett egyedül! Barátság lett első szaglásra. Nem, másodjára, mert a kis szaros először úgy megijedt a nagy böhömtől, hogy szó szerint bepisilt, és bebarnázott. Persze nem ezért lett Barni! :D

Az első napokban még nagyon meghúzta magát. Aztán, ahogy megszokta az új környezetet, családot... Beindult a gépezet. :D Semmi nem szent a számára, minden játék. Legyen az gyújtós, söprű, növény, kavics, ruhadarab... bármi. Akkora kuplerájt képes csinálni az udvarban...! Csak néhány szösszenet:

• -kirángatta a fóliát a ház köré terített nagyszemű kövek alól, teljes hosszban,
• -a kinti teraszos söprűt atomjaira bontotta,
• -minden nap azzal a szétrágott fanyesedékkel gyújtom be a cserépkályhát, amit Barni a bejárati ajtó elé termel,
• -a leandereket kirángatta a cserepeikből,
• -az erdőből hazatelepített páfrányok eltűntek,
• -az udvarban szaporodnak a tankcsapdák,
• -Brúnó hiába alszik édesdeden, Barni ráront és felébreszti, mert játékidő van... ami néha nem tetszik a kisöregnek

• éjszaka minimum kétszer ébreszt. Egyszer mert pisilni kell, néhány órával később, mert jatékidő van... mondjuk hajnali 2.50-kor...

Tehát még van mit tanulnia a kis perpetum mobilenek. Persze vannak jó dolgok is, amiket a nagytól tanul. Ma már pl nem habzsolja az ételt. Korábban előfordult, hogy annyira falt, hogy utána ugrott a kisróka. És, ami a legfőbb, hogy már vérmesen védi a házat, a birtokot. :D 

Security system on board

Ja, és ő az a szerzet, akinek nincs bajsza. Miért? Mert annyira imádja a kandallót. Ott ül előtte és hosszú perceken keresztül nézi a lángnyelvek játékát... vagy befekszik mögé. De olyan közel, hogy a bajusznak huss...

Néha ugyanígy van a tévével. Elé ül és nézi.... Hihetetlen. :D

Mint ahogy az is, másfél hónap alatt mekkorát nőtt.

Vidéki otthon - mit fed ez a kifejezés

 Amikor annak idején, ide, s tova 9 éve, megvásároltuk a kádárkockánkat, még nem állt készen semmilyen terv a végső kialakítást illetően. Azt tudtuk, hogy vidékies jelleggel szeretnénk felruházni, de az oda vezető út nagyon a homályba veszett. Főleg, hogy hirtelenjében a vásárlás után tőkénk sem nagyon volt a folytatáshoz. Ezért is akartunk olyan állapotú házat, és persze nekünk megfelelő normális áron, hogy azonnal beköltözhető legyen. A későbbi kényelmetlenségekről akkor még fogalmunk sem volt, azaz arról, milyen egy olyan házban élni, amit folyamatosan átépítesz. Ergo egy építési területen élni éveken keresztül. :)

 Mivel párommal együtt parasztház fanok vagyunk, kis képzavarral élve, eleinte azt képzeltük, hittük, hogy kis kockaházunk előbb-utóbb hasonlítani fog egy olyanra. De minél több oldalt, ojságot, miegyebet nézegettem, olvasgattam, hamarosan rájöttem, miszerint bizony, egy kockaházból sosem lesz parasztház... 

És nem is kell, hogy legyen ahhoz, hogy szép, kényelmes és lakható legyen! Mára letisztult kép él bennünk arról, milyennek is szeretnénk látni az otthonunkat. Érdekes, olykor váratlan visszajelzéseket kapunk a házzal és a birtokkal kapcsolatban, s ez megerősíti, hogy jó irányba haladunk. Bár a ház és a kert nem másoknak, hanem nagyon is magunknak készül, azért fontosnak tartjuk azt is, hogy az alakuló faluképbe megfelelően illeszkedjen, esetleg példaként tekinthessenek rá. 

