2014. február 16., vasárnap

Kádárkocka studios presents - Csodálatos led technológia


Produced by                   Szomszéd
Directed and written by    Gandalf (a Szomszéd szomszédja)
Cameraman                    Gandalf
Director of photografy       Gandalf

Special starring:

Trafó von Billenő and Mr. Led


SzomszédÚr


And the kitchen


 ... Őszintén szólva ez a poszt úgy egy éve parkol már a piszkozatok mappában. Két dolog okán. Egyrészt mert nem sikerült igazán jó képeket készítenem hozzá, másrészt meg így egy év távlatából már kijelenthetem, hogy a "hájtek" műkszik. Harmadrészt meg csak.

SzomszédÚr ajánlásával, aki bele-bele kacsintgat e "hájtek" élménydús világába, döntöttünk úgy, hogy a konyhában kialakítandó fényforrás a pult fölött nem a hagyományos fénycső általi technológia leszen. Hanem a led technológia. ;)
Tudni kell erről a technológiáról (oké, többször nem követek el ilyen gyakori szóismétlést... technológia technológia technológia technológia :D ), szóval tudni kelletik eme ööö... technológiáról, hogy az ára megéri a befektetést. A ledek nem termelnek hőt, vagyis csak nagyon-nagyon minimálisat, ami alig-alig érzékelhető, kézzel pl egyáltalán nem, tehát esetükben nincs energiaveszteség. Rendkívül keskeny spektrumú fényt bocsát ki, amely spektrum az infravöröstől az Ultra Ibolyáig terjedhet (tehát a Szomszédékon mindenképp túl... :D). 

... A led gyakorlatilag egy dióda, fényének színe a vele ötvözött anyagoktól függ. A fénykibocsátás úgy keletkezik, hogy a diódára adott áramforrás a dióda anyagában levő atomok elektronjait gerjeszti, ezáltal azok magasabb energiaszintű pályára lépnek, majd miközben visszatérnek eredeti pályájukra, fotonokat bocsátanak ki. Nyitó irányú áram esetén a PN átmeneten az elektronok az N rétegből a P-be, a lyukak a P-ből az N-be diffundálnak (:)). A diffúziós kisebbségi és többségi töltéshordozók között rekombinációs(:D) folyamat indul meg, mely folyamat során a felszabaduló energia fotonok formájában kisugárzódik. Nagyobb feszültség hatására nagyobb a kisugárzott fotonok mennyisége, egészen egy nyitó irányú áramértékig, ahonnan már nem számottevő a változás... :D :D :D 

Szóval a lényeg, hogy a ledek a fény előállításához alacsony áramot és feszültséget igényelnek. Többek között ezért éri meg beruházni erre a technológiára (:D). További előnyei közé tartozik még a sérülékenysége. Mer' az nem nagyon vagyon neki. Esésálló, ütésálló, persze, ha valaki van olyan gyoggyant, hogy összezúzza, az sikerrel tud járni. Aztán örömében elkesereghet azon mekkora baromfi volt, hogy tönkre vágta csak azér', hogy ő megmutassa, hogy de, akkor is... 

Nem utolsósorban említeném az élettartamát, amire 50.000 óra garanciát (!) adnak. Azér' ez na! Pont ezen oknál fogva nem is környezetszennyező technológia, hiszen nem juttat a környezetbe nehéz fémeket. A hagyományos izzókhoz képest 80%-os energiamegtakarítást eredményez, a fényárama, fényereje pedig bekapcsoláskor azonnali, nem szükségeltetik neki felmelegednie, mint ahogy ez kompakt fénycsöves társai esetében viszont fennáll, következésképp nem is vibrál, nem "báncsa" a szümtüket. 
Ezen tulajdonságokat átal latolgatva tettük le voksunkat amellett, hogy e hájtek jelenjen meg mindennapjainkban akkor. Szomszédúr által beszereztük a hozzávalókat úgymint ledszalag, trafó, billenőkapcsolós elosztó. 
A ledszalag egyik nagy előnye, hogy bizonyos közönként vágható, forrasztható, ezáltal bármekkora méretben felhasználható a néhány 10 centitől a több méterig. Egy ilyen led szalagtekercs alapból 5 méter.

