Terasz 3.0

Harmadkész állapot.

 Igen, elértük az idei tervezett állapot első ütemét. Elkészült a terasz hasznos része, azaz le van lapozva. 

Az előző poszt végén említettem volt, hogy feltöltöm a keretet zúzalékkal, kővel, sóderrel. Íme:

Ebben aztán látható minden, amit beletöltöttünk. Egy régi beton áthidaló is helyet kapott a legmélyén, valamint az összetört beton járda darabjai, nagy szemű kő és sóder. Ez a "massza" képezi a terasz alapját.

A szegélyen kívül látható betonalap, amint említettem az előző posztban, a leendő téglából építendő díszágyásoknak az alapja. Amelyek így közvetlenül kapcsolódnak a teraszhoz. Erről külön posztot tervezek. Meg azt, ha időm engedi, akkor talán még idén azok is elkészülnek...

Következő lépésként, kíváncsiságból, leterítettük az egészet a geotextiliával. 

Na akkor derült ki, hogy egy kevés hibádzik a teljes lefedettséghez. Mivel az üzlet, ahol a textiliát beszereztük, már zárva volt, az OBI-ban pedig nagyon silány minőségű anyagokat találtam, úgy döntöttünk, hogy azt a kis részt dupla rétegben hajtott fóliával pótoljuk. Aztán felszedtük az anyagot, és ahol kellett még töltöttünk az alapba sódert, hogy szépen kiszintezzük.

Másnap reggel, a szomszédok nagy örömére, fél hétkor lapvibrátorozással kezdtünk.

Aztán újra a geotextilia következett, majd jöhetett rá a homokágy. Ami 0.4-es szemcseméretű kavicskákat tartalmaz. 

Az ágyazás végeztével leraktuk a lapokat. Tulajdonképpen ez volt a leggyorsabb mozzanat. Olyan hamar végeztünk vele, hogy nem volt időm fotózni. A lényeg, hogy a sorokat egy fél lap eltolással raktuk le, nem pedig hálóban. Így sokkal szebb! A maradék, vagy hulladék nulla. Helyesek voltak az előzetes számítások. :D
Folytatásként lapvibrátorral újra megjártuk a teraszt, majd kvarchomokkal fugáztunk.

A lapvibrátor hangjára aztán megérkezett Szomszédúr is, akinek már nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogyan is zajlik mindez. Aztán, ha már átilépett, besegített a fugázásba is.

Fugázás után az egész teraszt vízzel árasztottuk el, jól belocsoltuk, hogy a fuga tömörödjön. Több ízben is.

Látható az egymáshoz képest eltolt lapok szerkezete. 

A fugázásnak azonban még nincs vége, hiszen a homoknak, lapoknak egy darabig még eltart mire úgy betömörödnek, hogy nem fognak mozogni. Párszor még fel kell töltenünk a fugákat azokon a helyeken, ahol a tömörödés folyamataként beül a lapok alá, közé. 

Az azonnali MEO nem váratott magára. A vizes lapokon szívesen hűtötte a fenekét. 

Mivel a terasz ugye meg lett emelve, szükség volt néhány, egész pontosan kettő, lépcsőfok kialakítására is a könnyebb megközelíthetőség végett. És, hogy stílusos legyen, azokat is lapokkal fedtük le.

Mindkét lépcsőfok esetén vasakat fúrtunk le a beton járdába, hogy a rétegek ne mozdulhassanak el egymástól. Arra készültek a fokok. Azonnal fugáztuk, és a fugákat azonnal mostuk is, hiszen meglehetősen komoly hőség volt. Közel 37 fokban készült. Sajnos a meleg miatt nem is lett olyan szép, mint terveztem. Egész egyszerűen túl gyorsan száradt.

A felső fok egyik végén rámpa került kialakításra több oknál fogva is. Könnyen feltolható rajta pl. a taliga, amikor a terasz mellett található fatárolóhoz közelítem a fűtőanyagot, de babakocsival is könnyebb közlekedni, és nem utolsó sorban anyósom is, aki kerekes székes, kényelmesebben tud feljönni a teraszra, és onnan a házba.