Mint "mondtam", mára letisztult kép él bennünk arról, milyen otthont akarunk. Ez pedig egy kényelmes, hagyományos, pihenésre, feltöltődésre a legalkalmasabb vidéki otthon. Mint azt a blog címe is jelzi - Kádárkockából vidékit, szépet - . Igazán mára értettem meg én is, hogy amit anno, lassan 6 éve, zsigerből, vagy talán valami belső hang sugallatára címként adtam a blognak, az mennyire a valóságot takarja. Vágy egy burjánzó növényzet által körülvett, hagyományos, vidéki otthon után. Hagyományos alatt nagyszüleink, és az ő eleik által kialakult faluképbe illő otthonra gondolok. Ugyanezért vidéki is. Ami pedig az ötvenes évektől alakult ki az országban, azt gyorsan felejtsük el! Ugyanakkor az otthonnak már modernnek is kell lennie, azaz a mai modern kor vívmányaival felszereltnek, a mai életvitelhez alkalmazkodónak - szennyvízelvezetés, vezetékes víz, gazdaságos háztartási gépek, gazdaságos fenntarthatóság (fűtés-hűtés, vízellátás saját kútról stb.), gazdaságos, energiatakarékos kialakítás (szigetelések, kompakt formák, gépészet, passzív, aktív stb), és természetesen internet.  

Ugyanakkor figyelni kell arra is, hogy ne essünk abba a hibába, hogy olyan otthont teremtsünk, ami a mai modern itthoni városok külvárosaira jellemző kép. Sok esetben, és mondhatni általában, kis, zsebkendőnyi területeken gombamód szaporodó hatalmas házak olyan stíluskavalkádban, hogy rossz nézni... Nem értem, ha az emberek már hitelhez folyamodtak, akár kényszerűségből, akár más okból kifolyólag, akkor miért nem emberi léptékkel tekintve normális, gazdaságosan fenntartható otthonok kialakítására törekedtek. (Persze értem, csak nehezen fogadom el.) Természetesen tisztelet a kivételnek! Hány meg hány helyen állnak a hatalmas, sokszor tetőteres házak kihasználatlanul, csak azért, mert építtetőik annak idején túl nagyot álmodtak, vagy léptek. És hány meg hány helyen lóg kinn az "ELADÓ" tábla... Bár ez utóbbi lehetőség sokak számára, akiknek nincsenek megfelelő anyagi lehetőségeik egy építkezés kivitelezéséhez. Mi is így kezdtük.   

Szerencsére mára az a természetes vágya az embereknek, hogy városi lukak helyett családi házakban éljenek, más életminőséget képviselve, kialakította a vidékiesedés következő lépcsőfokát, azaz olyan otthonok teremtését, amelyek már képesek a mindennapi megélhetést is elősegíteni. Gondolok itt elsősorban természetesen az otthoni gazdaságok kialakítására, de rengeteg más lehetőség is adott. Sokan építik fel otthonaikban, vagy az mellett saját kis vállalkozásukat, amely az idegenforgalomtól kezdődően széles palettát mutat fel. Lehet az bármilyen gazdasági, vagy termelő vállalkozás, de lehet bármely szolgáltatás, vagy "netes" vállalkozás is. Ötletekben nincs, és úgy tűnik lassan már megvalósításban sem lesz hiány. 

És ennek nagyon örülök, mert ez azt hozza magával, hogy az emberek ráébrednek, miszerint nemcsak eleink tudtak vidéken élni, de manapság a világháló, és az újra kialakuló emberi kapcsolatok elterjedésének köszönhetően még több lehetőség adott ehhez. 

És még inkább örülnék, ha az igazi magyar vidéki építészet újra elterjedne az egész országban, és újra az adott tájegységre jellemző stílusú házakkal népesülnének be a falvak, a tanyák... Lett légyen az Balaton felvidéki, zalai, hollókői, vagy rönkház Erdélyből... Nemrég áthaladtunk Devecseren, útban a Somló-hegy felé. Ha már ott jártunk, hát megnéztük az új városrészt, melyet Makovecz Imre, és a Kós Károly Egyesülés tervei alapján építettek, s alakítottak ki. Bár sokaknak kinyílt a bicska a zsebében az építkezés lebonyolításával kapcsolatban, én mégis azt mondom érdemes megnézni. Az utcaképet tekintve valahogy így kellene a falvaknak kinézni manapság. 

