Cserépkályha - ismét

 Kicsit átnézegettem a blog statisztikai adatait, és így látom, hogy sok látogatónak foglalkoztatja a fantáziáját a cserepkálha, de meg a beltéri terméskő burkolás is. Aztán a cimkefelhőből kiválasztva a cimkéjét arra a felfedezésre jutottam, hogy bizony megfeledkeztem arról, hogy valójában megmutassam milyen is ez a kálha (nem elírás, tájszó mifelénk Zalában). És ma már első kézből származó fűtési információkkal is rendelkezem, mint egy éves kálhatulaj.

Korábbi posztban már említettem, hogyan is készült és ki volt a kivitelező mester. Egy másik posztban pedig arról írtam, hogyan készült a terméskő burkolás a kályha körül. Emlékeztetőül csak annyi, hogy egy talapzatra épült.

Úgy lett beállítva, elhelyezve, hogy lehetőség szerint több helyiséget is fűtsön.

Amint látható a nappali felé a falsíkból is kiemelkedik, így ebbe az irányba is erősebben sugározza a hőt. Fontos, hogy sugározza. A kályhatest felülete általában úgy 60-80 celsius körül mozog. Megérinteni nem érdemes, max néhány másodpercre, mondjuk kettőre, mert utána odakozmálsz. 

Mátyásnak, a kálhaépítő mesterünknek igaza lett mindenben, amit használati utasításként adott. Először is a megépítés után nyitva hagytuk az ajtaját, de nyitva hagytuk a hamuzó ajtaját is, hogy a folyamatos huzat a kálha testén belül előidézze a szárítás, száradás folyamatát. Ezáltal az építéskor bekerült nedvesség talán 30%-tól sikerült megszabadulni, tehát a kálhatesten belül nem volt érzékelhető a nedvességtartalom vesztesége. Maga a kálha tavaly augusztus elején épült, így a fűtési szezonig még volt kb két hónapja, hogy száradhasson. Aztán amikor érezhetően kezdtek hűvösödni az esték, bizony már be-be kellett gyojtani őkelmét. Erre az esetre is megkaptuk a passzust, ami szerint üzemeltetni kellett. Mégpedig egy nap csak egyszer szabadott begyújtani és kisebb famennyiséggel úgy, hogy a láng ne legyen nagy és folyamatosan égjen, tehát az ajtókat nem szabad bezárni! Csak akkor, ha már teljesen leégett a fa, és parázs is alig maradt. Ezzel a szisztémával fűtöttünk kb két hétig, s így tudtuk a kálhát kiszárítani azelőtt, hogy beindult volna a nagyüzem. Ellenkező esetben sérült volna a kálha sarazása (mert ugye agyagból épül), szétrepedezett volna, akár füst szivároghatott volna belőle, legrosszabb esetben a teste szét is nyilhatott volna, s aztán akkor lehet újra festeni, építeni, meg még ki tudja mit nem...
Aztán amikor beindult rendesen a fűtési szezon, úgy október vége környékén, akkor már esténként és reggelenként is be kellett gyojtani. Napi két begyojtással elértük azt, hogy folyamatosan tartotta a hőt a kálha, oszt nem hűlt ki. Nagyon kellemes érzés, úgy hazaérni, hogy kellemes hőmérséklet fogad otthon, s nem azon görcsöl az ember, hogy mire melegszik fel a lakás. Bármikor bárhová, akár órák hosszat is bátran "kimaradhatunk", ha úgy tartja kedvünk, mert a kálha biztonságosan üzemel, és bizony tartja a meleget. Komolyan mondom, a fűtés végre nemcsak praktikussá, de kényelmessé is vált.

