Otello

Szárnypróbálgatások

 Igazából már tavasz óta gondolkodom, hogy ezt a posztot megírom, illetve erről a témáról írogatok. Konkrétan borkészítésről van szó... Bár nem vagyok egy gurmé, és nem vagyok valami komoly borissza fazon sem, valamiért már egy jó ideje piszkálja a fantáziám a borkészítés. Talán a hangulata, az eredménye, nem tudom. A utóbbi években kezdett el foglalkoztatni a dolog, hogy felkeressek néhány borászt, néhány híres, rangos, vagy kevésbé rangos, történelemmel rendelkező borászatot, bortermelő vidéket. Így jutottam el idén párommal és szüleimmel karöltve pl Somló-hegyre is. 

 Na, de a lényeg, hogy ebben az esztendőben majdnem teljesen saját kezűleg elkészítettem életem első borát. Az alapanyagot ehhez pedig a jó öreg Otello fajta adja. Az a fajta, amelynek ültetvényeit a ma érvényben lévő bortörvény szerint, vagy 15 évvel ezelőtt ki kellett volna vágni... Az egyik ténylegesen legkedveltebb fajtáról beszélünk. Aminek szaporítása tilos, és az Unión belül kereskedelembe nem hozható. Miért? Mert a jelenleg érvényes szabvány szerint a metilalkohol tartalma meghaladja a határértéket.
Viszont megfelelő eljárással ez a tartalom erősen csökkenthető. Úgymint zárt erjesztéssel történő feldolgozás esetén a metilalkohol tartalom a határérték alá csökken. A zárt erjesztésnek pedig többféle módja ismert.
Nos a mi esetünkben is így készült a borital. Bár házilag, de a vélemények elég egybehangzóak. A visszajelzés pozitív felhangot kapott.

Azt hiszem a jövőben ez irányú bejegyzésekkel is tarkítani fogom az oldaltot. :D

Addig néhány szüret utáni fotó...

Vidéki otthon - mit fed ez a kifejezés

 Amikor annak idején, ide, s tova 9 éve, megvásároltuk a kádárkockánkat, még nem állt készen semmilyen terv a végső kialakítást illetően. Azt tudtuk, hogy vidékies jelleggel szeretnénk felruházni, de az oda vezető út nagyon a homályba veszett. Főleg, hogy hirtelenjében a vásárlás után tőkénk sem nagyon volt a folytatáshoz. Ezért is akartunk olyan állapotú házat, és persze nekünk megfelelő normális áron, hogy azonnal beköltözhető legyen. A későbbi kényelmetlenségekről akkor még fogalmunk sem volt, azaz arról, milyen egy olyan házban élni, amit folyamatosan átépítesz. Ergo egy építési területen élni éveken keresztül. :)

 Mivel párommal együtt parasztház fanok vagyunk, kis képzavarral élve, eleinte azt képzeltük, hittük, hogy kis kockaházunk előbb-utóbb hasonlítani fog egy olyanra. De minél több oldalt, ojságot, miegyebet nézegettem, olvasgattam, hamarosan rájöttem, miszerint bizony, egy kockaházból sosem lesz parasztház... 

És nem is kell, hogy legyen ahhoz, hogy szép, kényelmes és lakható legyen! Mára letisztult kép él bennünk arról, milyennek is szeretnénk látni az otthonunkat. Érdekes, olykor váratlan visszajelzéseket kapunk a házzal és a birtokkal kapcsolatban, s ez megerősíti, hogy jó irányba haladunk. Bár a ház és a kert nem másoknak, hanem nagyon is magunknak készül, azért fontosnak tartjuk azt is, hogy az alakuló faluképbe megfelelően illeszkedjen, esetleg példaként tekinthessenek rá. 