Apró dizájn

 Már rég terveztem, hogy megmutatom ezt is. Szomszédéktól kaptuk talán szülinapra, asszem, sacc per kábé két éve. De lehet, hogy három.

A folyosónk egyik kapcsolóját díszíti. Mélybordó, kellemes plüss tapintású, öntapadó anyag. A pécsi Praktiból származik amúgy, és, ha jól emlékszem, úgy egy órás játék volt, mire felapplikáltam a falra. Természetesen útmutató fotó segedelmével. 

Azóta már van még egy, ami dupla kapcsolóhoz való, csak még nem volt lelkierőm hozzákezdeni a feladathoz. De lassan felkerül az is a helyére. Oszt azt is jól megposztolom! 

Gárderób

 Na, kérem. Ismét egy régi álom valósul meg. 

Már legalább kettő, de inkább három éve tervezzük egy komolyabb gárderób megépéntését, majd elhelyezését a térben. Skiccpausz barátom ( Fonzi az asztalosmaestro ) ma átlépett kies hajlékunkba, oszt rögvest nekiláttunk a tervezésnek. Első lépésként a terepszemle esett meg... Aztán tanácstalan hümmögés, melybe kezem nyomán állam borostájának fülsértő sercegése illeszkedett. Majd Skiccpausz barátom hozzám fordult és elnyúlt képpel bámult rám... és újabb hümmögés. A zajok sorát két üvegpohár finom csendülése folytatta, majd a beléjük kerülő nedű és amaz szénsavtartalmának halk sziszegése. S már jöttek is az ötletek. Amelyek persze már jó előre léteztek, de a mai napon finom módosításon estek át. És kialakult a végső elképzelés.

Ez csak egy skicc, de a lényeg kiolvasható. Azaz a bejárati ajtó és a gyermekszoba ajtaja közti teret, falat építjük be. A két ajtó közti távolság közel három méter. Úgyhogy van helyünk bőven az ötletek kényelmes megvalósításához. És akkor a magyarázat - 

A bejárati ajtótól elhagyunk közel fél méteret. Ahol is kezdődik egy szép, 1 méternél kicsit hosszabb, 45 cm mélységű komód három nagy fiókkal. A magassága szintén 1m körüli. Fölötte egy kétajtós, lapos kisszekrény helyezkedik el, ami a villanyórákat lesz hivatott magába rejteni. A komód mellett jobb oldalt egy hatalmas gárderób szekrény magasodik. Méretei - 245x105x55. Gyakorlatilag a plafonig betölti a teret, bár igaz, két részletben, hiszen a szekrény tetején egy ugyanolyan széles és mély, kétajtós kisebb testvére fog nyugodni. A gárderób és a szoba ajtaja közt ismét kimarad 40cm. Azon a negyven centin díszlik ugyanis egy szép terméskő berakás, ami a skiccen is szerepel a jobb végen.

A fenti kép alján látható az egész felülnézetből. Ennek elkészítésére azért volt szükség, hogy párom is lássa, hogyan alakul a komód és a gárderób mélysége közti különbség áthidalása. Tehát a komód felső lapja hozzá leszen kanyarétva a gárderóbhó.
Mindkét képen kicsit kivehető a középen, hogy a kis szekrény és a gárderób között két kis polcocska hidalja majd át a távolságot. De itt van méecce .

Fölöttük vonalkázva "Fal" felirattal látható az egykori bejárat áthidalója. Az emígyen körbe leszen épénteve.
Holnap megrendelem az anyag egy részét, a többit Skiccpausz alkotja meg, aztán, ha elkészül minden alkotó elem, akkor összeszerelés következik. Végül mindezt egy következő posztban bemutatom, s terveim szerint egy költségvetést is kanyarétok hozzája.
Jah és a lábazat! Az ugyanolyan lesz, mint a kis ládika lábazata, amely úgy egy éve készült.

Oszt így. 