 
A famennyiség mércéje egy diszperzites vödör, vagy kisebb véka. Eleinte diszperzites vödör volt, aztán áttértünk egy kisebb, vagy inkább normál méretű vékára. Abba is kb egy diszperzites vödörnyi fa fér. A képen a kályha előtt látható fémlemezzel bélelt, amúgy fából készült tároló edényt szoktam tele rakni esténként. Így reggelente nem kellett kimennem a hideg faházba tüzelőanyagért. Mivel 6-ra járok dolgozni, ezért reggel 4 óra körül szoktam begyújtani.
Nagyon sokszor csak a magam szórakoztatására lemértem az időt, ami alatt a begyújtást elvégeztem. Nem tévedés, kemény kettő percembe telt a kályhát megrakni fával és a tüzet meggyújtani. Már amikor meg kellett gyújtani... Ugyanis sokszor fordult elő, hogy annyi parazsat megtartott a kálha, hogy csak rá kellett raknom a következő adag fát, és miután megnyitottam a szellőztetőt már ropogott is a tűz. És ez nem mese, tényleg így van. Gyakorlatilag abban a pillanatban, ahogy kinyitom a szellőztetőt, azonnal megindul a huzat és már be is lobban a láng!
És itt jön a képbe a sokak által említett por, kosz, famorzsolódás, miegyebek. Hát kérem szépen - való igaz, hogy ez a tevékenység kosszal jár, de - fogtam egy partvist meg egy műanyag szemeteslapátot, és jól összesöpörtem a lepotyogott fahulladékot, port. Semmi kosz nem maradt utánam egyszer sem! Ezzel a mozzanattal együtt is 4 percembe tellett a teljes procedúra. Na, ki lehet bírni?

Tehát a fűtés mennyisége reggel egy véka, és este még egy. És ennyi. Pont.
Összességében, bár pontosan nem mértem fel, de kb 10(!) m3 fát használtunk el fűtésre. Mindezt úgy, hogy a cserépen kívül még egy másik, egy "Németh" kályhával is fűtöttünk. Aki ismeri ezt a kályhatípust (öntöttvas test, belül samott tégla, kívül jellegzetes, mintha csempe lenne, korong mintájú "páncélburkolat", ami szétosztja és így hatékonyabban sugározza a hőt, illetve a kályha elején található ajtón egy 8 db hőálló üvegecskéből készült látványablak is van), az tudja,hogy nagyon szeretik sokfelé, mert gazdaságos, és samott burkolatának köszönhetően szintén képes órákon keresztül megtartani a parazsat (kb 4 óra). A meleget már nem annyira, de azzal sem áll rosszul. Úgy gondolom, hogy termetéhez képest az egyik leggazdaságosabb és "legtehetségesebb" kis kályha. És most nem akarok itt vitát nyitni, hiszen számos újabb, szebb, jobb teljesítményű kályha létezik már, de azokat nem mindenki engedheti meg magának.
Amennyiben az általunk elhasznált famennyiséget meg kell vásárolni, mai árakon úgy 140 000 Ft-ot számolhatunk egy télvíz szezon kifűtésére úgy, hogy a lakásban tényleg jó idő van, és a komfortérzetünk ezáltal jó. Ugyanez gázzal, talán nem járok messze a realitástól, szinte megvalósíthatatlan. Hacsaknem majdnem passzívházban él valaki. És akkor még nem is szóltam arról, hogy a fatüzelés megújuló energiának számít.

A fenti képen megfigyelhető, hogy a tűztér nem fekete, nem kormos. Ez a kép már tavasszal készült (de tényleg!), ezért ég benne ennyire kevés fa. Akkor már elég volt ennyi is ahhoz, hogy kellemes időt csináljon estére és másnapra is... Tehát nem kormos és - nem repedezett, nem potyognak, nem hiányoznak darabkák a samottból. Ezt azért mutatom meg, mert a cserépkályha fűtésének egyik lényege, hogy száraz fával tüzeljünk, ne nedvessel. Egyrészt így hatékony a fűtés, hiszen így melegszik fel rövid idő alatt " üzemi" hőmérsékletre, és így tudja hosszú órákon keresztül megőrizni a hőt és a parazsat, másrészt nincs anyag, ami eltömítheti a füstjáratot és a kéményt. Normál esetben a kályha fűtési ideje 8-10 óra(!). Ugye hogy kényelmes?

Ja és még azt is hozzá kell tennem, amit a kép úgyszintén illusztrál, hogy a kályhába a fát nem bedobáljuk, hanem betesszük! Nagy különbség! Ha nem barmoljuk szét a tűzteret, akkor többszörösére növelhetjük kályhánk élettartamát, és nem utolsó sorban biztonságos marad az égés is, nem kell számítanunk esetleges füstölgésre sem! 

Ezek a képek talán éreztetik, hogy valójában mekkora tömegről is van szó. Mérete ellenére az egész lakás kifűtésére, illetve annak ellenére, hogy szinte pont a lakás központjában van, mégsem alkalmas, ezért távlati tervekben szerepel még egy kisebb cserépkályha megépíttetése is a nappaliba, ami által az egész lakásban kényelmesen elérhető lesz már a kellemes hőérzet. 