Mint "mondtam", mára letisztult kép él bennünk arról, milyen otthont akarunk. Ez pedig egy kényelmes, hagyományos, pihenésre, feltöltődésre a legalkalmasabb vidéki otthon. Mint azt a blog címe is jelzi - Kádárkockából vidékit, szépet - . Igazán mára értettem meg én is, hogy amit anno, lassan 6 éve, zsigerből, vagy talán valami belső hang sugallatára címként adtam a blognak, az mennyire a valóságot takarja. Vágy egy burjánzó növényzet által körülvett, hagyományos, vidéki otthon után. Hagyományos alatt nagyszüleink, és az ő eleik által kialakult faluképbe illő otthonra gondolok. Ugyanezért vidéki is. Ami pedig az ötvenes évektől alakult ki az országban, azt gyorsan felejtsük el! Ugyanakkor az otthonnak már modernnek is kell lennie, azaz a mai modern kor vívmányaival felszereltnek, a mai életvitelhez alkalmazkodónak - szennyvízelvezetés, vezetékes víz, gazdaságos háztartási gépek, gazdaságos fenntarthatóság (fűtés-hűtés, vízellátás saját kútról stb.), gazdaságos, energiatakarékos kialakítás (szigetelések, kompakt formák, gépészet, passzív, aktív stb), és természetesen internet.  

Ugyanakkor figyelni kell arra is, hogy ne essünk abba a hibába, hogy olyan otthont teremtsünk, ami a mai modern itthoni városok külvárosaira jellemző kép. Sok esetben, és mondhatni általában, kis, zsebkendőnyi területeken gombamód szaporodó hatalmas házak olyan stíluskavalkádban, hogy rossz nézni... Nem értem, ha az emberek már hitelhez folyamodtak, akár kényszerűségből, akár más okból kifolyólag, akkor miért nem emberi léptékkel tekintve normális, gazdaságosan fenntartható otthonok kialakítására törekedtek. (Persze értem, csak nehezen fogadom el.) Természetesen tisztelet a kivételnek! Hány meg hány helyen állnak a hatalmas, sokszor tetőteres házak kihasználatlanul, csak azért, mert építtetőik annak idején túl nagyot álmodtak, vagy léptek. És hány meg hány helyen lóg kinn az "ELADÓ" tábla... Bár ez utóbbi lehetőség sokak számára, akiknek nincsenek megfelelő anyagi lehetőségeik egy építkezés kivitelezéséhez. Mi is így kezdtük.   

Szerencsére mára az a természetes vágya az embereknek, hogy városi lukak helyett családi házakban éljenek, más életminőséget képviselve, kialakította a vidékiesedés következő lépcsőfokát, azaz olyan otthonok teremtését, amelyek már képesek a mindennapi megélhetést is elősegíteni. Gondolok itt elsősorban természetesen az otthoni gazdaságok kialakítására, de rengeteg más lehetőség is adott. Sokan építik fel otthonaikban, vagy az mellett saját kis vállalkozásukat, amely az idegenforgalomtól kezdődően széles palettát mutat fel. Lehet az bármilyen gazdasági, vagy termelő vállalkozás, de lehet bármely szolgáltatás, vagy "netes" vállalkozás is. Ötletekben nincs, és úgy tűnik lassan már megvalósításban sem lesz hiány. 

És ennek nagyon örülök, mert ez azt hozza magával, hogy az emberek ráébrednek, miszerint nemcsak eleink tudtak vidéken élni, de manapság a világháló, és az újra kialakuló emberi kapcsolatok elterjedésének köszönhetően még több lehetőség adott ehhez. 

És még inkább örülnék, ha az igazi magyar vidéki építészet újra elterjedne az egész országban, és újra az adott tájegységre jellemző stílusú házakkal népesülnének be a falvak, a tanyák... Lett légyen az Balaton felvidéki, zalai, hollókői, vagy rönkház Erdélyből... Nemrég áthaladtunk Devecseren, útban a Somló-hegy felé. Ha már ott jártunk, hát megnéztük az új városrészt, melyet Makovecz Imre, és a Kós Károly Egyesülés tervei alapján építettek, s alakítottak ki. Bár sokaknak kinyílt a bicska a zsebében az építkezés lebonyolításával kapcsolatban, én mégis azt mondom érdemes megnézni. Az utcaképet tekintve valahogy így kellene a falvaknak kinézni manapság. 

