Stégmustra

 Pécsett (or Pécsen) jártunk ma intézgetni eztett-aztatt, oszt kissé elkanyarodtunk mielőtt hazafele indultunk volna Zalába. 

Elöljáróban el kell mondanom, az előrejelzések ellenére pontosan tudtuk, hogy jó idő lesz, hiszen akárhányszor megyünk a nyugati nagyvárosba, mindig jó idő van. Ennek megfelelően határoztuk meg az útvonalat, amely Orfű érintését is tartalmazta. Pontosan addig nem esett az eső Pécsen és Orfűn, amíg mi ott tartózkodtunk. 

Történetünk Orfűn folytatódik... Egy ( na, jó, kettő) finom fagyi kíséretében sétálgattunk az orfűi-tó partján, amikor szép lassan feltűnt a stégek helyzete, állapota. Gyorsan levágtuk, valószínűleg nem szeretik a helybéliek, ha idegenek előre megfontolt szándékkal használatba veszik a stégeket. Amennyire láttam, szinte miden stég magántulajdon. És szinte minden 4(!) méteren leledzik egy-egy. 

A harc a tulajok és a szemét, idegen felhasználók között már régóta dúlhat, minimum hosszú évekre tekinthet vissza, és a mai napra már olyannyira elfajult, hogy a teljes megsemmisítést tűzték ki néhányan megvalósítandó célul. A tulajok a legkülönbözőbb technikákat vonultatják fel az idegen terrorista felhasználók távol tartására még akkor is, ha a stég szemmel láthatóan úgy saccperkábé vagy egy éve, de akár kettő is, nem volt használatban. Nézzük.

Bár a hely csábító, de NE TOVÁBB IDEGEN! Figyeljük meg a csapóajtó kialakítását. Hatalmas... Elképzelem, ahogy egy figyelmetlen és gyanútlan idegen stégfelhasználó a hátára applikált pecafelszereléssel meg szákkal, meg akkunulátoros lámpákkal, halált megvető bátorsággal, akár egy hegymászó, próbál meg átvergődni a csapóajtón... Elmosolyodtam. :) 

A következő képen szintén egy klasszik csapóajtó. Éjszakai titkos légyottra igyekvő fesztiválozók távol tartására kiötölve. Na, itten aztán nem dugtok ti se!!

Ki szerint nem megkerülhető??

Harmadik változat. Na ez az a hely, ahol biztos nem kérdezném meg, "Milyen a kapás, bátyám?"... A tulaj hirtelen előugrik a zöldből és velőtrázó üvöltéssel rázza a kerítést válaszképp... Jobbik esetben csak halk morgás a válasz a kerítés túloldaláról... Legrosszabb esetben átrángatnak a kerítésen és pofára verik a laposomat.  

A két következő a különdíjasom. Itt már röhögtem. Na itt próbáljon meg valaki pecázni, csónakot eltéríteni, romantikázni, miután átvergődött az akadályon... :D

És mindezeken kívül még láttunk számos kreatív megoldást. Láttunk egy olyat is, ahol kovácsolt vasból készült kis kertkapu hívta fel a figyelmet a szabad áthaladás tiltására, de T kialakításban, azaz a felső harmada mindkét irányban túllógott jelentősen a kapu törzséhez képest. Ötletes, mer' tényleg nem egyszerű sem megkerülni, sem áthámozni magunkat rajta. Sajnos nem fotóztam le. 

Amúgy a falu, talán a Fishing on Orfű fesztnek köszönhetően, de nyüzsög, mint egy város. Könnyű ilyenkor sok szép pillanatot elkapni.

Az egyik legkedvesebb pillanat, amikor egyszer csak a zöldből kikanyarodott Öcsi, a tacskó (tényleg ez a neve, beszélgettünk kicsit a gazdijával) szájában az aznapi zsákmánnyal. A halfogyasztó kisgugya. Elgondolkodtató. 14 éves és köszöni szépen nagyon jól érzi magát. Akár a skandinávok...

Párom legnagyobb örömére (vizslaimádó hivatalosan is) Juci, a vizsla kiszemelte magának... aztán megosztottuk vele a fagyink utolját is. Amikor Öcsinek felajánlottam a sajátom utolsó falatkáit, elfordította a fejét. Hát igen. A halat jobban szereti. Amúgy ők ketten egy és ugyanazon család tagjai, testvérekként nőttek fel... 

A falu, szerintem, hangulatos és szép.

Néhány gyönyörű házzal és kerttel. Ez Orfű egyik temploma. Az első kép tavaly készült, a második ma délután.

És végül egy pofás házikó, végül is ez egy "házas" blog volna, vagy mi.