Így esett, hogy teraszunk lett. Bár, mint említettem volt, ez még csak harmadkész állapot, azaz az első ütem. Következő lesz a tégla díszágyások megépítése, talán még idén, végül pedig, harmadik ütemként, jövőre a tető, hogy fedett is legyen ez a terasz végre.

Terasz 2.0

 Mint előző posztomban említettem volt, a terasz elkészítéséhez kihasználjuk az adottságokat. 

Az adottság pedig 20 m2P (négyzetpéter) a ház mögött az udvar felé. Eleddig simán fű fedte, és szépen fűnyíróztuk, most viszont ismét építési területté avanzsált.

A képen nagyjából középen látható egy beton alap. Téglák vannak rápakolva. Ez volt az alapja az udvart eredetileg kettéválasztó ronda vas és drót kerítésnek. Anno a legelső mozzanatunk az volt, hogy ezt a kerítést eltávolítottuk.

A fenti régi fotó alján látszik az egykori keréntés, valamint egykoron hogy festett az udvar felső része.

A munkálatok kivitelezésében ismételten Dénes, kőműves barátunk működik közre. Az ő szaktudása nélkül erősen meg lennénk lőve. 

Miután kijelöltük a terasz helyét, Dénessel és az ő slagvízmértékével ki is szinteztük.

Aztán lepucoltuk a terepet. Itt már látszik az is, hogy a fentebb említett régi kerítés alapot tovább folytattuk, kiegészítettük körbe (40 centire mentünk le), ami a leendő téglaágyások falának alapja lett ezáltal. Az udvar felőli felső sarkokba 70 cm mélyen öntöttük a betont, hiszen ezek lesznek a tető tartópillérjeinek alapjai.

Majd a következő lépés, hogy szegélykövekkel határoltuk a teraszt. 

Pompásan látszik a fotókon az agyrém, amit a mai napig nem értek. Azaz egy, vagy több ablak hiánya a  hatalmas falrészről. Már többször említettem, hogy igazán nagy marha volt, aki annak idején kitalálta ezeket a típus terveket, hiszen pont az udvar felé nem terveztek rá ablakokat... édes Istenem!! 

Hát mi pótolni fogjuk! Már csak azért is, mert hülyén venné ki magát, ha nem látnék ki a teraszra... és az udvarra... és a telekre.
Amúgy a fal alján, az aljzatszint felett látható kis barnás elszíneződés nem nedvesedés, hanem kosz. A rengeteg eső, amit az utóbbi időben kaptunk, felverte a földet, sarat a falra.

Az alábbi képeken jól látszik, hogy a szegélyeket betonágyba fektettük, így azok meglehetősen fixen állnak. 

És igen, látszanak a lapok is, amik a teraszt fogják fedni. Szép, majdnem terrakotta árnyalatúak, nagyon jól fog illeni a ház leendő színéhez. Amúgy mosott kavicsos betonlapokról van szó. És persze ezek beszerzése is megér egy sztorizást. 

Nagykanizsán létezik egy beton elemeket gyártó vállalkozás/cég, ahol nagyon sokféle dizájn elemet is állítanak elő, így például mosott kavicsos térköveket is több színben. Megkerestük őket, és miután átnéztük a felhozatalt, mondtuk nekik, hogy a helyi OBI-ban 50 Ft-tal olcsóbban adják a lapok darabját (amikről, úgy tudjuk, ők szállítják be!). A reakció bamba tekintet. Kértük őket, hogy adják ugyanabban az árban a lapokat, és akkor inkább tőlük vásárolnánk meg, hiszen nem 10 darabról van szó egyrészt, másrészt pedig szívesebben hagynánk a pénzünket egy helyi vállalkozásnál. A válasz egy határozott NEM... Jó, mondtuk, viszont akkor költséghatékonyság címén mi megvesszük ugyanazt a multinál. Megvonták a vállukat és nagyon csúnyán néztek, ahogy kiléptünk az irodából, majd kihajtottunk a telephelyről. De nem éreztük magunkat szarul. Ennyit a cég marketing érzékéről és a cég vezetéséről.

