Cserépkályha

 A szobák teljes kialakítása után végre elérkeztünk ahhoz a fázishoz, amit talán a legnagyobb izgalommal vártunk mindketten - cserépkályhaépéntés.

Igazából elmondhatom, hogy a kályha 3 évig készült... Legalábbis ha azt számoljuk, hogy mikor kezdtünk el először gondolkodni a megépítésén és hogy mikor szereztük be az első elemeket hozzá. Elnézést kérek mindenkitől, de egy hároméves sztorival kell kezdjem a posztot. 

Tehát három évvel ezelőtt döntöttünk a kályha mellett, és a "piackutatás", illetve az elhatározás után mesterember keresésébe fogtunk. Az első mesterember, akit felkerestünk, a mi kis környékünk egyik leghíresebb kályhaépítő mestere. Meglehetős bizalommal és ugyanannyi kíváncsisággal tértünk be, vagy inkább le, egy hangulatos kis pincében található bemutatótermébe. Első telefonbeszélgetésünk alkalmával rögtön nem tűnt túl rokonszenves embernek, de első személyes találkozásunkkor sem változott ez a véleményem. Bár ő a környék legfoglalkoztatottabb kályhaépítő mestere, vagyis ma már inkább a fia, az emberi kapcsolatok kialakítása terén, de szerénység terén sem nyerte el tetszésemet. Nem, nem nagyarcú, hanem egyszerűen éreztem rajta, hogy beszélgetésünk alatt végig azt latolgatta, vajon hogyan is állunk anyagilag. Bár ez azonnal feltűnt, úgy döntöttem, nem fordulok sarkon és hagyom el a terepet, és nem is pöccenek be, hanem megpróbálok minél többet megtudni tőle is a cserépkályhákról. Aztán arra az el nem hanyagolható tényre figyeltem fel, hogy mindenáron meg akarja magyarázni a tutit, anélkül, hogy meghallgatná más véleményét... Egyébként ő az a fajta ember, akit azonnal leütnél, annyira idegesítően unszimpatikus, tenyérbe mászó képű. Annyi értelme azért volt beszélgetésünknek, hogy miután leskicceltem házunk alaprajzát, megtudtam, hogy nagy valószínűséggel nem lesz szükség vízpatkó beépítésére, mert a kályha szinte a ház mértani középpontjában lesz elhelyezve, illetve kicsit tisztába kerültem a kályhacsempék valódi árával. Hát nem nagyon örültem meg neki, na. Mesterünk aztán úgy döntött, hogy kijön terepszemlére hozzánk, addig pedig előre(!) kiszámolja a teljes költségvetést. Mindezt ugye úgy, hogy még az sem volt eldöntött tény, hogy akkor mekkora kályhára, mennyi építőanyagra, és hány csempére is lesz szükségünk. Egyértelműen éreztem, hogy hülyének néz, de beleegyeztem a terepszemlébe, és megegyeztünk az időpontban is. De másban nem! 

Adott időpontban aztán megérkezett hozzánk, és azonnal nehezményezte, hogy nehezen tud bejönni, hiszen akkortájt folytak az első belső átalakítási munkálatok. De aztán térült fordult, körülnézett, falra rajzolt, számolgatott és, figyeltem, egyre idegesebb lett. Tudtam miért. Nem a látottakra számított. Mint mondtam első találkozásunkkor érezhetően végig latolgatta anyagi körülményeinket én meg szándékosan "rejtegettem" előle lehetőségeinket. Kiérkezve a helyszínre aztán becsapva érezte magát, amitől dühbe gurult. Láttam rajta, szíve szerint sarkon fordulna és elviharzana, teljesen elment a kedve a kályhaépítéstől. Tudtam, hogy  bemutatótermében történt megjelenésünk, és beszélgetésünk menete teljesen tévútra vitte őt. De saját magának köszönhette. Kurvára nem szeretem, ha hülyére vesznek! Azért adott egy árajánlatot, és meg kell mondjam nem is volt az annyira rossz ajánlat. Egy komoly bökkenő azonban volt vele. Mégpedig az, hogy az árból, amit 355.000 Ft-ban állapított meg, azonnal kért 50 ezer előleget... 