Sövény

Rég jelentkeztem... Mondhatnám mentségképpen, hogy annyi a dolgom, hogy nincs időm posztolni, (nem tudom mi történt, de rengeteg ember szeretne bútort felújítani... ), de úgy döntöttem, hogy mondom is. Izé, írom is. Na, de a sövény...

 Eddigi "fain" kis életem folyamán kétszer telepítettem nagyobb mennyiségű sövényt. És egy ízben csak pár tövet. 

A legelső esemény még a szülői házhoz kötődik, ahol is édesapámmal telepítettünk fagyal sövényt. Az eljárás menete az volt, úgy 20 éve, hogy apu beszélt valamelyik cimborájával, akinek már volt sövénye, és az illető elárulta a tutit. Ennek megfelelően egy tavaszon autóba ültünk és elhajtottunk egy közeli diszkont üzlethez, ahol egy elhanyagolt részen egykori térelválasztó elemként vadult a fagyal. Nosza lemetszettünk belőle egy jó vödörre való, kb 30-35 centi hosszú, már fásodott szárú ágakat. A nagyon hosszú, akár méteres ágakat sem hagytuk ki, azokat elvágtuk három felé. Aztán a szerzeménnyel hazatértünk fülig érő vigyorral az orcánkon, miszerint ingyen lesz faxa sövényünk. Arra már nem emlékszem, hogy vízbe tettük-e az ágacskákat. Csak arra, hogy a házunk előtt a néhány évvel korábban befejezett építkezést és tereprendezést követően egy frissen, építési törmelékkel és földdel feltöltött terepre szántuk a sövényt kerítés gyanánt. Emlékszem egy ásó segedelmére. Az ásót a földbe szúrtuk, s az ezáltal keletkezett finom "repedésekbe", hézagokba dugdostuk bele az ágacskákat. Semmi varázsszert nem használtunk. Egyszerűen ledugdostuk őket, persze tudományos formában, apu erre mindig adott :) , azaz a töveket két sorban, szigorúan 30 centire egymástól, és cikk-cakk alakzatban. Illetve de, mégis használtunk egy varázsszert, a centipétert. Ezek után már csak öntöztük, szinte napi rendszerességgel a leendő sövényt, ami szépen, lassan gyökeresedni is kezdett. Ezt jól mutatta az újabb rügyek, majd kis ágkezdemények, levélkék megjelenése. Amikor egy-egy ágacska úgy 10 centinél magasabbra kezdett volna nyúlni, egyszerűen kicsíptük belőle a legújabb hajtáskezdeményt. Így arra sarkalltuk a kis növénykéket, hogy erősödjenek, terebélyesedjenek.

A második esetben egy építési telek (saját) utcai és szomszéd felőli kerítését oldottuk meg. Az eljárás ugyanaz volt, mint a legelső esetben, annyi különbséggel, hogy azt már egyedül telepítettem. Mindkét sövény beváltotta a hozzá fűzött reményeket és gyönyörűen funkcionálnak.
Egy valamit azonban hozzá kell fűznöm a fagyalhoz. Szinte minden fórumon felhozzák, hogy örökzöld. Nos, én ezt cáfolom, bár nem teljes meggyőződéssel. Tényleg sok helyen láttam már télen is zöldellő fagyalt. Ellenben nálunk nem az. Hogy miért? Két dologra tudok gondolni. Vagy azért, mert völgyben élünk, így a fagyal is, és a télen lehúzódó, itt lent a völgyben megrekedő fagy miatt dobja le a lombozatát, vagy az ültetési eljárás folyományaként teszi ezt. Nem tudom. De talán az előző feltevés a helyénvaló, hiszen nagy hidegben fagyási sérülések látszódnak a növényeken, amik azonban a tavaszi napsütés első sugaraival azonnal semmivé foszlanak, és ezer meg ezer szám jelennek meg az apró, életerős rügyek, amik néhány nap, hét leforgása alatt zöldbe borítják újra a növényeket. Szóval no para, csak hát azér' télen is élvezném kicsit a zöldet. Ja, tudom, utazzunk el Új-Zélandra...