Kádárkocka studios presents - Csodálatos led technológia

Produced by                   Szomszéd

Directed and written by    Gandalf (a Szomszéd szomszédja)

Cameraman                    Gandalf

Director of photografy       Gandalf

Special starring:

Trafó von Billenő and Mr. Led

SzomszédÚr

And the kitchen

 ... Őszintén szólva ez a poszt úgy egy éve parkol már a piszkozatok mappában. Két dolog okán. Egyrészt mert nem sikerült igazán jó képeket készítenem hozzá, másrészt meg így egy év távlatából már kijelenthetem, hogy a "hájtek" műkszik. Harmadrészt meg csak.

SzomszédÚr ajánlásával, aki bele-bele kacsintgat e "hájtek" élménydús világába, döntöttünk úgy, hogy a konyhában kialakítandó fényforrás a pult fölött nem a hagyományos fénycső általi technológia leszen. Hanem a led technológia. ;)

Tudni kell erről a technológiáról (oké, többször nem követek el ilyen gyakori szóismétlést... technológia technológia technológia technológia :D ), szóval tudni kelletik eme ööö... technológiáról, hogy az ára megéri a befektetést. A ledek nem termelnek hőt, vagyis csak nagyon-nagyon minimálisat, ami alig-alig érzékelhető, kézzel pl egyáltalán nem, tehát esetükben nincs energiaveszteség. Rendkívül keskeny spektrumú fényt bocsát ki, amely spektrum az infravöröstől az Ultra Ibolyáig terjedhet (tehát a Szomszédékon mindenképp túl... :D). 

... A led gyakorlatilag egy dióda, fényének színe a vele ötvözött anyagoktól függ. A fénykibocsátás úgy keletkezik, hogy a diódára adott áramforrás a dióda anyagában levő atomok elektronjait gerjeszti, ezáltal azok magasabb energiaszintű pályára lépnek, majd miközben visszatérnek eredeti pályájukra, fotonokat bocsátanak ki. Nyitó irányú áram esetén a PN átmeneten az elektronok az N rétegből a P-be, a lyukak a P-ből az N-be diffundálnak (:)). A diffúziós kisebbségi és többségi töltéshordozók között rekombinációs(:D) folyamat indul meg, mely folyamat során a felszabaduló energia fotonok formájában kisugárzódik. Nagyobb feszültség hatására nagyobb a kisugárzott fotonok mennyisége, egészen egy nyitó irányú áramértékig, ahonnan már nem számottevő a változás... :D :D :D 

Szóval a lényeg, hogy a ledek a fény előállításához alacsony áramot és feszültséget igényelnek. Többek között ezért éri meg beruházni erre a technológiára (:D). További előnyei közé tartozik még a sérülékenysége. Mer' az nem nagyon vagyon neki. Esésálló, ütésálló, persze, ha valaki van olyan gyoggyant, hogy összezúzza, az sikerrel tud járni. Aztán örömében elkesereghet azon mekkora baromfi volt, hogy tönkre vágta csak azér', hogy ő megmutassa, hogy de, akkor is... 

Nem utolsósorban említeném az élettartamát, amire 50.000 óra garanciát (!) adnak. Azér' ez na! Pont ezen oknál fogva nem is környezetszennyező technológia, hiszen nem juttat a környezetbe nehéz fémeket. A hagyományos izzókhoz képest 80%-os energiamegtakarítást eredményez, a fényárama, fényereje pedig bekapcsoláskor azonnali, nem szükségeltetik neki felmelegednie, mint ahogy ez kompakt fénycsöves társai esetében viszont fennáll, következésképp nem is vibrál, nem "báncsa" a szümtüket. 

Ezen tulajdonságokat átal latolgatva tettük le voksunkat amellett, hogy e hájtek jelenjen meg mindennapjainkban akkor. Szomszédúr által beszereztük a hozzávalókat úgymint ledszalag, trafó, billenőkapcsolós elosztó. 

A ledszalag egyik nagy előnye, hogy bizonyos közönként vágható, forrasztható, ezáltal bármekkora méretben felhasználható a néhány 10 centitől a több méterig. Egy ilyen led szalagtekercs alapból 5 méter.

A másik nagy előnye a led szalagnak, hogy öntapadós. 

Nehezen kivehető ugyan, de Szomszédúr éppen lehúzza a zubbonyt a szalag aljáról.