Viszont a szobákat, az előszobát, a fürdőt, és a két betűs helyiséget tökéletesen kifűti, de a nappali  és konyha hőmérsékletéhez is jócskán hozzájárul. A nappaliban van szükség a másik fűtőtestre, mert bár érezhetően ott is melegít a kálha, de nincs olyan hőérzet, ami kényelmessé tenné az ott tartózkodást télen. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a nappaliban csak akkor van szükség a másik kályhára, ha a kinti hőmérséklet tartósan 10 fok körülire, vagy az alá csökken!

Amikor a legnagyobb fagyok voltak télen, ami az elmúlt telet tekintve napközben -13, -14 fok volt, akkor is elég volt a napi kétszeri begyújtás a kálhában. Ezt azért írom, mert más kálhatulajoktól (vannak páran a környéken, de a neten is fórumoznak) azt hallottam, hogy a legnagyobb fagyok idején akár háromszor is tüzelnek egy nap. Ezt persze úgy kell elképzelni, hogy miután leégett az adott famennyiség a kályhában, pár órával később újra megrakták, hogy jobban melegítsen. Nos a mi esetünkben ez nem volt szükséges, mert tökéletesen, egyenletesen fűt minden esetben. Ez persze lehet az épület szigeteltsége miatt is, de előfordulhat a tulaj komfortérzete miatt is. Mindenki más és más beállítottságú, van aki melegebbet szeret, van, aki kicsit hűvösebbet. Bár télen szerintem mindenki a meleget szereti!

A kálha tüzeléséhez azt még hozzá kell fűzni, hogy a tüzelés menete a következő - begyújtás után kb egy-másfél órán belül leég az adott famennyiség. Amikor parázs van már csak a tűztérben, és az sem lángol (!), akkor lezárjuk a kálhát, hogy levegőt ne kaphasson, s így a kályha megőrzi a parazsat is, és a felhevült csempék ezáltal még tovább megőrzik a hőt is. Ennyi. Fontos, hogy a parázs ne is lángoljon, csak izzon, amikor lezárjuk a kálhát! Ha ugyanis lángol még, akkor ott ugye égés van, tehát égéstermékek, gázok keletkeznek, amiknek el kell hagyniuk a kálhát a füstjáraton és a kéményen keresztül. Ellenkező esetben az esetleg felgyülemlett gázok szétnyomhatják, szétrobbanthatják a kálhát!    

Mint írtam tökéletesen kifűti a fürdőt is. A fürdőt korábban egy falibabával, tehát gázzal fűtöttük, de az elmúlt téltől erre semmi szükség nincsen. Mindössze annyi a feladat, hogy a fürdőajtót nyitva kell hagyni. Na nem teljesen sarkig tárni, csak nyitva hagyni. És ennyi is elég a megfelelő felmelegedéséhez. 

És micsoda hangulata van! Egyrészt a kályha szép, tényleg nagyon tetszik, ahogy kialakítottuk, szerintem ez lakásunk egyik legszebb, leghangulatosabb pontja. Azt hiszem a terméskő burkolattal sikerült megfelelően feldobni, és kihangsúlyozni...

Amint látható nemcsak a kályha mellé került a terméskőből, hanem a fürdő melletti falakat is azzal burkoltuk, elrejtve benne egy kapcsolót is. És a nagy boltíven keresztül a nappaliba is behúzódik (a fürdőajtó később lesz lecserélve és csak a fotó kedvéért nyitottam ki ennyire). Sőt a burkolat a két szobába is behúzódik. Télen ide a kályha elé szoktunk teregetni, és gyakorlatilag egy éjszaka, vagy egy délután alatt meg is száradnak a ruhák. 

Ezen a fenti képen érzékelhető az is, hogy miért nem tudja tökéletesen kifűteni a nappalit. Kicsit messze van hozzá, hiszen ez a tér gyakorlatilag a boltívvel kapcsolódik a nappalihoz (és egy ugyanekkora boltívvel kapcsolódik a konyha is a nappalihoz).

    

Egy ugyanilyen stílusú, de karcsúbb kálhára van szükség a nappaliba is, és a fűtés megoldva. A lakás díszítése, egyedisége úgyszintén...

Két dolgot szeretnék még a végén megemlíteni. Az egyik, hogy a terméskő is átmelegszik, átveszi a hőt a kálhától, így nagyon kellemes érzés ücsörögni, olvasgatni rajta időnként. 