--

Figyelnünk kellett azonban a terepadottságokra is, vagyis mivel az udvar enyhén lejt az utca felé, meg kellett emelnünk a terasz szintjét, hogy a lefolyó esővíz, hólé ne tudjon befolyni és bármilyen kárt okozni. Illetve lejtetni is kellett minimálisan, hiszen amíg nem kap tetőfedést, ami nagy valószínűséggel csak jövőre esedékes, addig szabadon ázhat eső, hó által. És azt is el kell vezetni a háztól! A szint emelése miatt viszont szükségessé válik az udvar felé egy lépcsőfok kialakítása is. Ami természetesen szintén a lapokkal lesz burkolva.

Itt tartunk most. Jelenleg sóderrel és régről megmaradt nagy szemű kővel töltöm fel az alapot. Amire, lapvibrátorozás után, geotextil, arra pedig homokágy kerül, s abban fekszenek majd a lapok.

Update

 Azt teljesen elfelejtettem megemlíteni, hogy a szegélykövek betonzsaluzatának is ástam körbe közel 10 cm mély alapot a lepucolt terep szélei mentén. Így a szegélyköveket tartó beton abba került bele. Sorry, de dokumentációt elfelejtettem róla készíteni...  

Terasz - (Megkezdem kimaradt posztjaim pótlását)

 Már valóban nagyon régóta tervezzük egy faxa kis kerti terasz létrehozását kicsiny kis házunk töviben. 

A hely adott. Talán emlékeztek még az alaprajzra, amennyiben nem, nézzetek utána hogyan, s miként, de a konyhából nyílik az udvar felé egy teli öveges teraszajtó. Amit most már épp ideje lesz újra pácolni, legalábbis azon felületét, melyet nem fed öveg  (:D), ugyanis Brúnó előszeretettel jelzi rajta belépési szándékát, s ez kissé megviselte az elmúlt években. Kicsit eltérve a tárgytól, Brúnó nagyon gyorsan megtanulta (kénytelen volt :D), hogy a bejárati ajtón nem kopoghat. Viszont lazán ücsöröghet előtte fenekét egy lépcsőfokkal magasabban elhelyezve, mint lábait... :D És kellően komoly, vagy buta képpel bámulhatja az utcai forgalmat.

De térjünk vissza! Szóval a terasz. 

Sokat morfondíroztunk, milyen legyen a burkolat. Legelőször meg voltam őrülve érte, hogy bontott tégla fedje parketta mintában lerakva. Ez az elképzelésem sokáig tartotta magát, mert tornácos parasztház fan vagyok, és kis képzavarral eleinte azt képzeltem, hogy kis kockaházunk előbb-utóbb hasonlítani fog egy olyanra. "De minél több oldalt, ojságot, miegyebet nézegettem, olvasgattam, hamarosan rájöttem, miszerint bizony, egy kockaházból sosem lesz parasztház... És nem is kell, hogy legyen ahhoz, hogy szép, kényelmes és lakható legyen!
Mára letisztult kép él bennünk arról, milyennek is szeretnénk látni az otthonunkat." Sok könyvet, magazint olvasgattunk rongyosra, és sok házat néztünk meg internet szerte, vagy személyesen, mire kialakult a kép a teraszról. A teraszról, amely kövezett, félig nyitott, félig zárt, tetővel fedett, növényekkel határolt, és kapcsolatban áll a házzal, de a kerttel is.

A lehetőségeink bőséggel adottak, hiszen meglehetősen komoly, közel 20 m2-es hely áll rendelkezésünkre a kialakításhoz. És ki is használjuk az adottságokat. 

Miután sok lehetőséget beszéltünk át, arra jutottunk, hogy valami hasonlót szeretnénk, mint ami a következő képen látható.

Azzal a különbséggel, hogy a teraszt téglából épített ágyások fogják határolni. Valahogy így.

Aztán a későbbiek folyamán burkolni szeretném majd terméskővel ezeket az ágyásokat is.
Ami pedig a terasz fedését illeti, félig tégla, félig fa oszlopokon álló tetőt fog kapni. A tető burkolata pedig valami ilyesforma leszen:

A képek javarészt Spiegel Ákostól valók...