A másik nagy előnye a led szalagnak, hogy öntapadós. 

Nehezen kivehető ugyan, de Szomszédúr éppen lehúzza a zubbonyt a szalag aljáról.

A mi esetünkben tehát a konyhapult feletti szekrénysor aljára terveztük felapplikálni. Miután felmértük, hogy mekkora fényszalagra van szükségünk, méretre vágtuk, és Szomszédúr hozzá forrasztotta a trafóhoz, ami azért szükségeltetik, mert az adja az áramot a led szalagnak. 


Még anno a konyha kialakításakor a szekrénysor alá, annak széléhez beszereltünk egy hármas elosztót, hogy a konyhai gépeket könnyebben működtethessük.


Ebbe az elosztóba applikáltam (:)) egy billenőkapcsolós kisebb elosztót, amibe belekerült a mindössze 12(!) voltot fogyasztó trafó (mert egyetlen hiányossága a trafónak, hogy nincs saját kapcsolója...).  Így már teljes a rendszer.



A led szalag alsó felének, azaz öntapadós részének egy teljesen tiszta felületre kell kerülnie ahhoz, hogy ne "penderedjen" le róla, úgyhogy szomszédasszonyok legott nekiláttak a felület tisztításának, majd megkezdődött a nagy művelet... aztán a próba üzemmód...


Majd néhány utolsó simítás és az applikáció készen állt, hogy részt vegyen mindennapi életünkben. 


És a végeredmény:



És végül jól látható a különbség a hagyományos kompakt fénycső által adott fény, és a led fénye között.


Jól látható, mennyire megszünteti az árnyékolódást. Ha együtt ég a led a hagyományos világítással, akkor teljesen kiegyenlíti a fényviszonyokat, ezáltal a fény sokkal barátságosabb a szemünk számára. Ha pedig csak a led szalag világít, olyan, mintha a Nap világítaná meg a pultot... Ezt szeretem a legjobban. Ha tehetem, csak a ledet használom. 



Kiszámoltuk, abban az esetben, ha a ledszalag egész álló nap világít, tehát 0 órától 24 óráig be van kapcsolva, akkor naponta 0.74 Ft-ot fogyaszt...  Elég meggyőző érv a ledek további alkalmazásához a lakás más pontjain is.

End first part.
Special thanks to all of my Readers!

To be continued

2014. február 2., vasárnap

A legújabb bútordarab

 Már a bejárati terasz beépítésekor megszületett az igény egy cipőtartó szekrénykére, vagy ládikára. Miután meghánytuk vetettük a dolgot, egy láda mellett döntöttünk, mert arra rá is lehet ülni. Két-három hete megkezdődött a megvalósítás.

Először is kitaláltuk milyen formát látnánk szívesen otthonunkban. Hogy az anyaga fenyő, az már természetes, hiszen előbb-utóbb minden bútorunk abból lesz. Aztán papírra vetettük. Persze senki ne várjon valami komoly tervrajzot. Íme:


Egy olyan ládikát terveztünk, aminek a fogantyúja, markolata két oldalt úgy 10 cm-rel magasabb, mint a láda teste, és a láda ajtaja a kettő közé záródik. Úgy terveztem, hogy az oldalai gyakorlatilag a lábak szerepét is betöltsék a sarkoknál, persze némi díszítés mellett. A díszítés egy, a láda alján körbefutó motívum, amit a tálalószekrényünk lábazatáról lestem el. Egy enyhe hullámmotívum. 
Kiszámoltam az anyagszükségletet, és egy fafeldolgozó cégnél meg is rendeltem a beépítendő mennyiséget. 
Néhány nappal később már boldogan szállítottam haza a nyersanyagot. Ekkor jött a képbe asztalos barátom, Alfonz, akinek a véleményét és segítségét kértem a kivitelezéssel kapcsolatban. Igazából a láda aljának felfüggesztéséről kértem ki a véleményét. Hiszen ahhoz, hogy az oldalak a sarkoknál lábbakként funkcionálhassanak, az alsó darabot magasabbra kell emelni néhány centivel. Miután a szakmai tanácsot megkaptam Alfonz felajánlotta, hogy a műhelyében állítsuk össze a ládát. Legott oda is szállítottam a nyersanyagot. 
Aztán nekiláttunk a méretezésnek, rajzolásnak.