A mi esetünkben tehát a konyhapult feletti szekrénysor aljára terveztük felapplikálni. Miután felmértük, hogy mekkora fényszalagra van szükségünk, méretre vágtuk, és Szomszédúr hozzá forrasztotta a trafóhoz, ami azért szükségeltetik, mert az adja az áramot a led szalagnak. 

Még anno a konyha kialakításakor a szekrénysor alá, annak széléhez beszereltünk egy hármas elosztót, hogy a konyhai gépeket könnyebben működtethessük.

Ebbe az elosztóba applikáltam (:)) egy billenőkapcsolós kisebb elosztót, amibe belekerült a mindössze 12(!) voltot fogyasztó trafó (mert egyetlen hiányossága a trafónak, hogy nincs saját kapcsolója...).  Így már teljes a rendszer.

A led szalag alsó felének, azaz öntapadós részének egy teljesen tiszta felületre kell kerülnie ahhoz, hogy ne "penderedjen" le róla, úgyhogy szomszédasszonyok legott nekiláttak a felület tisztításának, majd megkezdődött a nagy művelet... aztán a próba üzemmód...

Majd néhány utolsó simítás és az applikáció készen állt, hogy részt vegyen mindennapi életünkben. 

És a végeredmény:

És végül jól látható a különbség a hagyományos kompakt fénycső által adott fény, és a led fénye között.

Jól látható, mennyire megszünteti az árnyékolódást. Ha együtt ég a led a hagyományos világítással, akkor teljesen kiegyenlíti a fényviszonyokat, ezáltal a fény sokkal barátságosabb a szemünk számára. Ha pedig csak a led szalag világít, olyan, mintha a Nap világítaná meg a pultot... Ezt szeretem a legjobban. Ha tehetem, csak a ledet használom. 

Kiszámoltuk, abban az esetben, ha a ledszalag egész álló nap világít, tehát 0 órától 24 óráig be van kapcsolva, akkor naponta 0.74 Ft-ot fogyaszt...  Elég meggyőző érv a ledek további alkalmazásához a lakás más pontjain is.

End first part.
Special thanks to all of my Readers!

To be continued

A legújabb bútordarab

 Már a bejárati terasz beépítésekor megszületett az igény egy cipőtartó szekrénykére, vagy ládikára. Miután meghánytuk vetettük a dolgot, egy láda mellett döntöttünk, mert arra rá is lehet ülni. Két-három hete megkezdődött a megvalósítás.

Először is kitaláltuk milyen formát látnánk szívesen otthonunkban. Hogy az anyaga fenyő, az már természetes, hiszen előbb-utóbb minden bútorunk abból lesz. Aztán papírra vetettük. Persze senki ne várjon valami komoly tervrajzot. Íme:

Egy olyan ládikát terveztünk, aminek a fogantyúja, markolata két oldalt úgy 10 cm-rel magasabb, mint a láda teste, és a láda ajtaja a kettő közé záródik. Úgy terveztem, hogy az oldalai gyakorlatilag a lábak szerepét is betöltsék a sarkoknál, persze némi díszítés mellett. A díszítés egy, a láda alján körbefutó motívum, amit a tálalószekrényünk lábazatáról lestem el. Egy enyhe hullámmotívum. 

Kiszámoltam az anyagszükségletet, és egy fafeldolgozó cégnél meg is rendeltem a beépítendő mennyiséget. 

Néhány nappal később már boldogan szállítottam haza a nyersanyagot. Ekkor jött a képbe asztalos barátom, Alfonz, akinek a véleményét és segítségét kértem a kivitelezéssel kapcsolatban. Igazából a láda aljának felfüggesztéséről kértem ki a véleményét. Hiszen ahhoz, hogy az oldalak a sarkoknál lábbakként funkcionálhassanak, az alsó darabot magasabbra kell emelni néhány centivel. Miután a szakmai tanácsot megkaptam Alfonz felajánlotta, hogy a műhelyében állítsuk össze a ládát. Legott oda is szállítottam a nyersanyagot. 

Aztán nekiláttunk a méretezésnek, rajzolásnak.

 

Aztán készítettem egy sablont a láda oldalainak alján körbefutó minta kivitelezéséhez.

