Az elmúlt hónapokban a munkám és energiám nem engedte a blogírást, de miután új rendszerű alapokra helyeztük a mindennapokat, most folytatom az átalakítás történetét.
Utolsó bejegyzésemben említettem a hatalmas fenyők kivágását. Miután azok maradékait elégettük, a törzseken túladtam, egy fafeldolgozó megvásárolta őket 11000 pénzért. Nem nagy összeg, de legalább nem szemét, vagy hamu lett belőlük, és nekünk sem volt több gondunk velük.
Következő lépésként egy kis tereprendezés következett. Azért is ezt vettük előre, mert nagyon nem szeretjük, ha rendezetlen „terepen” kell élnünk, és mert sikerült olcsón kibérelni egy földmunkagépet.
A telek enyhén ugyan, de lejt. Mi viszont párommal azt ötöltük ki, hogy az udvar legyen egyenes terep, amennyire csak lehetséges és persze mindezt szépen alakítsuk ki. Ezért úgy döntöttünk, hogy három szintre osztjuk az udvart nem egészen 1 méteres szinteltolással, hiszen mindegyik szint kialakítására bőven elegendő hellyel és ötlettel rendelkezünk. Sajnos a gépről munka közben nem csináltam felvételeket így már csak az eredményt tudom megmutatni.
A munkagép után még némi finomításokra volt szükség ezért talicskával és lapáttal fejeződött be a munkamenet. Az eredmény egy kellemes méretű egyenes terep lett, ami alkalmassá vált ezáltal kisebb focimeccsek megrendezésére, amit a remélhetőleg hamarosan érkező utóddal, utódokkal vívunk majd. Egyébiránt ez az egyenes terep vált az udvar második szintjévé, lépcsőjévé, úgy, hogy L alakban töltöttük a földet az udvar beépítetlen részére.
A képen már látható a kis dombocska füvesítése és az új lakók is, akik közül néhányat körbe kellett kerítenem, mert Brúnó előszeretettel végzi a dolgát közvetlen mellettük.
3 megjegyzés:
Irigyellek, hogy ilyen szép lapos a területed:-)
Szia!
Valamit elállítottál, mert nem engedi a gúgli a blogod megtekintését. Miért?
Olvasói meghívót kér, Zotya Apa...
Megjegyzés küldése