Leander

 Valamikor márciusban kértem Tamás tanácsát a rendesen fölkopaszodott leanderünkkel kapcsolatban.

Meg akartuk őt menteni és egyúttal azt is szeretnénk elérni, hogy ismét sűrű és virágpompás legyen. Tamás segítőkészen írta le véleményét, még egy kis képet is küldött, hogyan képzeli a növény metszését. Meglehetősen drasztikusan, szinte tövig vágtuk vissza, követve a tanácsokat. 

A tetejéről lemetszett ágvégeket tejfölös pohárba tettük úgy, hogy a leveleket ne érje a víz. Ez volt az egyetlen dolog, amiben nem Tamást követtük. Ő ugyanis a saját leandereinek ágait átlátszó pet palackba tette úgy, hogy nem vágta azokat ketté, hanem csak vizet engedett bele és beletolta a kis ágvégeket, aztán a palackokat félárnyékos helyre tette. Ezáltal a palackok, illetve a bennük lévő ágak üvegházi körülmények közé kerültek Aztán szépen meggyökeresedtek. Ellenben a mieinkkel, akik meg szépen elszáradtak...

A megmetszett leandert először átültettük friss földbe, majd vártunk. Valamivel több, mint egy hónap elteltével aztán heti egy, max két alkalommal gyökeresedést segítő tápoldattal kezdtük el locsolni. Tamás a vuxalt ajánlotta, de mi a terrasan nevű tápoldathoz jutottunk hozzá, ami guanot is tartalmaz. Már-már arra gondoltunk, hogy szegény leandert kinyírtuk, amikor a tápoldatozás megkezdése után kb egy héttel megjelentek az első kis pirosas dudorok a tarkopasz szárakon. Na ennek aztán megörültünk. A kis pirosas dudorok pedig zöldesekké váltak, majd kis ágkezdemények kezdtek előbújni. De nem ám egy, sok! Aztán amilyen lassan kezdődött az újjászületés úgy beindult mára. Napi szinten centimétereket nyúlnak a kis ágacskák, és egyre több új kis pirosas, zöldes kezdemény jelenik még meg. 

 

Terveim szerint havonta updatelem majd a fejlődést.

Tamás, köszönet a jótanácsokért ezúttal is!!