Megkérdeztem hogy ugyan azt meg miért? Egyrészt nekem sem fizet senki előre az el nem végzett munkámért, másrészt én nem bíztam meg őt kályhaépítéssel. Mire ingerülten vagdalkozni kezdett, hogy ő mennyire utálja, ha átvágják, mert hogy akkor miért rendeltem(!) meg előre a kályhát, miért rángattam ki őt vidékre, ha fizetni meg nem tudok... Na erre bepöccentem én is, és megérdeklődtem tőle udvariasan még egyszer, hogy mégis ki a f....m rendelt tőle kályhát?! Mert én bizony nem. Ő akart annyira kijönni terepszemlére, én csak egy sima érdeklődéssel fordultam hozzá. De már megbántam! Hú ezen aztán teljesen kiakadt. Voltam én minden, csak rendes ember nem. Nagyon csúnyán összevesztünk, ezért aztán felhívtam figyelmét, hogy amíg finoman kérem addig hagyja el a házamat. Hál' Istennek aztán el is ment. 

Ez a sztori annyira bennem maradt, muszáj volt leírnom, a mai napig is bepöccenek tőle. És ez a barom úgy vesz hülyére sok más embert, hogy ökölbe szorul a kezem...

De aztán még néhány találkozó és megbeszélés után végül is rátaláltunk a megfelelő emberre. Mátyással többször is beszéltünk telefonon is és személyesen is, és komolyan bizalom alakult ki részünkről. Nagyon rugalmasan állt hozzánk (és szerintem másokhoz is), ezért azt is elfogadta, hogy legelső lépésként egyenlőre csak kiválasszuk a kályhacsempéket, ő pedig leszállítja számunkra azt, természetesen az ellenértéket azonnal rendeztük a megbeszéltek szerint. De aztán további anyagiak okán a kályhaépítés kicsit későbbre tolódik. Nem volt probléma, minden a megbeszéltek szerint zajlott. Hogy miért vettük meg évekkel előre a csempéket? Azon megfontolásból, mert az árak az idő múlásával egyenesen arányosan nőnek ugye.
A tavalyi év nyarán aztán végre elérkeztünk az átalakítás azon fázisához, amikor is elkészülhetett a kályha. Júliusban készülődtünk elő a "megrakáshoz", amikor is első lépésként kőmijes barátom megépítette a kályha emelvényét. Ugyanis párommal, és Matyival, a kályhaépítő mesterrel közösen úgy döntöttünk, hogy egy emelvényre lesz építve a kályha.
Az emelvény 45 cm magas, ami magában foglalja a hamuzót is. A hamuzó 60 cm mélységig nyúlik be.

A két szoba közé helyeztük, mint már írtam korábban a tervekről. Sőt úgy döntöttünk, hogy előrébb hozzuk a testet a nappali felé, hogy jobban tudja fűteni az előtte lévő teret, és Mátyás is azt mondta, jól döntöttünk, mert ha az eredeti tervek szerint elől szintben lesz a fallal a kályha, akkor a két szobát annyira befűti majd, hogy megmaradni nem lehet bennük, előrefelé pedig szerényen fűt csak. És szerintem szebben is mutat, ha kiemelkedik a fal síkjából. 

Következő lépésként előkészítettük a felhasználandó anyagot.

A kép bal oldalán feltűnik állandó MEO-sunk is.

A kályhához nem kellett minden alapanyagot Mátyással meghozatnunk, hiszen pl. kis méretű téglával, sima cseréppel rendelkeztünk, így azért nem kellett pénzt kiadni. Minden mást a mester hozott magával. Aki aztán érkezett a megbeszéltek szerint és nekilátott. 

utolsó mozzanatok

Mesterünk két nap alatt végzett. Volt miért örülnünk végre, hiszen testet öltött, amire évek óta vágytunk...