Gyorsbeavatkozás

 A gyors kifejezés erősen idézőjeles. Hiszen a beavatkozást már az ősz óta tervezzük, de vagy időhiány, vagy az időjárás miatt nem jött eddig össze. Tegnap, azaz vásárnap, aztán végre sikerült. 

A beavatkozásra a néhány éve beépített terasz födémjénél volt szükség. Anno, úgy három éve, az új teraszt hajópadlóval burkoltuk a lakótér felől, ami fölött 15 cm gyapot hőszigetelés kapott helyet. Az utóbbi időben gyakran figyeltünk fel különféle hangokra, melyek a födém felől érkeztek, illetve, amíg nem ütöttük fel a díszlécet a szegélyeknél, addig többször is előfordult, hogy egérszar potyogott alá... No ennek a fele sem tréfa, hiszen nem azért szigeteltünk gyapottal, hogy mindenféle kisebb-nagyobb rágcsálónak teremtsünk otthont. Ezért párommal létrehoztunk egy bizottságot, melynek feladata volt eldönteni, hogy létrehozzunk-e egy vizsgálóbizottságot. Az alakuló ülés után aztán megszületett az elhatározás, miszerint igen, vizsgálóbizottságot állítunk fel, mely elemzi a helyzet komolyságát. Az elemzés után megszülettek a tervek, majd összeállítottuk a kivitelező csapatot. Aztán megszületett az időpont is. 

Reggel fél kilenckor indultak a munkálatok. A létrát felállítottam a műveleti területen,

s épphogy lekaptam néhány cserepet a helyéről, amikor megérkezett Györgyöm, kis családunk egyik cimborája. Ő legott felloholt a tetőre, s átvette a lecserepezés folyamatát. Így feltárult a szűkítettebb műveleti terület. 

Gyorsan levagdostuk azon léceket, melyek útban voltak, majd szikével megbontottuk a fóliát is. És voilá, feltárult a keresett probléma. 

Jól látható milyen szép, formás fészkeket alakítottak ki a gyapotban a hívatlan lakók... Arról nem is beszélve, hogy mindent telepakoltak az ürülékükkel. És, ha már lakhatást alakítottak ki maguknak, hát tették mindezt úgy, hogy a gyapotot szépen össze is igazgatták maguknak, ezáltal a födém néhány helyen már-már erősen a nullához tartó szigeteléssel rendelkezett. Ekkor érkezett meg kis gyors beavatkozású csapatunk hátvédje, Gáborom. Így már teljessé vált létszámmal a védőfelszerelés, azaz kesztyű segedelmével kiszedegettük az ürüléket, a széttúrt részeket pedig újra eligazítottuk. Mivel a gyapotból maradt egy tekercscsel az építkezés óta félretéve, és hőtükrös gyapotból is maradt még egy komolyabb tekercsdarab,  úgy döntöttem, hogy ezeket terítsük rá a már meglévő szigetelésre, ezáltal annak vastagságát megduplázva. Az elhatározást aztán a tettek követték. 

Egész jól felduzzasztottuk a szigetelést. A hőtükörfóliás képen látható, hogy a fal szigetelve vagyon. 10 cm vastagságban, hungival. Így próbáljuk kivédeni a hőhíd kialakulását. Eddig jól működik! Kicsit ugyan letöredezett az éle, mert azon álltam, amikor a szigetelést behelyeztük a helyére. Legalább tudom, hogy a súlyomat is elbírja :) .
Aztán visszafóliáztunk, visszaléceztünk, s a cserepek is újra a helyükre kerültek.

Végül, hogy az állatkák ne tudjanak bejutni többé a tető alá, elfedtük, betömtük a lehetséges megközelítési helyeket. Egyet Györgyöm zárt le a szarufa alatt, ahol tégla és misung segedelmével tömte be a kis rést,

a tetőn pedig én zártam le egy kis rést a régi és az új tetősík között. Erről nem készítettem képanyagot, ezért azt mondok, amit csak akarok...

