Szobák kialakítása 4.

 Az aljzat kialakítása után a villanyvezetékelés felújítása, cseréje volt soron. Gyakorlatilag az egész házban teljesen kicseréltük a villanyvezetékeket modern rézvezetékekre. Viszonylag szerencsém volt a fal vésésével, mert sok helyen olyan vastag a vakolat, hogy elég volt csak azt megvésnem, így nem kellett küszködnöm a téglák vésésével. Tudom, hogy flexxel egyszerűbb és gyorsabb a munka, próbáltam is, de gyorsan letettem róla lévén, hogy bent lakunk a lakásban. Olyan por keletkezett a flexelés nyomán, hogy egymást nem láttuk... Arról nem is beszélve, hogy a por mindenhová "beült", győztük takarítani a bútorokat meg mindent.

Azt eddig nem említettem, hogy a lakást kettéosztottuk felújítás kivitele szempontjából. Egyik fele a vizesblokk, konyha, spájz, nappali. Másik fele az előtér, a szobák és a bejárat. Asszem most már lassan egy alaprajzot is feldobok, hogy láthatóvá váljanak az átalakítások, térszervezések.

Szóval a vellanyszerelés...

Azért az eredeti vellanvezetékelés pár szót érdemel. Érdekes emberke lehetett az, aki azt megcsinálta. Sok helyen derékmagasságban voltak a vezetékek a falban, és ennek megfelelően derékmagasságban a dugaszoló aljzatok, konnektorok. Az egyik szobából a másikba derékmagasságban a válaszfal "mögött" volt áthúzva a vezetékelés. Na ilyet még sehol nem láttam. Eddig. Nagyon fájhatott az egykori villanyszerelő mester dereka, vagy esetleg tériszonya lehetett nem tudom, de egy biztos - ilyet nem csinálunk!! 

A vellanszerelés befejeztével aztán egy nagyon csúnya munkafolyamat következett. Mégpedig a falak lekaparása. Az előző festék, az a szép mintás, mint ahogy a képeken látható, na az a festék enyves, azaz még véletlenül sem "lélegző", és még véletlenül sem átfesthető... Úgyhogy előbb egy használhatatlan régi spaknival, majd a kezdeti szenvedések után egy újonnan beszerzett falkaparóval estünk neki a falnak.

Ezen a képen jól látszanak a nagyjából derékmagasságban lévő régi aljzatok. (A három fekete pont a falon.)

Kb. egy hétig (esténként) tartottak a munkálatok. Amikor is egy festő haverom eljött hozzánk, hogy megnézze a munkát. Fél másodperc alatt kiderült, hogy a plafont is le kell kaparni... Baazzzz.

Másnap egy barátom segedelmével nekiestünk. Mit nekünk szilikózis, vérvörös szemek, szó szerint köpni, nyelni nem tudtunk, és ádvedlettünk a "fehér emberekké", majd hirtelen megőszültünk.

Ketten egy nap alatt megcsináltuk. Nem irigylem a festőket, nem könnyű munka az övék..., bár annál látványosabb. 

Végül aztán két réteg glett, csiszolás, néhány nap és készen álltunk a festésre.