 

Aztán készítettem egy sablont a láda oldalainak alján körbefutó minta kivitelezéséhez.



A berajzolt minta:


Kiszabtam a mintákat az oldalak aljára, aztán átbeszéltük az összeállítás folyamatát, mire rájöttünk, hogy az anyag vastagsága, amit rendeltem, vékony lesz ahhoz, hogy szépen és biztonságosan lehessen összeilleszteni a rövidebb oldalakat a hosszabbakkal. Azt találtuk ki ugyanis, hogy a rövid oldalak belsejébe az illesztéseknél belemarunk úgy kb. centi mélyen egy vájatot, és ebbe a marásba fog beleilleszkedni, belecsúszni a hosszabb oldalak illesztendő éle. Ezáltal sokkal masszívabbá válik a láda, és nem utolsó sorban szebbek az illesztések, mintha simán csavarozva lennének. Én 1.8 cm vastag anyagot vásároltam, de ha ezt a vastagságot bemarjuk, akkor le fog törni az oldal széle a marás mentén, hiszen alig néhány milliméter vastagságú maradna csak. Az meg nem elégséges. Ezért úgy döntöttünk, hogy min. 3 cm vastagságú legyen a láda oldala. Viszont ehhez vágnunk és táblásítanunk kell anyagot. Neki is láttunk hát.
Leszabtuk az anyagot.


Majd táblásítottunk. A fenyő éleit vastagon faragasztóval kentük...


Majd egy direkt erre a célra készült keretbe szorítottuk a leendő oldalakat.

 

Viszont itt meg kellett állnunk a munkálatokkal, hiszen a frissiben táblásított fenyőnek száradnia kellett. Kicsit szomorkásan, de mégis örömmel tértem haza. Szomorkásan, mert a láda nem készült el, viszont nagyon örültem, mert tudtam, hogy sokkal jobb lesz, mint ahogy először megterveztem. Alfonzzal megbeszéltük, hogy következő hétvégén folytatjuk a munkálatokat, s elkészítjük a ládikát. Aztán persze ismét beigazolódott a régi mondás, miszerint "Ember tervez, Isten végez!". Családi okok (egy másfél hetes kórházi kitérő nálunk, illetve Alfonz barátom ikreinek megszületése) miatt a munkálatok csak tolódtak, és tolódtak. Amikorra aztán a dolgok megnyugtatóan rendeződtek, s ismét lehetőség adódott a ládával foglalkozni, kaptam egy telefonhívást... Alfonz kérte, hogy lépjek már át hozzájuk (a harmadik szomszédunk ő), mert egy kis segítségre volna szüksége. Szívesen mentünk át, hiszen a kicsiket is megnézhettük legalább... Aztán meglehetőst nagy meglepetésben volt részünk, amikor Alfonz megkért, segítsek már kivenni valamit az autójából... Már kitaláltátok mi volt az, igaz? 


... Hogy őszinte legyek szebb lett, mint gondoltam... Gyönyörű munka! És az illata...!

 
    

Még egy kis utolsó csiszolás...


Majd néhány lakkréteg. 

 

 


Szerintem gyönyörű! Illatos és gyönyörű! Még egy vékony kis párnát szerkesztek a tetejére, amire kényelmesen rá tudunk ülni, és kész. És ebben már kényelmesen elférnek a dorgók...