Ám a munkálatok még nem értek véget teljesen, hiszen a padlás felől is le kell zárnom a lehetséges megközelítési pontokat. Csak még azt nem tudom pontosan, hogy mily anyagot használjak fel ehhez, amin a kis hívatlanok nem tudnak áthatolni. Talán hajópadló lesz a befutó. Még nem tudom, de gyors határozatot kell hoznia kis bizottságunknak, hogy mihamarabb biztonságban tudhassam a födém szigetelését. 

Raklapbútor

 Néhány hete történt, hogy egy nap délutánján a szomszédságunkban megjelent egy furgon megpakolva raklapokkal. Amelyeket aztán jól leraktak az udvarban. Pár nappal később átiléptem hozzájuk csak úgy meginni "ejjó gólát"(egy pohár hideg cola citromkarikával :)), aztán, mivel amúgy is rengeteg mindent megbeszélünk otthonaink felújításával kapcsolatban,csak rákérdeztem mi végre kerültek oda azok a raklapok.

- "Oszt mi lészen ezekbü, Szomszéd?
- Ezekbü? Butor (így rövid ú-val :D)
- Szal... butor-e?
- Ahhát." - jelentette ki nemes egyszerűséggel.

A következőkben pedig felvázolta röviden mit, s hogyan ötölt ki. Megmondom őszintén, én raklap ügyben még leragadtam az évekkel ezelőtt nagy mennyiségben, kis országunk bármely tájegységében fellelhető "EUR raklap vétel itt" feliratoknál. Ámde kedves szomszédom felcsillantotta a pillám, hogy a raklap manapság mennyi mindenre hasznosítható.

- "S, ha már itt tartunk kedves Szomszédúr, szeretnélek megkérni némi szövevényes kárpitozási problematika megoldására..."- s megkért, hogy ugyan már a megépítendő butor (:D) kárpitozási munkálatait elvégezzem...

Gondoltam, bár konkrétan ilyet még nem csináltam, de szép kihívás, és hát barátságból is szívesen elvállaltam.

Hazatérve aztán ugye gúgli, a legjobb barátom segedelmével nekiláttam ötleteket gyöjteni (:D). Konkrétan a 'raklapbútor' szóra rákeresve tengernyi, mit tengernyi, több óceánnyi oldal ugrik fel... csak két példa a bútorokra -  

Talán még ez legutóbbi stílus tetszett leginkább Szomszédéknak, hiszen amúgy is a minimál stílust részesítik előnyben. Újra összeültünk hát egy újabb tapogatózás céljából. Átbeszéltük, azon kívül, hogy ráül az ember, mi mindenféleképpen használható még a raklap, mint "butor". Gyorsan kiderült, hogy egy nagyobbacska darabról lesz itt szó, ahol kényelmesen elférnek a baráti társaság, vagy a család ominózus tagjai egy-egy alkalommal, de kiderült az is, hogy a raklap lécei közti széles rések polcként hasznosíthatók, és kiderült az is, hogy a butornak harmonizálni kell a terasz színvilágával. Valamint az is szóba került, hogy az egyik, a nagyobbik elem, alkalmas legyen pl egy délutáni ejtőzés megejtésére is. És szeretnének egy asztalt is, mint a szabadtéri nappali egyik dísze. Aztán gyorsan kiderült még, hogy a hangulatvilágítás nélkülözhetetlen. Mivel Szomszédúr led világítástechnikával is foglalkozik, így adódott a megoldás - csodálatos led technológia.
Már csak a kivitelezés maradt hátra. Ami természetesen DIY készült teljes egészében.
Miután rögzítettük a butor méretezését, előkerültek a szerszámok úgymint feszítővas..., elektromos szúrófűrész (ez az elnevezés nagyon bejön, gyakorlatilag a dekopír fűrészről van szó), kalapács, flex csiszolókoronggal, ecsetek, csavarhúzó, fúrógép, csavarok, lazúr, miegymás.
Megkezdődött az elemek méretre szabása, a kieső kisebb elemek pótlása, rögzítése. A tervezet szerint egy nagyobb elem, egy közel két és fél méter hosszúságú, és 83 cm mélységű kanapé kerül kialakításra, és egy kisebb, 50 cm mélységű, amely kanapé két oszlop közé épül be. Mindkettő háttámlát kap, de karfát nem. És egy "dohányzó" jellegű asztal is elkészül. A kanapék ülésének éle alá kerül a led világítás, és a tervek szerint az asztal is kapni fog ilyet, de egyenlőre még tervezés alatt van.
A méretre szabás után az elemek csiszolása következett a csiszolókorongos flex segedelmével, utána pedig Szaszasszony lazúrral mahagóni színre hozta őket.