A berajzolt minta:

Kiszabtam a mintákat az oldalak aljára, aztán átbeszéltük az összeállítás folyamatát, mire rájöttünk, hogy az anyag vastagsága, amit rendeltem, vékony lesz ahhoz, hogy szépen és biztonságosan lehessen összeilleszteni a rövidebb oldalakat a hosszabbakkal. Azt találtuk ki ugyanis, hogy a rövid oldalak belsejébe az illesztéseknél belemarunk úgy kb. centi mélyen egy vájatot, és ebbe a marásba fog beleilleszkedni, belecsúszni a hosszabb oldalak illesztendő éle. Ezáltal sokkal masszívabbá válik a láda, és nem utolsó sorban szebbek az illesztések, mintha simán csavarozva lennének. Én 1.8 cm vastag anyagot vásároltam, de ha ezt a vastagságot bemarjuk, akkor le fog törni az oldal széle a marás mentén, hiszen alig néhány milliméter vastagságú maradna csak. Az meg nem elégséges. Ezért úgy döntöttünk, hogy min. 3 cm vastagságú legyen a láda oldala. Viszont ehhez vágnunk és táblásítanunk kell anyagot. Neki is láttunk hát.

Leszabtuk az anyagot.

Majd táblásítottunk. A fenyő éleit vastagon faragasztóval kentük...

Majd egy direkt erre a célra készült keretbe szorítottuk a leendő oldalakat.

 

Viszont itt meg kellett állnunk a munkálatokkal, hiszen a frissiben táblásított fenyőnek száradnia kellett. Kicsit szomorkásan, de mégis örömmel tértem haza. Szomorkásan, mert a láda nem készült el, viszont nagyon örültem, mert tudtam, hogy sokkal jobb lesz, mint ahogy először megterveztem. Alfonzzal megbeszéltük, hogy következő hétvégén folytatjuk a munkálatokat, s elkészítjük a ládikát. Aztán persze ismét beigazolódott a régi mondás, miszerint "Ember tervez, Isten végez!". Családi okok (egy másfél hetes kórházi kitérő nálunk, illetve Alfonz barátom ikreinek megszületése) miatt a munkálatok csak tolódtak, és tolódtak. Amikorra aztán a dolgok megnyugtatóan rendeződtek, s ismét lehetőség adódott a ládával foglalkozni, kaptam egy telefonhívást... Alfonz kérte, hogy lépjek már át hozzájuk (a harmadik szomszédunk ő), mert egy kis segítségre volna szüksége. Szívesen mentünk át, hiszen a kicsiket is megnézhettük legalább... Aztán meglehetőst nagy meglepetésben volt részünk, amikor Alfonz megkért, segítsek már kivenni valamit az autójából... Már kitaláltátok mi volt az, igaz? 

... Hogy őszinte legyek szebb lett, mint gondoltam... Gyönyörű munka! És az illata...!

 

    

Még egy kis utolsó csiszolás...

Majd néhány lakkréteg. 

 

 

Szerintem gyönyörű! Illatos és gyönyörű! Még egy vékony kis párnát szerkesztek a tetejére, amire kényelmesen rá tudunk ülni, és kész. És ebben már kényelmesen elférnek a dorgók...

"Itt van az ősz, itt van újra, szép, mint mindig énnekem..."

 Itt van, eljött, itt van újra! Talán a hangulata, a színei sokfélesége miatt, de ez a kedvenc évszakom. És, hogy eljött, annak első csalhatatlan jelei mutatkoznak.

Először is, hogy Ősz-Autumn bejegyzései újra sokasodnak a Szosöl Médiában. :)

Másodszor, hogy tegnap szinte egész nap lassú eső áztatta kicsiny falunkat, s ma a Nap sugarai próbálnak áthatolni a felhők "fátyolán".

Aztán, hogy "sárgul mán, a kukoricaszár...", és, hogy kiskertünk lassan kiürül, már csak a paprikák, paradicsomok, és a zöldségek tartják magukat...

És csalhatatlan jelek, hogy a gyümölcsök lassan beérnek.

 

A rózsák is még széplenek...

De a gyümölcsök lassan tényleg beérnek...

 

 

Hát így...