A másik a fuga. Mint minden csempézést, a kálha csempézését is fugázni kell. Amely fuga a test tágulása miatt kipotyoghat. Nos a mi esetünkben alig potyogott valamennyi, az is leginkább a tűztér környékén, de az sem probléma, mert újrafugázható. És nem kell megijedni attól, ha kipotyog, attól még nem tud füst szivárogni a kálhából, mert az ugye belül agyagozva van! Ha füst szivárog belőle, akkor az nem a fuga kipotyogása miatt van, hanem azért, mert belül nagyon megrepedt az agyagozás. Mint ilyen, azonnal javításra szorul! A fuga csak díszítés! 

Cserépkályha, terméskő

 A kályha elkészültével határoztuk el, ami addig csak egy kósza gondolatként lengedezett körbe bennünket, hogy építsünk padkát hozzá, hiszen úgy nagyon mutatós lesz. A padka, ha szépen meg van csinálva, nagyon ki tudja emelni egy ilyen cserépkályha szépségét! Ezért legott azt is elhatároztuk, hogy a két szoba felől is kap szép, hangulatos padkát a mi "drágaszágunk". És az előzetes kósza gondolatok tovább szülték önnön magukat, így előbb derengeni kezdett, majd később elhatározássá változott, hogy szép terméskővel fogjuk burkolni a padkát. Azonnal körül is néztem környékünkön és a neten is terméskő után. Ekkor találtam rá a mi köveinkre a Vaterán. Sikerült nagyon jó áron, 1200 Ft/m2 áron hozzájutni a keszthelyi terméskőhöz (Nagymarko13 - tól vásároltuk, és ha jól tudom még mindig van neki bőven!). S mivel ilyen jó áron volt, hát azonnal vettünk is belőle 10m2-re valót. Az üzletet az első megkereséstől számított néhány órán belül nyélbe is ütöttük, ami egy komoly meglepetést tartogatott számunkra. Nagymarko13 nem lakik messze tőlünk, mindössze kb 30 km, ezért az első telefon után azonnal felkerekedtünk, hogy megnézzük a portékát. Megérkezve egy nagyon kedves, fiatal házaspár fogadott minket. Pillanatok alatt összehaverkodtunk, még a házukat is megmutatták, hiszen ők is nemrég fejezték be az átalakításokat. Aztán miután megegyeztünk, azon tanakodtunk párommal, hogy mikor tudjuk elvinni a köveket, hiszen ennyit nem tudunk elrejteni a Fordunkba. Ekkor ért az a bizonyos komoly meglepetés. Ugyanis Nagymarko felajánlotta számunkra saját utánfutóját kölcsönbe, szállítás céljából. Első csodálkozásunkban elutasítottuk a kedves ajánlatot, mondván nem is ismerjük egymást. Mire ő közölte, hogy tényleg szívesen odaadja a futót, csak az az egy kérése van, hogy vigyem neki vissza valamikor... Mondhatom csodálatos érzés, és bizony nagyon jól esett a májunknak, hogy ilyen röpke ismeretség után, azonnal ennyire megbízik bennünk. Végül is elfogadtuk a kedves ajánlatot, és hazaszállítottuk a köveket, és lepakolás, és a futó letakarítása után azonnal vissza is vittem.

A kályha köré nyilvánvalóan nincs szükség ekkora mennyiségű kőre, de azért vettünk ennyit, mert lelki szemeink előtt kirajzolódott, hogy mi mindent lehet még burkolni a terméskővel a beltérben. 
Első lépésként megépítettük a padkát a kályha köré, aztán megkezdtük a burkolást.

Annyira megtetszett a kő a falon, hogy még további helyeket jelöltünk ki burkolásra. A köveket szigorúan flexibilis ragasztóval erősítettük a falra mindenhol, hogy jól bírja a hőmérséklet ingadozásokat. Főleg a kályha mellett, ugye. Természetesen a munkálatok folyamatos ellenőrzés mellett zajlottak.