Harmadik esetben itthon ültettem néhány tövet a kerítés mellé. Az volt a szándékom, ide s tova már 8 éve, hogy a jelenlegi csodaszép szoci fémkerítésünket váltsam le vele. Azonban Brúnó, aki időközben ideköltözött hozzánk, a kerítés mentén jelölte ki az útvonalat, amit naponta többször is bejár hol egyik, hol másik irányból, s így az útjába eső növényeket nemkívánatosnak ítélte, amiket aztán rövid úton el is távolított. Íly módon mindösszesen 6 tő, 6 növény maradt meg az utcafronton a Vilmoskörtefa társaságában.

metszés után

Ma már tudjuk, hogy a sövény és a fa együttesen fain kis árnyékot ád Őkutyaságának az feje fölé, csökkentve ezáltal az Nap melengető nyári sugarinak kártékony hatását. :D

Tehát a 6 növény élete így megmagyarázódott. :D
Amint az egyik fenti képen is látható, ez a néhány tő egy sorban maradt fenn, és mégis ugyanolyan burjánzó, és gyors, nagy növésű, mint két sorba ültetett társaik. Ezidáig úgy gondoltam, egy húsz éves tapasztalat folyamán, hogy a fagyalt két sorban köll elültetni, mer' csak. Azonban ez az egy sor cáfolja ebbe vetett hitemet. Utána is gúgliztam, oszt találtam is rá magyarázatot. De ettől függetlenül én megmaradok a jól bevált két sorosnál...
Ezt a néhány tövet hagytam megnőni kissé, úgy addig, míg az ágak elérték a fa magasabb lombkoronáját, oszt néhány héttel ezelőtt megmetszettem. Újra a már fásodott ágacskákat részesítem előnyben, de most a telepítés során hagytam benne fás szárú, de zöldben végződő ágakat is. A hosszabb ágakat megint csak két, három felé metszettem el, így kaptam két diszperzites vödörre való ágacskát.

Természetesen a kiválogatás szigorú feltételekkel, szigorú ellenőrzés mellett zajlott.

Az ágak tehát vízbe kerültek, ahol is szívták magukat néhány napig. Aztán a sövény, mely most a telek felőli oldalra van szánva, helye kijelöltetett, majd felásatott. Úgy döntöttem, miután több helyen is olvastam, meg hát más növényekkel is így szokás ugye, hogy most megdolgozott, megmozgatott földbe ültetem. 

Legalábbis egy részét, hiszen most nem kell közel negyven méteren telepíteni. A többi rész léckerítéssel van tervezve.
A terep előkészítése után vetettem be a varázsszert, amiről több felől hallottam, és olvastam, s úgy döntöttem idén kipróbálom.

Minden kis ágacskát ebbe a gyökereztető hormonporba mártottam, s úgy tettem a földbe.

Természetesen két sor, cikk-cakk. :D
Néhány sort ültettem a kiskert szélére is.

 Erősen kíváncsi leszek az eredményre. De, hogy biztosra is menjek kicsinyég, ültettem jó pár ágacskát "konténerbe", azaz virágládába is. Ja, meg a fenyőoskola mellé is ültettem ágacskákat, hátha.

Oszt akkor tavasszal majd jön a beszámoló az eredményről. Akármilyen is legyen az. Könyörtelenül. 

A pampák királya (?)

 Kertünkben járva-kelve tettem e felfedezést. Na, jó, kis túlzással élek, hiszen már messziről virít. 

Ez egy "rápce", ahogy mifelénk az öregek mondják.

Elgondolkodtam, vajon mi az összefüggés közte és a következő képek szereplői között? 

