Tavasz

 Az elmúlt hetekben, napokban megérkezett hozzánk is a tavasz és hozta magával az outsourcing munkálatokat is. Első körben, miután már nagyon idegesítő, elkezdtük felszámolni a tavalyi évben kialakult mini tüzép telepet az udvarban/ból. Máglyát raktam a rengeteg hasznosíthatatlan, ellenben éghető építési törmelékből. Lángoltak a régi, újrahasznosíthatatlan gerendavégek, tetőlécek, cementes, habarcsos zsákok, szúette ősrégi használati tárgyak, mint péklapát, amit sajnos esélytelen voltam megmenteni az előzetes tervekkel szemben.

És ha már égettem, begyújtottam a Szomszéd összehordott diófalevelesét is. 

Amíg a lángok ősi tisztító munkájukat végezték, addig szétnéztem kicsit a birtokon. Pontosabban megnéztem a fenyőfáinkat, hogyan vészelték át a telet. 

Még mielőtt bárki is felhördülne azon képtelenség láttán, miszerint milyen gazban is vannak fenyőink, előre közlöm, direkt. Általában a téli időszakra kissé gazosabbra, füvesebbre hagyom a területet, hogy az ifjonc kis fenyőcsemetéket se bántsa a téli hideg fagy. És ha nem muszáj, akkor a télen gyakran betévedő vadaktól is szeretném megóvni őket. 

A fenyvest 2007 márciusában ültettük, 650 db, 1 éves lucfenyő csemetét tettünk akkor le. Sajnos minden évben veszítettünk belőlük. Leginkább a szárazság nem tett jót nekik. Mindig pótoltuk a veszteségeket, sőt állandóan gyarapodott az állomány létszáma. Tavaly tavasszal 500 db ezüst és Nordmann fajtával lett színesebb a társaság. 

A lucok az előzetes várakozásoknak megfelelően az idei esztendőre érték el a vágásérettséget. Jelenleg a legnagyobbak az én magasságommal vetekszenek (180 cm), de átlagban a mellemig érnek. Ez az idei növekedésükkel kalkulálva mintegy 300-500 db kitermelését vetíti előre az év végére. Azonban, mint a fenti képen látható, már be van tárazva az utánpótlás, tehát jövőre újra telítettek lesznek a fenyősorok. 

Hogy meddig fogunk velük foglalkozni, nem tudom. Két ok miatt sem. Az egyik, hogy az elmúlt években unos-untalan mindenki fenyőt ültetett, akinek már akadt egy kis zsebkendőnyi területe, amivel sikerült elérni a túlkínálatot a piacon, azaz olyan szépen lecsúsztak a felvásárlási árak, hogy no. A másik ok, hogy egy másfajta befektetésben is elkezdtünk gondolkodni párommal. Erről azonban most még nem szeretnék írni, majd később.   

Annak idején a telkünket hosszában három részre osztottuk - kétharmadába fenyőt ültettünk, a másik maradék egy harmadban pedig igyekeztem Boba Fettel (fűkasza), és fűnyíróval kiirtani a gazt a fűből. Igazából ez talán a tavalyi évre sikeredett. Itt most olyan gazokra gondolok, amik disznóürülékkel kerülnek a földbe. Az előző tulajok ugyanis disznóztak, azaz vagy 30-40 disznót neveltek eladás céljából, és az ő trágyájukat juttatták ki a telekbe is, ahol annak idején teljes hosszban és szélességben kukorica pompállott. Nem kell mondani, hogy a disznók mindent megesznek, ezáltal olyan gaznövények magjainak garmadája került ki a földbe trágyázás gyanánt, amik két hét alatt komoly fás szárú növényekké fejlődtek. Na ezeket a gyomokat kelletett kiirtani, így mára már szépen nyírható fű alkotja az aljnövényzetet. Azonban ezt a harmadot arra szánjuk, hogy itt alakítsuk ki a gyümölcsöst, amit nem ipari méretekben szeretnénk termeszteni, csupán saját fogyasztásunkat akarjuk belőle fedezni. 

Három éve ültettük el első gyümölcsfánkat, egy beoltott téli körtét, és úgy tűnik jól érzi magát, mert évről évre szépen fejlődik, virágba borul, tavaly pedig megmutatta nekünk leendő gyümölcsét is egy darab körte formájában. 

Így hát a leendő gyümölcsösünkből eleddig önmagában árválkodó körtefát is megszemléltem kicsit.

De az idei évtől már nem lesz egyedül. 

.