Hát a kövek felrakása a falra nem volt könnyű mozzanat. Nagyon aprólékos munka. Először is valamelyest átválogattuk a köveket, mert előfordult köztük néhány szürkébb, vagy éppen rőt vörös darab. Ezeket nem akartuk a kályha mellé, vagy a beltérben bárhová is felrakni. Inkább a sárgás, homokszínárnyalatot akartuk a falon látni, hiszen a továbbiakban is eme arany és homokszínárnyalatokkal akarunk "operálni" a lakásban falon, aljzaton. Aztán aprólékos, tördelős, kalapálós puzzle-ozás kezdődött. Összességében kb. egy teljes hétbe került, ez persze több délutánból adódik össze, amíg a kövek a helyükre kerültek. Lassan ment, mert a munkahelyi elfoglaltságunk miatt kevés volt az idő is, amit esténként itthon is munkával tudtunk tölteni, de ahogy alakult úgy lettünk egyre elégedettebbek. Elégedettek az elvégzett munkával és elégedettek a kialakuló látvánnyal is. Ám ekkor következett a munka legnehezebb, legpepecselősebb része, a fugázás.

Dénes barátom mondta, hogy eddig csak misungot (homok és cement keveréke) használt fugázás gyanánt. Nekem azonban a misung nem is tetszik, illetve gyanakodtunk, hogy a misung nem nagyon bírja el a hőmérséklet ingadozásokat. Márpedig a kályha mellett a fal is, de azon a terméskő is át fog melegedni (ami így is van - a szerk.). Dénes egyik haverja, aki segített nálunk egyszer-kétszer, mondta is, hogy ő is misunggal fugázott, és sima csemperagasztóval ragasztott fel köveket a falra és a kéményre otthonában, és annak bizony egy jó része le is potyogott a fűtési szezon ideje alatt. No hát ebbe a hibába nem akartunk beleesni, ezért utánanéztünk, mivel is lehetne fugázni célszerűen és szépen.

Az egyik kertcentrumban találtunk is flexibilis fugázó anyagot 25 kg -os zsákos kiszerelésben. Egy zsák 7400 Ft, és éppen nem is volt raktáron, hanem várnunk kellett volna 4-5 napot, hogy meghozzák. Kicsit sokalltam az árat is meg a várakozási időt is, úgyhogy továbbálltunk. Jól tettük. Egy másik kőkereskedésben rátaláltunk ugyanarra a zsákos fugázóra 4000 Ft körüli árban (ez nem vicc, majdnem félárban van ma is a másikhoz képest!), több színárnyalatban. A kőkeres srác kiszámolta(!), hogy mennyi fugaanyagra van szükségünk az általunk megadott adatok alapján(hány m2-re való kell), és adott egy papírt, hogy a megmaradt anyagot visszavásárolja. Aztán ajánlott egy olajos kencét, amivel fugázás előtt egyszer át kell kennünk a köveket úgy, hogy a fugákba ne kerüljön, és az olaj kiemeli a kövek színét, illetve nedvességtaszítóvá teszi azokat. Aztán fugázás után, ha teljesen megszáradott a  fuga, akkor még egy rétegben kenjük, de akkor már telibe az egészet fugával együtt. Ennek az anyagszükségletét is kiszámolta, már nem is csodálkoztam, és újra felajánlotta, hogy az esetlegesen megmaradó mennyiséget visszavásárolja.

Így felszerelkezve tértünk haza, és kezdtünk neki a fugázásnak. 

MEO-sunk mindent precízen ellenőrzött

Szomszédainktól segedelmet is kaptunk a kezdeti munkákban.

Szomszédúr küszködik

Nagyon lassú, pepecs munkafolyamat következett. A fugázóval kitöltöttük a fugákat, aztán vízzel, szivaccsal, és fogkefével nekiálltunk a fugákat tisztítani, lemosni a kőről. Úgy akartuk kialakítani a fugákat, hogy a lehető legtermészetesebb módon, domborzati jelleggel kövesse a kövek adta lehetőségeket. A kövek ugyanis 2-3 cm vastagságúak és nincsenek felszeletelve, hanem pattintva lettek. Így sokkal szebb! Két képpel feljebb jól látszik szomszédúr előtt, hogy a kövek milyen vastagok és domborúak. Jó másfél heti munka után készültünk el vele.

 Mintegy 6 m2-t fedtünk be kövekkel. Mindezt azt hiszem sikerült úgy megoldanunk, hogy nem tűnik túl soknak sehol. Aki eddig látta, dicsérte. 

Cserépkályha

 A szobák teljes kialakítása után végre elérkeztünk ahhoz a fázishoz, amit talán a legnagyobb izgalommal vártunk mindketten - cserépkályhaépéntés.

Igazából elmondhatom, hogy a kályha 3 évig készült... Legalábbis ha azt számoljuk, hogy mikor kezdtünk el először gondolkodni a megépítésén és hogy mikor szereztük be az első elemeket hozzá. Elnézést kérek mindenkitől, de egy hároméves sztorival kell kezdjem a posztot. 