Lehetséges, hogy ezek a kis röppentyűk, hálából a téli koszt és kvártély fejében, megsúgják mi a tutti a közeljövőnket tekintve?? :D 

... Most már csak azt nem tudom, termesszem, vagy sajtoljam? Vagy kereskedjem? Vagy...

Vagy más gyümölcsöző üzletág után nézzek? 

Meggyözön...

Almaözön...

 

Kádárkocka studios presents - Csodálatos led technológia

Produced by                   Szomszéd

Directed and written by    Gandalf (a Szomszéd szomszédja)

Cameraman                    Gandalf

Director of photografy       Gandalf

Special starring:

Trafó von Billenő and Mr. Led

SzomszédÚr

And the kitchen

 ... Őszintén szólva ez a poszt úgy egy éve parkol már a piszkozatok mappában. Két dolog okán. Egyrészt mert nem sikerült igazán jó képeket készítenem hozzá, másrészt meg így egy év távlatából már kijelenthetem, hogy a "hájtek" műkszik. Harmadrészt meg csak.

SzomszédÚr ajánlásával, aki bele-bele kacsintgat e "hájtek" élménydús világába, döntöttünk úgy, hogy a konyhában kialakítandó fényforrás a pult fölött nem a hagyományos fénycső általi technológia leszen. Hanem a led technológia. ;)

Tudni kell erről a technológiáról (oké, többször nem követek el ilyen gyakori szóismétlést... technológia technológia technológia technológia :D ), szóval tudni kelletik eme ööö... technológiáról, hogy az ára megéri a befektetést. A ledek nem termelnek hőt, vagyis csak nagyon-nagyon minimálisat, ami alig-alig érzékelhető, kézzel pl egyáltalán nem, tehát esetükben nincs energiaveszteség. Rendkívül keskeny spektrumú fényt bocsát ki, amely spektrum az infravöröstől az Ultra Ibolyáig terjedhet (tehát a Szomszédékon mindenképp túl... :D). 

... A led gyakorlatilag egy dióda, fényének színe a vele ötvözött anyagoktól függ. A fénykibocsátás úgy keletkezik, hogy a diódára adott áramforrás a dióda anyagában levő atomok elektronjait gerjeszti, ezáltal azok magasabb energiaszintű pályára lépnek, majd miközben visszatérnek eredeti pályájukra, fotonokat bocsátanak ki. Nyitó irányú áram esetén a PN átmeneten az elektronok az N rétegből a P-be, a lyukak a P-ből az N-be diffundálnak (:)). A diffúziós kisebbségi és többségi töltéshordozók között rekombinációs(:D) folyamat indul meg, mely folyamat során a felszabaduló energia fotonok formájában kisugárzódik. Nagyobb feszültség hatására nagyobb a kisugárzott fotonok mennyisége, egészen egy nyitó irányú áramértékig, ahonnan már nem számottevő a változás... :D :D :D 

Szóval a lényeg, hogy a ledek a fény előállításához alacsony áramot és feszültséget igényelnek. Többek között ezért éri meg beruházni erre a technológiára (:D). További előnyei közé tartozik még a sérülékenysége. Mer' az nem nagyon vagyon neki. Esésálló, ütésálló, persze, ha valaki van olyan gyoggyant, hogy összezúzza, az sikerrel tud járni. Aztán örömében elkesereghet azon mekkora baromfi volt, hogy tönkre vágta csak azér', hogy ő megmutassa, hogy de, akkor is... 

Nem utolsósorban említeném az élettartamát, amire 50.000 óra garanciát (!) adnak. Azér' ez na! Pont ezen oknál fogva nem is környezetszennyező technológia, hiszen nem juttat a környezetbe nehéz fémeket. A hagyományos izzókhoz képest 80%-os energiamegtakarítást eredményez, a fényárama, fényereje pedig bekapcsoláskor azonnali, nem szükségeltetik neki felmelegednie, mint ahogy ez kompakt fénycsöves társai esetében viszont fennáll, következésképp nem is vibrál, nem "báncsa" a szümtüket. 

