In memoriam

 Nehéz e sorokat iderónom a blogba. Amikor anno elkezdtem ezt a blogot írni, eszembe nem jutott volna, hogy valaha is ilyesmit "kell" megélnem. Az elmúlt hetekben sokat gondolkodtam rajta, megírjam-e ezt a bejegyzést. Ám végül is úgy döntöttem, hogy megírom...
Senkinek nem kívánok olyan "ünnepet", mint a mi idei húsvétunk volt...
Húsvét előtt, 6-án, nagypénteken tragikus hirtelenséggel hagyott itt minket párom bátyja... A délelőtt folyamán szívroham végzett vele. Mint később kiderült nem az első volt ez. Mindössze 37 éves volt.
Ő volt az, aki anno eljött velünk megnézni a kiszemelt ház tetőszerkezetét. Ő volt az, akinek az irányítása alatt és a segítségével megépült az új bejáratunk és a tető. Ő volt az, aki segített az újonnan tető alá hozott terasz, előszoba födémszigetelését és burkolását megcsinálni. Segített tavaly a szobák felújításakor, és ő volt az, akivel közösen terveztünk még jó pár dolgot megépíteni, megcsinálni, amik már sajnos őáltala soha nem készülhetnek el... És ő volt az, aki mindig segített a tüzelőanyag beszerzésében, szállításában és feldolgozásában... Ő volt az, akire bárki bármikor számíthatott, mert olyan segítőkész volt, olyan nagy volt a szíve... A szó szoros és átvitt értelmében is...

Ő volt a sógorom...

(Középen, bordó sapkában)