Tehát három évvel ezelőtt döntöttünk a kályha mellett, és a "piackutatás", illetve az elhatározás után mesterember keresésébe fogtunk. Az első mesterember, akit felkerestünk, a mi kis környékünk egyik leghíresebb kályhaépítő mestere. Meglehetős bizalommal és ugyanannyi kíváncsisággal tértünk be, vagy inkább le, egy hangulatos kis pincében található bemutatótermébe. Első telefonbeszélgetésünk alkalmával rögtön nem tűnt túl rokonszenves embernek, de első személyes találkozásunkkor sem változott ez a véleményem. Bár ő a környék legfoglalkoztatottabb kályhaépítő mestere, vagyis ma már inkább a fia, az emberi kapcsolatok kialakítása terén, de szerénység terén sem nyerte el tetszésemet. Nem, nem nagyarcú, hanem egyszerűen éreztem rajta, hogy beszélgetésünk alatt végig azt latolgatta, vajon hogyan is állunk anyagilag. Bár ez azonnal feltűnt, úgy döntöttem, nem fordulok sarkon és hagyom el a terepet, és nem is pöccenek be, hanem megpróbálok minél többet megtudni tőle is a cserépkályhákról. Aztán arra az el nem hanyagolható tényre figyeltem fel, hogy mindenáron meg akarja magyarázni a tutit, anélkül, hogy meghallgatná más véleményét... Egyébként ő az a fajta ember, akit azonnal leütnél, annyira idegesítően unszimpatikus, tenyérbe mászó képű. Annyi értelme azért volt beszélgetésünknek, hogy miután leskicceltem házunk alaprajzát, megtudtam, hogy nagy valószínűséggel nem lesz szükség vízpatkó beépítésére, mert a kályha szinte a ház mértani középpontjában lesz elhelyezve, illetve kicsit tisztába kerültem a kályhacsempék valódi árával. Hát nem nagyon örültem meg neki, na. Mesterünk aztán úgy döntött, hogy kijön terepszemlére hozzánk, addig pedig előre(!) kiszámolja a teljes költségvetést. Mindezt ugye úgy, hogy még az sem volt eldöntött tény, hogy akkor mekkora kályhára, mennyi építőanyagra, és hány csempére is lesz szükségünk. Egyértelműen éreztem, hogy hülyének néz, de beleegyeztem a terepszemlébe, és megegyeztünk az időpontban is. De másban nem! 

Adott időpontban aztán megérkezett hozzánk, és azonnal nehezményezte, hogy nehezen tud bejönni, hiszen akkortájt folytak az első belső átalakítási munkálatok. De aztán térült fordult, körülnézett, falra rajzolt, számolgatott és, figyeltem, egyre idegesebb lett. Tudtam miért. Nem a látottakra számított. Mint mondtam első találkozásunkkor érezhetően végig latolgatta anyagi körülményeinket én meg szándékosan "rejtegettem" előle lehetőségeinket. Kiérkezve a helyszínre aztán becsapva érezte magát, amitől dühbe gurult. Láttam rajta, szíve szerint sarkon fordulna és elviharzana, teljesen elment a kedve a kályhaépítéstől. Tudtam, hogy  bemutatótermében történt megjelenésünk, és beszélgetésünk menete teljesen tévútra vitte őt. De saját magának köszönhette. Kurvára nem szeretem, ha hülyére vesznek! Azért adott egy árajánlatot, és meg kell mondjam nem is volt az annyira rossz ajánlat. Egy komoly bökkenő azonban volt vele. Mégpedig az, hogy az árból, amit 355.000 Ft-ban állapított meg, azonnal kért 50 ezer előleget... 

Megkérdeztem hogy ugyan azt meg miért? Egyrészt nekem sem fizet senki előre az el nem végzett munkámért, másrészt én nem bíztam meg őt kályhaépítéssel. Mire ingerülten vagdalkozni kezdett, hogy ő mennyire utálja, ha átvágják, mert hogy akkor miért rendeltem(!) meg előre a kályhát, miért rángattam ki őt vidékre, ha fizetni meg nem tudok... Na erre bepöccentem én is, és megérdeklődtem tőle udvariasan még egyszer, hogy mégis ki a f....m rendelt tőle kályhát?! Mert én bizony nem. Ő akart annyira kijönni terepszemlére, én csak egy sima érdeklődéssel fordultam hozzá. De már megbántam! Hú ezen aztán teljesen kiakadt. Voltam én minden, csak rendes ember nem. Nagyon csúnyán összevesztünk, ezért aztán felhívtam figyelmét, hogy amíg finoman kérem addig hagyja el a házamat. Hál' Istennek aztán el is ment. 