Ezen tulajdonságokat átal latolgatva tettük le voksunkat amellett, hogy e hájtek jelenjen meg mindennapjainkban akkor. Szomszédúr által beszereztük a hozzávalókat úgymint ledszalag, trafó, billenőkapcsolós elosztó. 

A ledszalag egyik nagy előnye, hogy bizonyos közönként vágható, forrasztható, ezáltal bármekkora méretben felhasználható a néhány 10 centitől a több méterig. Egy ilyen led szalagtekercs alapból 5 méter.

A másik nagy előnye a led szalagnak, hogy öntapadós. 

Nehezen kivehető ugyan, de Szomszédúr éppen lehúzza a zubbonyt a szalag aljáról.

A mi esetünkben tehát a konyhapult feletti szekrénysor aljára terveztük felapplikálni. Miután felmértük, hogy mekkora fényszalagra van szükségünk, méretre vágtuk, és Szomszédúr hozzá forrasztotta a trafóhoz, ami azért szükségeltetik, mert az adja az áramot a led szalagnak. 

Még anno a konyha kialakításakor a szekrénysor alá, annak széléhez beszereltünk egy hármas elosztót, hogy a konyhai gépeket könnyebben működtethessük.

Ebbe az elosztóba applikáltam (:)) egy billenőkapcsolós kisebb elosztót, amibe belekerült a mindössze 12(!) voltot fogyasztó trafó (mert egyetlen hiányossága a trafónak, hogy nincs saját kapcsolója...).  Így már teljes a rendszer.

A led szalag alsó felének, azaz öntapadós részének egy teljesen tiszta felületre kell kerülnie ahhoz, hogy ne "penderedjen" le róla, úgyhogy szomszédasszonyok legott nekiláttak a felület tisztításának, majd megkezdődött a nagy művelet... aztán a próba üzemmód...

Majd néhány utolsó simítás és az applikáció készen állt, hogy részt vegyen mindennapi életünkben. 

És a végeredmény:

És végül jól látható a különbség a hagyományos kompakt fénycső által adott fény, és a led fénye között.

Jól látható, mennyire megszünteti az árnyékolódást. Ha együtt ég a led a hagyományos világítással, akkor teljesen kiegyenlíti a fényviszonyokat, ezáltal a fény sokkal barátságosabb a szemünk számára. Ha pedig csak a led szalag világít, olyan, mintha a Nap világítaná meg a pultot... Ezt szeretem a legjobban. Ha tehetem, csak a ledet használom. 

Kiszámoltuk, abban az esetben, ha a ledszalag egész álló nap világít, tehát 0 órától 24 óráig be van kapcsolva, akkor naponta 0.74 Ft-ot fogyaszt...  Elég meggyőző érv a ledek további alkalmazásához a lakás más pontjain is.

End first part.
Special thanks to all of my Readers!

To be continued

"Itt van az ősz, itt van újra, szép, mint mindig énnekem..."

 Itt van, eljött, itt van újra! Talán a hangulata, a színei sokfélesége miatt, de ez a kedvenc évszakom. És, hogy eljött, annak első csalhatatlan jelei mutatkoznak.

Először is, hogy Ősz-Autumn bejegyzései újra sokasodnak a Szosöl Médiában. :)

Másodszor, hogy tegnap szinte egész nap lassú eső áztatta kicsiny falunkat, s ma a Nap sugarai próbálnak áthatolni a felhők "fátyolán".

Aztán, hogy "sárgul mán, a kukoricaszár...", és, hogy kiskertünk lassan kiürül, már csak a paprikák, paradicsomok, és a zöldségek tartják magukat...

És csalhatatlan jelek, hogy a gyümölcsök lassan beérnek.

 

A rózsák is még széplenek...

De a gyümölcsök lassan tényleg beérnek...

 

 

Hát így...