Háttérben a lazúrozott egyik elem

Három-három raklap lett egymásra erősítve csavarokkal, így kényelmes magasságú ülőalkalmatosság alakíttatott ki. Az alsó deszkák eltávolításra kerültek, így a távtartó kockák a butor lábaivá avanzsáltak.

Az egymásra erősített raklapok felső részéről az első deszkalapok le lettek feszegetve, de sajnos mind szétrepedt, ezért pótolni kellett azokat, amik aztán az ülések első elemei lettek. 

A visszaerősített lapok 3cm-rel kilógnak a raklapok oldalsíkjához képest, így elrejtik a hangulatvilágításért felelős led szalagokat. Is...

A léceknek csak az első, kilátszó éle lett színezve, mert a felület amúgy burkolva lett szövettel.
Következő lépésként megtörtént a háttámlák lazúrozása.

Időközben pedig megtörtént a "butor" szövetének kiválasztása is. A szövet könnyű, mosható és vízlepergető. Az előzetesen megbeszéltek szerint követtük a minimál stílust, és a bútorok szabad párnások lettek a praktikum jegyében. Azaz a párnákat és habokat le lehet venni a vázról és kényelmesen el lehet tenni a téli pihenő idejére. Az ülőpárnák korábban felújított bútorok megmaradt, de jó állapotú habszivacs matracaiból lettek kiszabva. Így pénzt nem kellett rá költeni. Ezek az ülőpárnák az egyik, az alsó, felületükre kaptak egy vastag fekete szövetet tartásjavítás céljából, illetve, hogy ne süllyedjenek be a raklapok deszkái közé, ezáltal az élettartamukat és kényelmi fokozatukat igyekeztünk növelni. A felső felületükre pedig 1 cm vastagságú viszkóz réteget ragasztottunk, szintén a komfortfokozat emelése érdekében.

 

És végül rákerült a szövet. A szövet, amely színvilágában a következő - az ülőhabok világosak, nagyjából mogyoró színűek, a támlapárnák pedig étcsokoládé színűek. Minta semmin sincs, ez kifejezett kérésük volt Szomszédéknak. A támlapárnák darált habbal kitöltött díszpárna jellegűek.

Aztán elkövetkezett a végső mozzanat, a "butor" összeállítása. Az ülőfelületekre szintén lőttem a fekete vastag szövetből, ami egyrészt ugye süllyedésgátló, másrészt megakadályozza az ülőpárnák elcsúszását.

Az előre megbeszéltek szerint a bútorok oldalait és elejét is bevontam szövettel, melyeket tépőzár segedelmével erősítettem fel.

Mint látható, a tépőzár szintén a perem alá lett felerősítve, így az sem látszik.

Elsődlegesen arról volt szó, hogy a szövetek teljes egészében rá lesznek feszítve a kanapék és asztal oldalaira, de amikor a rövidáru üzletben szembesültem azzal, hogy a tépőzárat aranyárban mérik, azt merészeltem kitalálni, hogy az oldalak szoknyaszerűen lesznek kárpitozva. Asszem a végeredmény azt mutatja, így még vagányabb. 

Következőkben felkerült a ledvilágítás a perem alá.

Majd leterítettük a szintén három egymásra erősített csiszolt raklapból készült asztalt is. A végeredmény -

Még hátravan némi lazúrozás néhány helyen, illetve az asztal lapjának fedése üveglappal, és mint korábban említettem volt, a hangulatvilágítása is tervezés alatt. Egész pontosan azon megy az agyalás, hogyan kivitelezhető, hogy ne látszódjanak vezetékek a konnektor felé kúszva. Valószínűleg egy akkumulátoros megoldás jöhet majd szóba. Ha elkészül, akkor természetesen update...