Ez a sztori annyira bennem maradt, muszáj volt leírnom, a mai napig is bepöccenek tőle. És ez a barom úgy vesz hülyére sok más embert, hogy ökölbe szorul a kezem...

De aztán még néhány találkozó és megbeszélés után végül is rátaláltunk a megfelelő emberre. Mátyással többször is beszéltünk telefonon is és személyesen is, és komolyan bizalom alakult ki részünkről. Nagyon rugalmasan állt hozzánk (és szerintem másokhoz is), ezért azt is elfogadta, hogy legelső lépésként egyenlőre csak kiválasszuk a kályhacsempéket, ő pedig leszállítja számunkra azt, természetesen az ellenértéket azonnal rendeztük a megbeszéltek szerint. De aztán további anyagiak okán a kályhaépítés kicsit későbbre tolódik. Nem volt probléma, minden a megbeszéltek szerint zajlott. Hogy miért vettük meg évekkel előre a csempéket? Azon megfontolásból, mert az árak az idő múlásával egyenesen arányosan nőnek ugye.
A tavalyi év nyarán aztán végre elérkeztünk az átalakítás azon fázisához, amikor is elkészülhetett a kályha. Júliusban készülődtünk elő a "megrakáshoz", amikor is első lépésként kőmijes barátom megépítette a kályha emelvényét. Ugyanis párommal, és Matyival, a kályhaépítő mesterrel közösen úgy döntöttünk, hogy egy emelvényre lesz építve a kályha.
Az emelvény 45 cm magas, ami magában foglalja a hamuzót is. A hamuzó 60 cm mélységig nyúlik be.

A két szoba közé helyeztük, mint már írtam korábban a tervekről. Sőt úgy döntöttünk, hogy előrébb hozzuk a testet a nappali felé, hogy jobban tudja fűteni az előtte lévő teret, és Mátyás is azt mondta, jól döntöttünk, mert ha az eredeti tervek szerint elől szintben lesz a fallal a kályha, akkor a két szobát annyira befűti majd, hogy megmaradni nem lehet bennük, előrefelé pedig szerényen fűt csak. És szerintem szebben is mutat, ha kiemelkedik a fal síkjából. 

Következő lépésként előkészítettük a felhasználandó anyagot.

A kép bal oldalán feltűnik állandó MEO-sunk is.

A kályhához nem kellett minden alapanyagot Mátyással meghozatnunk, hiszen pl. kis méretű téglával, sima cseréppel rendelkeztünk, így azért nem kellett pénzt kiadni. Minden mást a mester hozott magával. Aki aztán érkezett a megbeszéltek szerint és nekilátott. 

utolsó mozzanatok

Mesterünk két nap alatt végzett. Volt miért örülnünk végre, hiszen testet öltött, amire évek óta vágytunk...

Közbenső munkálatok

 Végre finishe felé közeledik két szobánk kialakítása. Közbenső munkálatként, mintegy előkészítésképp lekezeltük a beépítendő ajtókat. A kezelés célja ugyebár az esetleges gombásodás, kékgombásodás és penészesedés ellen. A kezelő szer: Helios (ez itt a reklám helye) BORI vékonyrétegű biocid lazúr.

Mindez első impregnáló rétegként szerepel (mindegyik ajtó legalább két rétegben lett kezelve, lekenve), s később a beépítés és a piszkos munkálatok befejezése után az ajtók kapnak egy szép fényes lakkréteget.
Lakkozással kapcsolatban egyébként sokan a fényes lakkokra szavaznak, mert állítólag abba nehezebben, vagy nem ül bele a por. Míg a matt lakkozott felületen könnyebben megül... Állítólag.

Az ajtókat egyébként 22000/db áron vettük, és látszik a képen, hogy nem a manapság annyira divatos kazettás kiképzésű, hanem klasszikus formát idéz a díszítő bemarás. Ez nekünk sokkal sokkal jobban tetszik, sokkal barátságosabb.

És igen.  A képeken jól látszik, hogy elkészült végre a cserépkályha. Ami a mai nap folyamán kapja meg a padkáját, ami nem cseréppel, hanem keszthelyi terméskővel lesz burkolva, miután nagyon jó áron sikerült hozzájutnom a Vaterán. (Nagymarko13-tól vettük 1200Ft/m2 áron! És még van neki, bőven.)

És még egy jó hír a végére (legalábbis számunkra) - asztalos barátom szólt, hogy a héten elkészül és beépítésre kerül végre a fürdőszobabútor is! Hallelujah...!

Cserépkályha

Így tervezzünk cserépkályhát

 A cserépkályha az egyik legrégebbi fűtési megoldás. Külső rétegét mázas csempe alkotja, a tűzteret, a kályhabelsőt samott téglával rakják ki. Ennek a téglának a jellemzője a rendkívül nagy hőállóság és hőtartó képesség.

A cserépkályha ajtói öntött vasból készülnek, egyeseknek vasból készült keretük van. Legjobb megoldás a normál méretű kisajtó, ez ugyanis kisebb hőveszteséget okoz, mint a látványos, nagy kályhaajtók.

A cserépkályha falvastagságától függően változik, hogy a kályha felülete mennyi idő alatt forrósodik át. A leggazdaságosa

bb és egyben a legnehezebb építési mód, amikor a falvastagság 7–10 centiméter. A könnyű építésű cserépkályha felfűtési ideje kb. egy óra, ellenben a nehéz építési módúnál ez az idő meghaladhatja a két órát is.

És arról nem is beszélve, hogy micsoda látványelem! Már persze, ha sikerül okosan elhelyeznünk a rendelkezésünkre álló térben. Okosan, hiszen nemcsak az a lényeg, hogy jól mutasson, hanem elsősorban a fűtési jellemzőit is igyekezzünk kihasználni! "Ez bútor!" - ahogy kőmíjes barátom, Dini jellemzi.

Cserépkályha

 Praktikusság és a vidéki "fíling" okán cserépkályha építését terveztük be. A praktikusság azér', mer' sok fát tudunk szerezni, lévén vidéken élünk hatalmas erdőmennyiséggel körülvéve (későbbi képriport trágya, tárgya ez). Illetve azon tények is a cserépkályha mellett szólnak, miszerint szép, mutatós, látványos, takarékos, hosszú a fűtési ideje, otthonos stb., és nem utolsó sorban erdőtulajdonos vagyok...

Esetünkben rengeteget számít a kályha fűtési ideje. Egy cserépkályha fűtési ideje 8-10 óra. Ez olyan adat, amit a netről és kályhaépítöktől szedtem, de azér' még igaz. Ahány kályhatulajdonossal beszéltem, mind egyöntetűen azt állította, nem fogjuk megbánni a döntésünket. Sőt, megfelelő használat esetén pedig 10, de akár 15 évig is elfűtögethet.

Számunkra fontos a hosszú fűtési idő, mivel kötelezettségeink miatt napi szinten sok időt töltünk az otthonunkon kívül. A napi rutin során két alkalommal tervezem a tűz gyojtását a kályha testén belül. Egyszer a kora reggeli (04h) órákban, és egyszer a kora estvéli (sacc per kábé 16- 18h körül) órákban. Ezzel a két időponttal elvileg folyamatos hősugárzást idézek elő, ami eredményezi majd a megfelelő klíma kialakulását szűkebb otthonunkban. Tehát ez a tervezet, a napi rutint és a valóságot pedig majd meghozza az ősz...

Korábban gondolkodtunk szép kandalló megépítésén is, központi fűtésrendszerbe ágyazva. Szét is néztünk a neten.

De aztán felfigyeltünk arra az el nem hanyagolható tényre, hogy hihetetlen árakon mozog. A teljes központi fűtésrendszer kiépítése közel milliós tétel, csapokkal, fűtőtestekkel, csövezettel stb együtt. Ezt most nem tudjuk bevállalni 

Ezzel szemben a fűtési ideje kb. fele a cserépkályháénak (egy begyújtással 4-5 óra). Következésképp több fűtőanyagot kíván. Arról nem is beszélve, kandallótulajdonosok egybehangzó véleménye alapján, hogy estvéli begyojtás után reggelre bizony kihűl... Ezt ugye mi szeretnénk elkerülni. Párom szereti, ha reggel is kellemes hőmérsékleten mozgathatja meg először a lábujjait, és hát nem szeretünk hűvösben, ne adj Isten hidegben öltözködni kora reggel. Legalábbis télvíz idején... Mást meg már ne is említsek, ugye...